Kereső toggle

Víz van, élet még nincs

Újabb eredmények a Mars-kutatásban

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Izgalomba hozta a tudósokat a bejelentés, miszerint állandóan folyékony halmazállapotú vizet találtak a Marson. Az evolucionista világnézet alapján ugyanis a víz az élet kialakulásának előfeltétele. Azt a bibliai világnézet sem zárja ki, hogy egykor lakott volt a vörös bolygó (is).

A Marssal foglalkozó csillagászok úgy vélik, hogy a Naprendszer negyedik bolygóján valaha melegebb volt az éghajlat, és felszínét nagy kiterjedésű óceánok borították. Az Afrika északi részének szélességénél kisebb átmérővel rendelkező égitest mai látképe alapján azonban felmerül a kérdés, hogy ha valóban így volt, akkor hova tűnt az a nagy mennyiségű víz. A kutatók reményei szerint többek között erre a kérdésre is választ adhat a mostani felfedezés.

A közel 20 kilométer széles természetes víztározót a Mars körül keringő, radarjeleket kibocsájtó mérőműszert (MARSIS) magába foglaló űrszonda, a Mars Express segítségével fedezték fel. Az objektum az Európai Űrügynökség (European Space Agency, ESA) tulajdona. Az alacsony frekvenciájú radarhullámok a Mars felszínéről és az alatta lévő rétegekről visszaverődnek, és az így nyert adatokból következtetni lehet a mélyebben fekvő területek anyagi tulajdonságaira. Az újonnan felfedezett jelentős mennyiségű víz a Naprendszer negyedik bolygójának déli pólusa alatt, mintegy két kilométer mélységben fekszik. Az erre utaló adatokat 2012 óta gyűjtötték: a Mars Express 29 alkalommal repült el a célterület felett, mire sikerült megfelelő mennyiségű és használható mérési adatot összegyűjtenie.

A Science című tekintélyes tudományos folyóiratban a felfedezést közlő cikk szerzője, Elena Pettinelli, a Rome Tre Università kutatója azt feltételezi, hogy számos hasonló tulajdonságú terület található a Marson.

Korábban több alkalommal igazolták fagyott halmazállapotú víz jelenlétét szerte a vörös bolygón, az atmoszférától kezdve a hegyek mély völgyeiig. Sőt, a mostanit megelőző beszámolókban is olvashattunk folyékony vízről szóló közleményeket, melyek a marsi hegyek lejtőin a meleg „évszakban” elolvadt jégből képződő ideiglenes folyamokról szóltak. Ezekben az időszakokban a hőmérséklet -20 és +30 °C között ingadozik. A jelenlegi felfedezésben a nóvumot az képezi, hogy a mélyben található víz a visszaverődő rádióhullámokból származó adatok szerint állandóan folyékony. Ez pedig – részben – választ adhat arra, hogy a feltételezések szerint korábban a Marsot borító óceánok vize hova tűnt a bolygó felszínéről.

A felfedezéssel kapcsolatban felmerül a kérdés: miként lehetséges, hogy ez a több kilométer átmérőjű víztömeg, amelynek pontos mélységét nem sikerült megállapítani, állandóan, azaz „évszaktól” függetlenül folyékony. A válasz kézenfekvő: ez a víz sós. Erre utalnak a radarjelek is. A víz különböző sókat, egyebek mellett magnézium-perklorátot, magnézium-klorátot és nátrium-perklorátot tartalmazhat, oldott formában. Ezek jelenlétét a bolygó felszínén a Mars Expressen található Kompakt Felderítő Képalkotó Spektrométer segítségével igazolták. A tengervízhez hasonlóan ennek a folyadéknak a fagyáspontja is alacsonyabb lehet, mint az édesvízé, amihez társul még a potenciálisan nagyobb nyomás is, ami szintén hozzájárul a fagyáspont csökkenéséhez. 

A víztározót az Európai Űrügynökség Mars Express nevű űrszondájával fedezték fel.

Nem mindenki biztos azonban abban, hogy a mérések során valóban folyékony halmazállapotú vizet találtak. Még a kutatócsoport tagjai is felhívják a figyelmet, hogy a réteg akár magas folyadéktartalmú iszapszerű „depozitum” is lehet. „Nem tudjuk eldönteni, hogy a két lehetőség közül melyikkel van dolgunk. Nem áll megfelelő mennyiségű információ a rendelkezésünkre ahhoz, hogy biztosan megállapíthassuk, hogy egy tóval vagy egy vízzel telített sáros réteggel van-e dolgunk”– nyilatkozta Pettinelli.

Egy további csavar a történetben, hogy a NASA Mars körül keringő SHARAD elnevezésű szondája hasonló radarvizsgálatok során nem ugyanazokat az eredményeket kapja ugyanarról a területről. A szakemberek elképzelhetőnek tartják, hogy ennek az SHARAD és a MARSIS által alkalmazott radarhullámhossz közötti különbség az oka.

„A sós víz talán az egyik legerősebb radarreflektor a fémek mellett. Amennyiben tószerű képződménnyel van dolgunk, az egy tükörsima reflexiót eredményezne, és ennek valószínűleg meg kellene jelennie a SHARAD-on. Amennyiben azonban egy nedves üledékkel van dolgunk, a reflexió sokkal durvább lenne, amit a SHARAD már nem feltétlenül érzékel” – jegyzi meg Jack Holt, a University of Arizona kutatója.

Ennek ellenére Pettinelli és csapata úgy véli, minden lehetőséget alaposan megvizsgálva továbbra is nagy eséllyel tekinthető egybefüggő víztestnek a kérdéses terület. Nathalie Carbol, a SETI Institute munkatársa ugyanakkor rendkívül izgalmasnak találja a kutatás eredményeit – függetlenül attól, hogy pontosan melyik feltevés igaz. A kutatók materialista-evolucionista alapokon álló várakozásai szerint ugyanis, amennyiben valóban folyékony vizet sikerült felfedezni a Marson, az éltetheti a reményt, hogy életet találnak a vörös bolygón. A zsidó-keresztény kinyilatkoztatás alapján álló világnézet szerint is elképzelhető, hogy korábban a Marson létezett teremtett élet. Bibliamagyarázók sora foglalkozott már azzal a témával, hogy nem zárható ki: az első emberpár előtt létezett egy ősvilág, amelyben nemcsak a Föld, hanem a Naprendszer többi bolygója is lakott volt – ám ezek lakóinak lázadása miatt egy kozmikus kataklizma következtében élettelenné és lakhatatlanná váltak.

Olvasson tovább: