Kereső toggle

Olajfacsemeték asztalod körül

Demográfiai sikersztori Izraelben

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az idén 70 éves modern Izrael nemcsak az államára, katonai sikereire és technológiai vívmányaira lehet büszke, hanem arra is, hogy a fejlett országokra jellemző népességszaporulati problémák ellenére az országban egyedülálló módon sikerült megoldani a demográfiai válságot.

Demográfiai válság; demográfiai katasztrófa” – 1998-ban, vagyis húsz évvel ezelőtt, Izrael alapításának ötvenedik évfordulóján mind a szakmai műhelyekben, mind a sajtóban ez volt a meghatározó álláspont. Az izraeli zsidó lakosság körében ugyanis a születések száma csökkent, a posztszovjet bevándorlás már kimerülőben volt, s további jelentősebb hullámra sem lehetett számítani. Ezzel szemben az izraeli arab lakosság termékenységi rátája nagyságrendekkel nagyobb volt. Reális forgatókönyvnek tűnt, hogy a zsidó etnikai többség néhány évtizeden belül Izraelben elolvadhat vagy minimálisra csökkenhet. Utólag egyértelműen látszik, hogy a fenti demográfiai tendenciákat az úgynevezett „béketeremtő” nagyhatalmak is igyekeztek Izrael kárára kihasználni, s érvként használni arra, hogy Izraelt „visszagyömöszöljék” az úgynevezett ’67-es határok mögé, mondván, hogy a demográfia is ezt észszerűsíti. Jasszer Arafat világosan értette ezt a logikát, s kíméletlenül ki is használta. 1996-ban arab diplomatáknak egyértelművé tette az ezzel kapcsolatos stratégiáját: „Meg kívánjuk semmisíteni Izraelt, s egy palesztin államot akarunk létrehozni. Elviselhetetlenné tesszük az életet a zsidók számára egyrészt a pszichológiai hadviselés, másrészt a népességrobbanás révén. A zsidók nem akarnak majd arabok között élni…” Arafat ebben az időben szeretett az arab nők méhéről úgy beszélni, mint titkos demográfiai bombáról.

Anyaméhek háborúban

A dolgok ráadásul a 2000-es évek elején még rosszabbra fordultak. A fenti stratégia értelmében Arafat elindította a második intifádát, ami mindennapos terrortámadásokat jelentett, mindamellett rendkívül sok kárt okozott az országnak mind emberileg, mind gazdaságilag. Ebben a helyzetben reálisnak tűnt – s a palesztinok számoltak is ezzel – egy másik következmény, mégpedig a kivándorlás, amely a negatív demográfiai tendenciákat tovább erősítette volna. Ebben az időben születtek olyan előrejelzések, amelyek szerint 2020-ra az arab lakosság aránya meghaladja majd a zsidó lakosságét. A fejleményeket látva akkoriban Bill Clinton minden követ megmozgatott annak érdekében, hogy az izraelieket rávegye a palesztinokkal való megegyezésre, már csak azért is, hogy a szükségszerű demográfiai katasztrófát elkerüljék. Az akkori amerikai elnök egy amerikai zsidó szervezet képviselőinek mondta a következőket: „A földrajzi és a demográfiai tények nem változtak. A palesztinoknak sokkal több gyerekük van, mint amennyit maguk szülnek vagy importálnak.” Ám az előzetes negatív forgatókönyvek nem igazolódtak be. Az izraeli zsidó családok ugyanis a 2000-es évek második felétől elkezdtek egyre több gyereket vállalni. Annyira, hogy a tendenciák mára teljesen megfordultak, s 2015-ben a zsidó népesség termékenységi rátája már elérte, sőt meg is haladta az arab lakosságét. Ráadásul ezzel két évtized leforgása alatt még a palesztin propaganda vitorlájából is sikerült kifogni az egyik legerősebb szelet: az arab népességrobbanásét. 

A ’90-es évek végén Jasszer Arafat és Bill Clinton még izraeli demográfiai katasztrófára számítottak.

Zuhanórepülés az arab világban is

A modern társadalmakban a születések száma évtizedek óta szinte mindenhol csökken, s úgy tűnik, hogy az iskolázottság és a jövedelmi szintek növekedésével a születések száma sajnos fordítottan arányos. 2015-ben a termékenységi ráta, vagyis az egy nőre jutó gyermekszülések száma az OECD 36 tagországában átlagosan 1,68 volt. Ettől fölfelé tér el például Franciaország (1,98), lefelé pedig többek között Spanyolország (1,3). Nem árt azonban észben tartani, hogy egy országban a népesség szinten tartásához a termékenységi rátának el kell érnie a 2,1-t, ezen szint alatt ugyanis – amennyiben a bevándorlás ezt nem ellensúlyozza – népességfogyásról lehet beszélni. Mint ismeretes, ez ma Európa egyik legnagyobb problémája. Érdekes jelenség azonban az is, hogy a termékenységi ráta az arab országokban ugyan nagyságrendileg magasabb, mint Nyugaton, ám az elmúlt évtizedekben itt is folyamatosan csökken. Erre példa Szaúd-Arábia (2,5), Tunézia (2,2), Egyiptom (3,3) és Marokkó (2,5). Ebben a régióban is van azonban három olyan ország, ahol a baj már ma is igen komoly: Törökországban a termékenységi ráta 30 év alatt megfeleződött, 4,1-ről (1985) 2,1-re (2015), de Libanonban és Iránban már a reprodukciós szint alá csökkent. Különösen Iránban döbbenetes a változás. Míg 1985-ben a termékenységi ráta 6,2 volt, 2015-ben csupán 1,7. Különösen ilyen körülmények között nagyon figyelemreméltó az, hogy az izraeli zsidó nők körében a termékenységi ráta az 1996-ban mért 2,6-ről 2015-re 3,1-re nőtt. Ráadásul az igazán érdekes jelenség az, hogy ebben a növekedésben az ultraortodox családok mellett a világon egészen egyedülálló módon a diplomás, középosztálybeli nők is nagyon komoly szerepet vállaltak. Vagyis ez a növekedés az izraeli társadalom minden szegmensét áthatotta, s abból minden társadalmi réteg egyaránt kivette a részét. A továbbiakban azt nézzük meg, hogy ennek a növekedésnek mi a titka, s e tekintetben mit tanulhatnak mások Izraeltől.

Családcentrikus Izrael

A fejlett országok körében igen szokatlan jelenséggel kapcsolatban a szakértők elsősorban egy kulturális jelenségre hívják fel a figyelmet. Vagyis az izraeli zsidókat jellemző erőteljes s Európából nézve inkább már szokatlannak tűnő családcentrikusságra. Ráadásul Izraelben szemmel láthatóan nagyobb sikerrel tudják az emberek – férfiak és nők egyaránt – az egyéni ambíciókat a családi-közösségi célokkal összeegyeztetni. Az egész izraeli társadalomban megfigyelhető jelenség, hogy a gyermekek anyagi, iskolai és erkölcsi előmenetele és boldogulása, vagyis a család folytonossága a szülők és nagyszülők életének és érdeklődésének folyamatosan a középpontjában áll. Szakértők felhívják a figyelmet, hogy ezt a családcentrikus kultúrát mennyire erőteljesen építik az izraeli életet alapvetően meghatározó bibliai ünnepek is, hiszen ezek mindegyike elképzelhetetlen család nélkül.  A jóm kippur kivételével szinte az összes ünnep, a húsvéttól a hanukkáig a családi ház és asztal körül játszódik. Ideértve természetesen a hétről hétre komoly családi eseménynek számító sabbati vacsorákat is. Egy másik érdekes jelenségre figyeltek fel a kutatók az újraházasodók körében is. Izraelben széles körben elterjedt, hogy ha valaki újra házasodik, az újdonsült házasságnak egyik lényeges hitelesítési pecsétje az, hogy közös gyereket vállalnak, függetlenül attól, hogy az előző házasságból hány gyerek származott már. Ez amolyan íratlan szabály, amihez a legtöbben szigorúan tartják magukat. 

Világelső egészségügyi rendszer

A hagyományos bibliai családmodell mellett az izraeli demográfiai sikerek mögött egy másik, úgynevezett „technológiai” tényező is áll, mégpedig a világszínvonalú termékenységi kezelések. Ez utóbbiak kapcsán Izrael abszolút világelső, hiszen a lakosságszámra vetítve itt 13-szor (!) több kezelést végeznek, mint például az Egyesült Államokban. Ráadásul a kezeléseket az állam példátlan nagylelkűséggel támogatja, hiszen egy nő 45 éves koráig – ha két gyermeknél nincs több – korlátlan számú kezelésen vehet részt. Érdekes, hogy a termékenységi kezelések biztosította lehetőséggel egyre több harmincas évei végén vagy a negyvenes évei elején járó egyedülálló nő is él, akik a szélesebb család erkölcsi és anyagi támogatásával egyedül vállalnak gyermeket. Az izraeli egészségügyi rendszer emellett sokkal több figyelmet fordít a terhesgondozásra is, s Izrael e tekintetben is világelső, hiszen nemzetközi összehasonlításban itt végzik a legtöbb kontrollvizsgálatot. Izraeli tudósok ráadásul nagyon komoly technológiákat fejlesztettek ki a magzatokon végrehajtott életmentő beavatkozások kapcsán is. Míg a kilencvenes években a kutatók demográfiai krízisről és katasztrófáról beszéltek, ma már egyre gyakrabban hallani egy másik félelemről: a túlnépesedésről. Alon Tal, a Tel Aviv Egyetem tanszékvezetője például nemrégiben publikált könyvének, amelynek a témája az izraeli túlnépesedés, a következő címet adta: The Land is Full (Az ország megtelt). A szerző szerint a jelen tendenciák mellett az izraeli népesség három-négy évtizeden belül 23, de akár 36 millióra is nőhet.

Olvasson tovább: