Kereső toggle

Harmincezer áldozat egy évben

Egyre durvul mexikói drogháború

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Minden eddigi számot felülmúlva tavaly kisvárosnyi áldozata volt a mexikói drogháborúnak. Az idei gyilkossági statisztika túlhaladni látszik a tavalyit, s a mexikói társadalom torkig van az erőszakkal. Az új elnöknek egyszerre kellene megoldania a munkaerőpiac, a közbiztonság és a korrupció égető problémáit.

 

Nemrég járta be a világsajtót a hír, miszerint a mexikói Tlajomulco külterületén a hatóságok hűtőkamionokban tárolnak 300 holttestet. Ennek oka, hogy a város halottasházába nem fér be több hulla, a kórboncnokok pedig nem győzik a munkát. Ezért most minden eddiginél nagyobb halottasházat építenek, ahol nyolcszáz holttest fér majd el – írta a Newsweek.com. A város Jaliscó tartományban, az erőszak által leginkább sújtott régiók egyikében található.

Nem sokkal előtte Mexikóváros főterén öt muzsikusnak öltözött gengszter rendezett vérfürdőt máig tisztázatlan okból, melynek során öten – köztük bűnözők és turisták egyaránt – meghaltak, illetve többen megsebesültek. A támadók motorokon elmenekültek.

Egyidejűleg a Business Insider adta hírül, hogy a Coca-Cola palackozó cége a közép-mexikói Guerrero tartományban kénytelen volt bezárni 160 főt foglalkoztató üzemét. Félkatonai bűnöző csoportok ugyanis többszöri fenyegetéssel, majd fegyveres támadással próbáltak meg védelmi pénzt kicsikarni a cégtől, amely egy másik üzemét három éve volt kénytelen bezárni szintén ilyen okból. A drogmaffia egyik központjának számító Guerrero tartományban található Acapulco, a tengerparti turistaparadicsom is, melyet tavaly a világ harmadik legveszélyesebb városának nyilvánítottak.

Nem újságírónak való vidék

 

Egyre jobban eldurvulni látszik a helyzet a mexikói kormány és a drogkartellek között 2006 óta dúló véres háborúban, melynek áldozatai között hatósági személyek, gengszterek és civilek egyaránt megtalálhatók. Rendszeres a nem megvehető politikusok, újságírók, bloggerek kivégzése is, idén januárban a 131. újságírót lőtték agyon az ezredforduló óta. Az Újságírókat Védő Bizottság (CPJ) szerint Mexikó „a nyugati félteke legveszélyesebb országa az újságírók számára”.

 A hivatalos nyilvántartások szerint Mexikóban a 2017-es évben több mint 29 ezer embert gyilkoltak meg, ami az elmúlt húsz év legmagasabb száma volt. Idén tovább súlyosbodott a helyzet, mivel az első félévben 15 973 embert öltek meg az országban. Ilyenformán az elmúlt 12 év mérlege szerint a drogháborús erőszak áldozatainak száma 200 ezer, további 35 ezer főt pedig eltűntnek nyilvánítottak. Nemegyszer előfordul, hogy tömeges kivégzések nyomaira bukkannak a hatóságok, az eltüntetettek között például egy egész busznyi egyetemistát is számon tartanak.

Azt követően, hogy a kilencvenes években az USA leszámolt a vezető kolumbiai drogkartellekkel, a Latin-Amerikából főként az USA-ba irányuló illegális drogkereskedelem – kokain, heroin, marihuána – fő elosztó központja Mexikó lett. A kokacserje fő termőhelye az Andok, így a csempészútvonal Dél-Amerikából indul, és Mexikó közvetítésével egyrészt az USA-ba, másrészt Nyugat-Afrikán keresztül Európába tart. 

Itt érdemes megjegyezni, hogy a latin-amerikai országok kultúráiban eleve komoly tradíciója volt a kábítószer-fogyasztásnak: a dél-amerikai és mexikói indiánok több mint háromezer éve használják a kokaint és a szintén tudatmódosító hatással bíró Peyote kaktuszt, ugyanígy az egyik legrégebben ismert drognak számító pszilocibin gomba is több mint 3500 éve használatos Közép-Amerikában. Ugyanakkor nemcsak a drogfogyasztásnak, hanem az ahhoz kapcsolódó féktelen agressziónak is fellelhetők a kulturális-történelmi gyökerei: a BBC korábban közölt olyan teóriákat, melyek szerint a mai véres leszámolások sok tekintetben a közép-amerikai őslakók, az inkák, a maják, az aztékok emberáldozatait idézik. 

Totális háború

 

Maga a mexikói drogháború 2006-ban tört ki, amikor a jobboldali Felipe Calderón elnök meghirdette a drogkartellek elleni totális háborút. Ehhez bevetette a hadsereget is, melynek segítségével egyes területeken leváltotta a korrupt rendőrséget, s mindehhez jelentős anyagi, katonai és titkosszolgálati segítséget kapott az USA-tól, főként a 2008-as Merida-program keretében. Calderón lefejezte a kartelleket, vezetőik többségét likvidálta, de az erőszak csak még nagyobb erőszakot szült: véres háború dúl a kartellek és a kormányzat között, valamint a kartelleken belül is a megüresedett pozíciókért. Egyes városokban törvényen kívüli állapot, teljes anarchia lett úrrá, miután a drogmaffia családostul irtotta ki azokat a rendőrfőnököket, akik nem voltak hajlandók együttműködni. A kartellfőnökök mára hűbérurakként maguk alá szervezték a társadalom nagy részét, és ők szavatolják az emberek biztonságát.

A lakosság az állandó megfélemlítés légkörében él, hiszen a kartellek hétköznapi szinten foglalkoznak emberrablással, váltságdíjak és védelmi pénzek követelésével és behajtásával. A szervezett bűnözői körök hatalmas tőke felett rendelkeznek, és óriási fegyverarzenált mozgatnak: az USA-ba irányuló elképesztő méretű drogcsempészet mellett virágzik az USA-ból Mexikóba irányuló illegális fegyverkereskedelem is, s ennek következtében mindkét országban hatalmas méreteket öltött a korrupció. A mexikóiak szemében a rendőrség, katonaság és a kartellek ugyanazon az oldalon állnak, s a politikusok is a drogkereskedők kezében vannak.

A mexikói drogkereskedelem összes profitját egyes számítások évi 50 milliárd dollárra teszik – miközben az ENSZ az illegális drogkereskedelem bevételét világviszonylatban évi 320 milliárd dollárra becsüli, ami messze felülmúl minden más illegális ágazatot, hiszen az emberkereskedelem forgalma évi 32 milliárd, a fegyverkereskedelemé évi 1 milliárd dollárra tehető.

Új elnök, új remények

 

Azt az USA vezető politikusai is elismerik, hogy az amerikaiak kielégíthetetlen kábítószeréhsége nagyban hozzájárul a mexikói válsághoz. A megoldást az egyik politikai tábor a megelőzésben, azaz a drogfogyasztás visszaszorításában látná, míg a másik a drogliberalizációban. A folyamatok ez utóbbi irányba indultak el: 2014-től először Washington államban, majd az USA további hat államában legalizálták a könnyű drogok használatát, de ennek hatékonyságáról megoszlanak a vélemények.

„A marihuána legalizálása az USA-ban egy nagy társadalmi kísérlet, meglátjuk, meddig jutnak. Viszont kétlem, hogy aki már kokainozik, az átterelhető a fűre. Márpedig amíg az amerikaiak nagy kokainfogyasztók maradnak, addig a Mexikóból az USA-ba irányuló illegális drogkereskedelem is virágozni fog, hiszen annak jelentősebb részét a kemény drogok teszik ki” – mondta lapunknak Nagy Sándor Gyula, a Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatója. Hozzátette: amely államokban legális a marihuána fogyasztása, ott jobbára belső termelők uralják a piacot. Nagy szerint a marihuána kereskedelme lehet, hogy kifehéríthető, de a kokainé biztosan nem.

A Trump-kormányzat, amely érdekelt a Mexikóval való szabadkereskedelmi kapcsolatok fenntartásában, egyelőre nem tett lépéseket a drogliberalizáció visszafordítására, miközben nem tett le arról sem, hogy falat húzzon fel a mexikói határon az illegális migráció és a bűnözés visszatartására. Mexikó ugyanakkor fokozottabb határőrizetet várna el az USA-tól, tekintve, hogy – a belügyminiszter szavai szerint – a mexikói drogbárók legfőbb pénz- és fegyverforrása éppen az Egyesült Államok.

A mexikói társadalom közérzetéről sokat elárul, hogy az idén júliusban tartott elnökválasztást a baloldali Andrés Manuel López Obrador nyerte meg, aki a szavazatok 53 százalékát szerezte meg. A decemberben hivatalba lépő Obrador rendszerváltást ígér, a munkásosztály támogatójaként a szegénység megszüntetéséért, a bűnözés és a korrupció felszámolásáért küzd. A puritán életviteléről híres új elnök, akinek nevéhez semmilyen korrupciós ügy nem köthető, többször kijelentette, hogy eltökélt szándéka térdre kényszeríteni a Mexikóban garázdálkodó drogkartelleket, és ehhez részben új jogi eszközöket akar teremteni, részben pedig szoros együttműködést kíván kiépíteni az Egyesült Államokkal.

 „Az a nagy kérdés, hogy tud-e az új elnök olyan munkahelyteremtő politikát csinálni, illetve olyan bérszínvonalat és közbiztonságot teremteni, hogy meg tudja fékezni a szervezett bűnözést, ami rákényszeríti az embereket arra, hogy illegális tevékenységekben vegyenek részt, vagy pedig arra, hogy legálisan vagy illegálisan az USA-ban vállaljanak munkát, és onnan tartsák el a családjukat. Az jól látszik ugyanis, hogy attól, hogy lelövik a gengsztereket, nem lesz belőlük kevesebb” – mondja a Latin-Amerika-szakértő, emlékeztetve arra is, hogy a katonaság és a rendőrség jelentős része erősen korrumpált a drogkereskedelemben. Alapvető változások kellenek tehát, amihez az új elnök megfelelő támogatottsággal bír ugyan, de kérdés, hogy a komoly jogszabályi változások mellé tud-e majd megfelelő pénzt és ellenőrzést is hozzátenni.

A gondolatmenetet folytatva Nagy Sándor Gyula megerősítette: ha Mexikót  mint elosztó központot sikerülne is kiiktatni az USA-ba irányuló drogkereskedelemből, kérdés, hogy melyik latin-amerikai ország venné át a helyét. Az illegális drogkereskedelem visszaszorítására ugyanis komplex, nemzetközileg kialakított stratégiára lenne szükség, mivel ez távolról sem csupán Mexikó problémája.

 

Olvasson tovább: