Kereső toggle

Védtelenül?

Leszerelési hullám a rendvédelemben

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Tömeges rendőri leszerelés hírétől hangos a sajtó pár hete. Ennek okaként a túlórapénzek eltörlését jelölték meg, mely egy rendvédelmisnek átlagban havi 30-35 ezer forintnyi kiesést jelent.

A nagy közfelháborodás egyik kiváltója a Zsaruellátó Facebook oldalának közleménye volt, amely a rendőrségen belüli hatalmas bajokról írt: egy nap alatt 120 ember szerelt le, ebből csak Budapesten 45 fő. Az ORFK a napokban viszont kijött a hivatalos adatokkal, amelyek azért árnyalják a képet – egész júliusban 156 fő távozott a rendőrségtől (ebből 23-an Budapestről). Viszont ha egészében nézzük a képet, azt látjuk, hogy idén már több fő szerelt le, mint 2016-ban egész évben (augusztus 3-án a 24.hu-n láttak napvilágot az összesített eredmények, e szerint július végéig 1023 fő hagyta ott a fegyveres testületet).

Pénzvesztés terhe

A leszerelési hullám hátterében a média a túlórapénzek elvételét látja.  A fegyveres és rendvédelmi testületek munkajogi alapkönyve (HSZT) szerint a hivatalos munkaidő heti 40 óra, ezen felül 8 óra túlóra fér bele, viszont túlszolgálat a közérdek esetében bármikor elrendelhető. Ezt pedig a jövőben csak szabadságban lehet kiváltani. Ezzel szemben eddig az volt a gyakorlat, hogy az egyén választhatott, hogy pénzben vagy szabadnapban kéri munkája ellentételezését. Hétvégén és ünnepnapokon 200 százalékos, hétköznap pedig 100 százalékos túlórapénz járt. Egy rendőr, a hozzánk eljutott információk alapján akár 30-40 százalékkal tudta így alapilletményét növelni.

A mostani közfelháborodást kiváltó szabályozás egyébként 2015 júliusában lépett hatályba, és már akkor feketén-fehéren szerepelt benne, hogy 2019. január elsejével csak szabadságban lesz megváltható a túlóra. A túlórarendszer átalakításának hátterében egy uniós irányelv áll, amely 8 órában (havi 32 óra) maximalizálja a pénzben kiadható túlórák számát, ezen felül pedig kötelező pihenőidőt ír elő.

A Hetek forrásai szerint a legtöbb egységben a 60-70 túlóra volt a megszokott, viszont vannak, akik ennél is többet teljesítenek. Készenlétiseknél például nem ritka a 100-120 órás túlpörgés sem. Erre egyébként azért volt szükség egy nyilatkozó szerint, mert például a 40000 főt magába foglaló rendőrség mindig is létszámhiánnyal küzdött, a megfelelő működési szintet pedig a túlórákkal tudják hozni. A kényszerszabadság miatt viszont új embereket kell felvenni – nem is beszélve a fizetéscsökkentés miatt várható leszerelési hullámról, melyet a Belügyi, Rendvédelmi és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezete (BRDSZ) 20-30 százalék körülire becsül. 

Miért most?

Felmerül, ha már 2015-ben tudták, hogy mi várható, miért pont most kezdték el kongatni a vészharangot a rendvédelmi testületek képviselői. Dr. Bárdos Judit, a BRDSZ elnöke lapunk erre vonatkozó kérdésére elmondta, hogy ez a tipikus „Pató Pál-effektusnak” tudható be, mindenki azt gondolta, ráérnek még, majd megváltoztatják a szabályozást, észhez térnek a döntéshozók.

A Belügyminisztérium (BM) viszont értetlenül áll a médiában látott felháborodás előtt, mondván, hogy bár a túlórapénz elvész, helyette van rendvédelmi életpálya, amely sokkal biztosabb és magasabb jövedelmet jelent (a többlépcsős folyamat akár 50 százalékos illetményemelést is eredményezhet). A BM szerint a rendészeti életpályamodellnek a kiszámítható karrierlehetőség megteremtése mellett a közszolgálati hivatásrendben dolgozók (rendvédelmi, köztisztviselői, katonai pálya munkatársai) egységesítése is célja, valamint az előmeneteli rendszer közös szabályozása. Ennek megfelelően az új rendvédelmi pálya három lábon áll: illetményes karrierrendszer, egzisztenciális biztonságot szolgáló megtakarítási célú biztosítási rendszer, valamint a lakhatási feltételek biztosítása.

A Miniszterelnökség be is lengette, hogy az őszi törvényalkotási időszakban majd meghozza a parlament azokat a döntéseket, melyek megnyugtatóan tudják rendezni ezeket a kérdéseket.  

Bárdos viszont úgy látja, hogy az életpályamodell ebben a formájában nem eredményes, és a beígért 50 százalékos emelés a reálszférában valójában 9,1 százalékot jelent – mivel 2015 óta a minimálbér is emelkedett, tehát ehhez számítva lehet megkapni a tényleges növekedés mértékét. Szerinte amúgy ez az elvándorlás egyik legfőbb oka. A megoldás a szakszervezeti elnök szerint a közalkalmazotti bértábla rendezése lenne oly módon, hogy az igazodjon a minimálbérhez és a szakmunkás minimálbérhez (a közszolgálati bérek 11 éve stagnálnak). A köztisztviselői és kormánytisztviselői illetményalap továbbra is egységesen 38650 forint. A BRDSZ Pintér Sándornak címzett levelében azt javasolja, hogy a ciklus végére érje el a rendvédelmi illetményalap a minimálbér 50 százalékát, azaz a 44000 forintot.

A szakszervezet elnöke ezen felül lapunknak kifejtette, hogy a túlórapénz elvonásának legnagyobb vesztesei a fiatalok lesznek, ugyanis szolgálati időpótlékot csak 10 év szolgálati viszony után lehet kapni. A kezdő egyenruhások eddig túlórával próbálták kompenzálni/kipótolni az alapbér hiányos voltát, most már erre nem lesz lehetőség. Ezt alátámasztja a Hetek tudomására jutott toborzási gyakorlat is, melynek központi eleme volt, hogy túlórapénzzel jelentősen lehet növelni a jövedelmet. Bárdos Judit szerint éppen ezért tömeges leszerelésre főleg a fiatalok körében lehet számítani. Javaslatukban ezért a szolgálati időpótlékot 5 éves munkaviszony után adnák a rendvédelmi dolgozóknak.

Hogyan tovább?

A BM kacsának tartja a rendőrség válságáról szóló híreszteléseket, ennek alátámasztásaként közölte a nyilvánossággal, hogy az elmúlt időszakban 7200 fővel bővült a rendőrség hivatalos állományának a létszáma, valamint többszörös túljelentkezés van a rendőrtisztire és a rendészeti szakgimnáziumokba. A szakértők szerint túlórakorlátozás esetén viszont több tízezer új emberre lenne szükség. A BRDSZ reméli, hogy a belügyminiszter megfogadja a javaslatait, mivel az ország nem engedheti meg magának, hogy ilyen mértékben csökkenjen a rendőri jelenlét.

Olvasson tovább: