Kereső toggle

Az inzulinrezisztencia és a meddőség

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az aktuális kutatások szerint a meddőség egyik leggyakoribb oka az inzulinrezisztencia és az egész hormonháztartást befolyásoló kórkép, a policisztás ovárium szindróma vagy PCOS. Ma Magyarországon minden tizedik nőt érint, ennek ellenére nagyon keveset tudunk róla.

A szindróma nevét az adja, hogy a méhben sok kis ciszta jön létre. A meddőséggel szembesülő nők 15-20 százalékánál a PCOS a felelős, ám mivel a betegség tünetei igen szerteágazóak, nehezen ismerhető fel.

A PCOS (más néven Stein–Leventhal-szindróma) hátterében valószínűleg a cukor felszívódásának zavara áll. A hasnyálmirigy által termelt inzulint sejtjeink receptorai észlelik, és a segítségével feldolgozzák a szervezetünkbe bevitt cukrokat. Ha a receptorok nem érzékelik megfelelően az inzulin jelenlétét, az inzulintermelés fokozódik. A szakértők ördögi körként írják le a folyamatot: az inzulinérzékenység csökken, a szervezet viszont erre még több inzulint termel, gyakoribb az éhségérzet, hízás indul meg, emiatt még több inzulin termelődik és az inzulinhatás még rosszabb lesz. A petefészekben a magas inzulinszint miatt zavar keletkezik (az inzulin is egy hormon, összezavarja a többi hormon megfelelő termelődését), mely egy idő után a peteérés normális menetét is befolyásolja, illetve a petefészek elváltozását is okozza. A tüszőérés elmarad, a tüszők pedig bent rekedve a petefészekben kis cisztákká alakulnak.

A szindróma tünetei nem egyik pillanatról a másikra jelentkeznek, hanem folyamatosan és lassan alakulnak ki, és nem mindenkinél jelentkeznek egyszerre, megnehezítve ezzel is a diagnosztizálást. Ezek tehát általában a hízás, a zsíros, pattanásos bőr, esetleg kopaszodás, meddőség, a menstruáció rendszertelensége vagy elmaradása, a tesztoszteron (férfi nemi hormon) fokozott termelődése miatt esetleg az arc, mellkas, hát és végtagok szőrzete megerősödhet. A cukor anyagcseréjének zavara mindemellett magas vérnyomást, illetve szív- és érrendszeri problémákat is okozhat. Nem elhanyagolható ilyen jellegű tünetek mellett a lelki, érzelmi vonatkozás sem: a küllem megváltozása is fájdalmasan hat az érintettre, illetve a teherbe esésre való alkalmatlanság is neuralgikus pont lehet.

Fontos azonban megjegyezni, hogy a PCOS nem kizárólag nőgyógyászati probléma. Orvosok összehangolt munkája szükséges a szindróma tüneteinek visszaszorításához. Szülész-nőgyógyász, endoszkópos specialista, endokrinológus és dietetikus együttes munkájával lehet leküzdeni a súlyos tüneteket.

Az első lépés a PCOS diagnosztizálása, amely szakemberek szerint akkor mondható ki, ha három tünetből legalább kettő megvan. Az egyik az úgynevezett krónikus anovuláció, azaz elmaradt peteérés, menstruációs zavar, a másik a vérvizsgálattal kimutatható emelkedett tesztoszteron (férfi nemi hormon) szint, a harmadik pedig az ultrahang vizsgálattal kimutatott sok apró ciszta a megnagyobbodott méhben.

A policisztás ovárium szindróma kezelésének első lépése az inzulinháztartás helyreállítása. Ennek érdekében a betegnek meghatározott időközönként meghatározott mennyiségű szénhidrátot szabad csak bevinnie szervezetébe, amit szakember segítségével határoznak meg. Rendszeres testmozgással, testsúlycsökkenéssel további javulás érhető el. Ha szükséges, gyógyszerek segítségével is segíteni lehet a folyamatot – szigorúan orvosi előírásra, de ez legfeljebb csak kiegészítő kezelésként szolgál. Az általános tapasztalat azt mutatja, a szindróma tüneteinek visszaszorítására az életmódváltás is elég.

Olvasson tovább: