Kereső toggle

Pizza, pasta = Italia?

Nyárvégi olasz gasztrokalandok

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az olasz gasztronómiáról legtöbbünknek kapásból a pizza jut eszébe; igazi nemzeti étel a zöld-fehér-piros színű feltétekkel! A második gondolatunk pedig, hogy az olaszok „kenyere” a tészta, a napi menüből biztos nem hiányozhat a jó öreg bolognai vagy milánói spagetti.

Nos, hogy ennyiben ne merüljön ki az olasz konyháról való ismeretünk, ássunk kicsit mélyebbre, és ismerkedjünk meg néhány kevésbé ismert ételkülönlegességgel, melyek némi gyakorlattal otthon is könnyen elkészíthetők.

Jellegzetes péksütemény a cornetto, legközelebbi „rokona” a francia croissant. Kávézók, reggeliző bárok elmaradhatatlan terméke ez a kívül ropogós, belül puha tésztájú finomság, melyet lekváros, mogyorókrémes vagy vaníliás töltelékkel kínálnak; klasszikus reggeli narancsdzsússzal és cappuccinóval. A kakaós, vaníliás vagy töltött keksz is gyakori reggeli az ottani háztartásokban. A roppanós, szárazabb kekszeket tejbe mártogatva puhítják. Magyar boltokban is kapható olasz kekszek például a Pan di Stelle, az Abbracci vagy a Cuor di Mela. A Nutella mint olasz találmány számos desszertben köszön vissza töltelékként vagy ízesítőként, gondoljunk csak a hazánkban is nagy népszerűségnek örvendő Nutella B-ready falatkákra.

Az olasz konyhára általában jellemző az egyszerűség. Kipróbált, bevált alapanyagokkal dolgoznak, nem használnak sok nyersanyagot vagy fűszert egy-egy fogáshoz; de ami az asztalra kerül, az lehetőleg legyen friss, minőségi, helyi. Sok zöldség köszön vissza különböző formában egy-egy étkezésnél: a paradicsom például frissen felszelve, olívaolajjal leöntve remek saláta-hozzávaló, de már az előételeknél is találkozhatunk töltött sült paradicsommal, vagy az első fogásnál paradicsommártással. Hasonlóan kedvelt az olívabogyó is a menüsorban, melyet rántva, salátaként vagy húsfeltétként egyaránt fogyasztanak. Nem felejtkezhetünk el a parmezán sajtról sem, amely a tésztaételek elengedhetetlen tartozéka, szalámival vagy zöldséggel kombinálva pedig előételként is kitűnő.

Egy tradicionális olasz vendégváró ebéd több fogásból áll, és gondosan felépített.

A vizek és üdítőitalok mellett tájjellegű borok is helyet kapnak a terítéken. Egy tipikus olasz könnyűborfajta például a Moscato, melynek ízkoncepciója az északnyugati Piemont régióban született meg. Ugyancsak könnyed fogások mellé kínálják a Lambruscót, a vörös habzóbort.

Előételként tálalhatnak például sárgadinnyeszeleteket nyers sonkával, azaz prosciutto crudóval, valamint apró harapnivalókat: panírozott és pástétommal töltött olívabogyókat. Az ínyencek ugyancsak előételként kóstolhatják meg a crema frittát, a rántott krémfalatokat.

Első fogásként gyakran valóban tésztát szolgálnak fel; a hagyományos spagettin kívül ehetünk lasagnét, gnocchit Carbonara szósszal vagy tenger gyümölcseivel gazdagított tagliatellét. A tészta helyett egyébként fogyaszthatók előételként nyárson sült, panírba forgatott csirke- és cukkinifalatok is, vagy akár csíkokra szelt főtt borjúhús ruccolás-paradicsomos-fenyőmagos köntösben, olívaolajjal és borecettel ízesítve. 

Második fogásként a klasszikus húsételek kerülnek terítékre. Az ínyenc vendégváró fogás a borjú; leggyakrabban megfőzik, vékony szeletekre vágják, és különféle szószokkal tálalják. Így például nagy sikernek örvend a tonhalmártással vagy répaszósszal készített borjúszelet, de pénztárcabarát megoldásként rozmaringos sült csirkét is választhatunk, tepsiben sült krumplival.

Ha már kissé leülepedtek a fő fogások (némi bor segíti ilyenkor az emésztést), jöhetnek az édességek! Nyári szezonban nem hiányozhatnak az asztalról a friss idénygyümölcsök: a lédús füge, a roppanós ringló, a görögdinnye vagy a kopasz barack. A nagy melegre való tekintettel a fagyi is közkedvelt desszert az étkezés megkoronázásához. Aki ragaszkodik a hagyományos süteményekhez, lekvárral töltött rácsos pitét is felszolgálhat (crostata), vagy tiramisut és panna cottát. Az ebéd lezárásaként a kávé kedvelői egy olasz presszókávét hörpintenek fel, a feketekávé – nem cappuccino – ugyancsak segíti az emésztést.

A hosszú étkezések fő célja a közösségteremtés és a beszélgetés – kivéve, ha focivébé van, mert ilyenkor a közvetítést bekapcsolni szinte kötelező!

Recept: Spaghetti Carbonara

A közhiedelemmel ellentétben a Carbonara szósz nem tej, még csak nem is tejszín alapú: nyers tojás és parmezán sajt keveréke.
Hozzávalók 2 fő részére: 220 gr spagetti, 25 gr guincale (ejtsd: gáncsále) vagy bacon, 2 teáskanál olívaolaj, 2 egész tojás és egy tojássárgája, 50 gr frissen reszelt parmezán, só, feketebors
Elkészítés: A forrásban levő vízhez 2-3 csipet sót teszünk, majd beleöntjük a spagetti tésztát annyi időre, amennyit a csomagolásán feltüntettek. Olaj nem kell a tésztafőzéshez, de menet közben néha megkeverjük a lábas tartalmát. Amíg a tészta fő, nekilátunk a szósz elkészítéséhez. Az eredeti Carbonara guancialéból, azaz pácolt tokaszalonnából készül, de a hús baconnel is helyettesíthető. A guancialét felkockázzuk, és alacsony lángon olívaolajjal serpenyőben kisütjük. Az egész tojásokat és a tojássárgáját összehabarjuk, majd hozzáadjuk a reszelt parmezán sajtot; alaposan összekeverjük. Borssal fűszerezzük csupán, mivel a szalonna, amihez a tojásos szószt hozzákeverjük, önmagában is sós. Ha a guanciale megsült, levesszük a tűzről, beleforgatjuk a már kifőtt tésztát. Mikor már nem túl forró a tészta és a bacon keveréke, óvatosan hozzáadagoljuk a tojásos parmezánkeveréket. Fontos ügyelni a megfelelő hőmérsékletre, mert túl magas hő esetén a tojásból rántotta lesz. Összekeverjük, és reszelt parmezánnal tálaljuk.
Antonio Carluccio receptje nyomán

Olvasson tovább: