Kereső toggle

Kórház a káosz szélén

Súlyos válsághelyzet a Honvéd Kórházban

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása
A Honvéd Kórház, mint a régió kiemelt egészségügyi intézménye közel kétmillió emberért felel.

Pénzhiány, gyenge menedzsment, az ellátórendszerbe kódolt hibák: nagyjából a fenti okok vezethettek a Honvéd Kórház sürgősségi centrumának bedőlés közeli állapotához. Az összeomlást megakadályozó intézkedésekhez elég volt egy felmondás és néhány érzékeny adat megszellőztetése.

Múlt pénteken adta be felmondását a Honvéd Kórház sürgősségi centrumának vezetője, Zacher Gábor. A médiából is jól ismert toxikológus azt mondta, a régió legnagyobb sürgősségi centrumában a minimális személyi feltételek 60 százaléka adott, és az évek során kialakult személyi és tárgyi krízis már a munkavégzést veszélyeztette, ami egyben a beteg számára is veszélyt hordoz!

Zacher nyilatkozata azért is keltett meglepetést, mert egy júniusi a Magyar Hírlapnak adott interjúban még védte az intézmény becsületét, és arra utalt, hogy az év eleje óta sűrűsödő bírálatok valójában az ellenzéki választási kampány részeként értelmezendők.

A hónapok óta sűrűsödő botrányok – földön fekvő betegek, 10-15 órás várakozások, halálesetek – és a szakemberhiányról szóló hírek kapcsán a múlt hét elején a Honvéd Kórház közölte: a sürgősségi osztály működése stabil. Ezzel szemben Zacher a felmondásakor azt nyilatkozta, az elmúlt időszakban 9 orvos távozott az osztályról. A kórház pénteken reagált a főorvos felmondására: mint írták, Zacher idén lejáró szerződését nem hosszabbítják meg, és erről már korábban döntöttek. A sürgősségi osztályról Zacher négy és fél éves vezetői időszaka alatt 200 dolgozó távozott, egy részük a főorvos miatt.

A történet másnap, szombaton, egy belső levél nyilvánosságra kerülésével folytatódott: az Indexhez anonim módon eljuttatott, Kun Szabó István vezérőrnagynak, a Honvéd Kórház parancsnokának írt levél szerint a sürgősségi centrum „legkésőbb október első harmadának végére jelen személyi állománnyal, illetve műszerezettséggel működésképtelenné válik”. Zacher egy – azóta a kérésére törölt – internetes videóban szintén azt állította, hogy az egészségügy akkor lesz megújítható, ha előtte bedől, és ehhez már nagyon közel jár. 

Az érdeklődés fókuszába került sürgősségi centrum a régió legnagyobb ilyen intézménye, kétmillió ember sürgősségi ellátásáért felel. Saját 2011-es adataik szerint naponta átlagosan 120-130 beteget láttak el, ami évente 45-50 ezer fős betegforgalmat jelent. A fokozódó terhelés miatt azonban mára – Zacher már idézett júniusi interjúja alapján – napi szinten 180-200-ra nőhetett az ellátott betegek száma. Zacher hangsúlyozta: „A létszám negyven százaléka nem sürgősségi eset, és ha őket a megfelelő helyen ellátnák és kezelnék, például az arra jogosult háziorvosnál vagy a szakrendelésen, akkor csak napi 100-110 beteg érkezne hozzájuk, ami nagyjából már meg is felelne a jelenlegi teherbíró képességüknek.” A főorvos által is elismert túlterhelés a centrumban dolgozó 48 orvos és a mintegy 100 szakdolgozó vállát nyomja. (A centrumban műszakonként 12 órás váltásban 6-8 orvos 14-16 szakdolgozó van jelen egyidejűleg.)

Úgy tűnik, Zacher felmondása és a belső levél nyilvánosságra kerülése megtette hatását: kedden kiderült, hogy a Honvéd Kórház vezetése jelentős béremelést ígért a dolgozóknak, akik így várhatóan mégsem távoznak a kórházból. Délután pedig két új lélegeztetőgépet és négy betegőrző monitort szállítottak a centrumba.

A Hetek úgy értesült, hogy – a Zacher stílusát ért jogos kifogások ellenére – a korábbi főorvos által felfedett tények megfelelnek a valóságnak: ki nem fizetett túlórák, elmaradt műszaki fejlesztések, amortizálódott eszközök, versenyképtelen bérek és túlterheltség jellemzi a sürgősségi centrumot.

László Imre, a DK egészségügyi szakpolitikusa – aki 11 éven keresztül igazgatta a Szent Imre Kórházat, és további 6 évig volt a Honvéd Kórház parancsnoka – találkozót és tájékoztatást kért Kun Szabó Istvántól, ám a Honvéd Kórház jelenlegi vezetője elzárkózott a beszélgetéstől. A Hetek megkeresésére László Imre kifejtette: A sürgősségi osztály akkor képes biztonságosan működni, ha megfelelő számú sürgősségi szakorvossal dolgozik. (A Honvéd Kórházban ma összesen három ilyen szakorvos dolgozik.) Más végzettségű orvosokkal betömni a hiányzó helyeket nem megoldás, hiszen „egy belgyógyászt sem engednek a műtőasztalhoz”. A sürgősségi orvos egy önálló szakma, ezek az emberek képesek arra, hogy rövid idő alatt eldöntsék, mi a baja a sürgősségi osztályra érkezett, illetve beszállított betegnek: agyvérzés, vakbélgyulladás, vagy szívroham stb. Az első vizsgálat alapján dől el, hogy milyen kezelést kell adni a betegnek, hová kell irányítani.

A teljes lakosság megfelelő sürgősségi ellátásához 600 sürgősségi szakorvosra lenne szükség. Ebből azonban országosan csak 160 áll rendelkezésre. (Magyarországon összesen 25 ezer orvos dolgozik.) Hiába képeznek megfelelő számú sürgősségi szakorvost hazánkban, Nyugat-, illetve Észak-Európában „aranyárban fizetik meg ezeket a szakembereket, így az elvándorlásuk megállíthatatlan”. Ráadásul ezek az orvosok 4-5 évnyi munkavégzés után kiégnek, kénytelenek váltani. Tudásukkal sok más orvosi területen el tudnak helyezkedni, a pótlásuk azonban rendkívül nehéz, magyarázta László Imre.

A túlterheltség másik oka az – amint arról Sinkó Eszter egészségügyi közgazdász a közelmúltban nyilatkozott a Heteknek –, hogy a hosszú, akár több hónapos, várólisták kikerülése érdekében sok háziorvos a szakrendelő helyett a sürgősségi osztályokra küldi a beteget. Utóbbi intézményekben – bár előfordul, hogy akár 10-15 órát is várakozik a beteg – végül megvizsgálják, mivel a protokoll szerint onnan senkit nem küldhetnek el. László Imre is osztja a fenti véleményt, ugyanakkor azt is elmondta: szerinte nem róható meg az a beteg, aki folyamatos fájdalommal küzdve megpróbálja kikerülni a több hónapos várólistát, és valamelyik sürgősségi osztályon keres megoldást.

A helyzet megváltoztatásához jelentős fizetésemelés és a körülmények javítása kellene. László Imre szerint az egészségügy alulfinanszírozottságára jó példa, hogy miközben nálunk 1200 euró jut fejenként és évente az ellátásra, az Európai Unióban ennek több mint a két és félszerese, 2700 euró. „Megtévesztő az az érvelés, miszerint 2010 óta 400 milliárd forinttal több pénz jut az egészségügyre”– mondta a korábbi kórházigazgató, aki szerint reálértéken jövőre kevesebb forrás jut az ágazatra, mint 2006-ban. Az általunk megkérdezett szakemberek szerint a Honvéd Kórházban történtek országos szinten is felszínre törhetnek. Az ágazatból évente 5-600 milliárd forint hiányzik, és ezt – ha nem is egy lépésben – ki lehetne gazdálkodni a nagyjából 20 ezer milliárd forintos költségvetésből.

Olvasson tovább: