Kereső toggle

Nem látják a végét

Egy holland srác kitakarítaná az óceánokat

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Szeptember elején indult el a legújabb óceántisztítási kezdeményezés, a The Ocean Cleanup tesztüzeme. Az előkészítés öt éve alatt több tízmillió dolláros vállalkozássá fejlődött projekt kapcsán óriásiak a várakozások, ám egyes tudósok szerint túl sokba kerül, és több kárt okoz majd, mint amennyit használ.

 

Akár dollármilliókra is szert lehet tenni egy népszerű környezetvédelmi ötlettel. Legalábbis a holland Boyan Slat több mint 30 millió dollárt kalapozott össze, miután öt évvel ezelőtt, 19 évesen családjával Görögországban nyaralt, és felbosszantotta, hogy búvárkodás közben több szemetet látott, mint halat. Elhatározta, hogy tenni fog az óceánok tisztaságáért, így létrehozta a The Ocean Cleanup (Óceántakarítás) nevű projektjét, amelynek első tesztüzemét nemrégiben indította el 70 fős csapatával.

Az ötlet lényege, hogy egy 600 méter hosszú, a vízfelületen lebegő csővezetékhez rögzítenek egy három méter mélyen „szoknyaszerűen” a vízbe nyúló, egyszerű hálónál merevebb szerkezetet, amely a tervek szerint egy hónap alatt nagyjából öt tonna műanyag szemetet képes összegyűjteni. A System 001 névre keresztelt eszközből összesen 60 darabot szeretnének elkészíteni, és az a cél, hogy a világ óceánjain lebegő öt óriási szemétsziget egyikének a felét öt év alatt, a többit pedig 2025-ig kitakarítsák a Csendes-Óceánból. Az elsőnek kiszemelt, Nagy Csendes Óceáni Szemétsziget (Great Pacific Garbage Patch) nevet viselő, egybefüggő hulladékhalmazt 1988-ban fedezték fel, és a The Ocean Cleanup által végzett legújabb kutatás alapján úgy becsülik, hogy 1,6 millió négyzetkilométeren terül el, ami Magyarország területének tizenhétszerese, és hatalmas léptékekkel nő minden évben.

A probléma alapvetően az ezekkel az óriási szemétszigetekkel, hogy az ultraibolya sugárzásnak és az óceáni áramlatoknak köszönhetően a nagyobb műanyagdarabok apró darabkákra esnek szét, amelyek aztán a halak és vízi állatok szervezetébe kerülve folyamatosan szennyezik a környezetet, mi több, belekerülnek akár az ember által fogyasztott termékekbe is. A projekt legfőbb célja, hogy a szemetet még azelőtt kiemelje a tengerből, mielőtt az teljesen szétesne.

Az viszont továbbra is kérdés, hogy a folyamatosan az óceánokba ürülő szemétmennyiséget lehet-e bárhogy csökkenteni, illetve hogy mit kezdünk majd azzal a gigantikus mennyiségű (összesen legalább 80 ezer tonna) hulladékkal, amely ugyancsak nem tűnik el attól, hogy kikerül a vízből.

2017 végén született egy ENSZ-határozat arról, hogy az óceánokba ürített műanyag hulladék mértékét csökkenteni kell, ám ahogy az üvegház-gázkibocsátás esetében, itt sem történtek jelentős gyakorlati intézkedések. Pedig egy ENSZ-tanulmány arra mutatott rá, hogy évente legalább 8 millió tonna műanyag kerül az óceánokba, ami percenként egy teljes kamionrakománynak felel meg. Sokat segíthetnek a tengerparti takarító akciók is, de egyelőre a problémára még tüneti kezelés sem nagyon van.

Jelenleg senki sem tudja megmondani, hogy a System 001 beváltja-e a hozzá fűzött reményeket, és az óriási költségvetésű projekt okoz-e majd ugyanekkora mértékű pozitív környezeti hatást (21 millió euróba kerül az elindítás és a működtetés az első évben). A bírálók szerint azt nem lehetett előre lemodellezni, hogy a szerkezet fizikailag hogyan lesz képes megbirkózni az óceáni áramlatok okozta hatásokkal, vagy hogy működése mennyire fogja hátrányosan érinteni az élővilágot.

A tervezők fogadkoznak, hogy a merev, szoknyaszerű lebegő részt a halak és más tengeri élőlények ki tudják majd kerülni. Andrew David Thaler mélytengeri biológus szerint ugyanakkor a System 001 koncentrált hal-gyűjtő eszközként is funkcionálna, a fogságba esett halrajok pedig a ragadozókat is erősen vonzanák. Ennek következtében sokkal több mikroméretű műanyagdarab kerülhet az állatok szervezetébe.

Más bírálók szerint a nyílt tengeren működtetett szemétbegyűjtő rendszer sokkal hatékonyabb volna, ha azokon a helyszíneken helyeznék el, ahol a műanyag hulladék a tengerekbe távozik, azaz a nagy folyók torkolatainál. Így a jelenleg is a tengerbe kerülő hulladék mennyiségét lehetne jelentősen csökkenteni. A Sea Education Association (SEA Tengerkutató Szövetség) kutatóprofesszora, Kara Lavender Law szerint „általánosságban tiszteletre méltó az a motiváció és energia, amelyet a The Ocean Cleanup fektetett abba, hogy legyőzze a problémát. De sokkal hatékonyabb lenne, ha ott gyűjtenénk be a műanyagot, ahol a forrása van”. Hozzátette: ha működne is a takarítási projekt, mégis olyan lenne, „mintha úgy akarnánk feltörölni a kiömlött vizet a fürdőben, hogy közben nem zárjuk el a csapot”.

Erik van Sebille oceanográfus és klímatudós szerint „még ha el is takarítjuk a szemétszigeteket, azok néhány évtized alatt újra megjelennének, és ami jelenleg még szanaszét lebeg az óceán felszínén, újra felhalmozódik majd”.

A projekt talán nem ad választ a világ környezetszennyezésének összes létező kihívására, viszont egy fontos kezdeményezés arra, hogy legalább konkrét lépések is történjenek az elvi megállapodások mellett. Ennek ellenére – mint ahogy az lenni szokott – már a tervezési folyamat során megjelentek azok a környezetvédők, akik bizonyos konkrét fajok veszélyeztetettsége miatt emelték fel a hangjukat. Egy 5Gyres nevű non-profit szervezet arra hívta fel a figyelmet, hogy a lebegő szerkezet hatalmas pusztítást vihet végbe a Velella velella medúza, vagy a bíbor tengeri csiga fajok körében, amelyek a tengerfelszínen lebegve óriási tömegben kerülhetnek az összegyűjtött műanyag közé.

A The Ocean Cleanup támogatói között ugyanakkor ott van Peter Thiel, a PayPal alapítója, a Facebook igazgatóságának tagja, továbbá Marc és Lynne Benioff, a Salesforce alapító-tulajdonosai és más, szilícium-völgyi anonim támogatók. A 2013 óta a projektre adományozott 31,5 millió dollárból a folyamatos kutatásokat és a tervezést finanszírozták. Az összegyűjtött adatokat elemezve egyébként kiderült: a korábbi becslésekhez képest tizenhatszor több, összesen 1,8 trilliárd darab műanyag úszkál az óceánok felszínén. Ezek közül vannak nagyobb méretűek is, halászhálók, játékok, műanyag üvegek, még egész WC-ülőkék is, de a hulladék legalább nyolc százaléka mikroszkopikus méretű. A kutatások azt is megállapították, hogy még lehet valódi eredményt elérni a berendezéssel, ugyanis az összes szemét 46 százalékát halászhálók alkotják, és az egész szeméthalom több mint háromnegyede (92 százaléka) öt centiméternél nagyobb darabokból áll, amit a System 001 képes összegyűjteni, mielőtt sokkal kisebb darabokra esnének szét.

Amennyiben sikerül az óriási ökológiai kárt okozó, felhalmozódott műanyagokat kiemelni, és születnek tervek arra nézve is, hogy mit kezdünk majd a szárazföldön vele, azzal mindenképpen mérséklődik az óceánok szennyezettsége. A The Ocean Cleanup bemutatkozó videója szerint a műanyagot szétválogatják és újra felhasználják majd, viszont ennek hatékonysága nagy mértékben függ a szemét minőségétől is.

Ráadásul, ha az újrahasznosított műanyagból márkás termékeket állítanak elő – ahogy az az alapító-ügyvezető Boyan Slat terveiben szerepel –, akkor nagy esély van rá, hogy azok előbb vagy utóbb visszakerülnek a tengerbe. Slat azonban egyszerűen reagál azokra a felvetésekre, hogy van-e értelme ilyen sziszifuszi küzdelmet folytatni valódi, alapvető változások nélkül: „A nagy problémákra nagy megoldások kellenek. Ha valakinek van ennél jobb ötlete, azt szívesen meghallgatjuk.”

Olvasson tovább: