Kereső toggle

„A gyerekek előtt soha nem sírok”

Roma hősnő a gyerekvédelemben

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

30 éves Lejla, aki nem messze a román határtól egy lakásotthont vezet 12-18 éves gyerekek részére, a férje kezdeményezésére lett az Aranypánt díj egyik jelöltje.

Kapinné Balázs Lejla a zsákai Micimackó Lakásotthon vezetője, ahol 8 gyermek él tartósan. Zsáka egy kisebb bihari település Berettyóújfalu vonzáskörzetében. Lejla az egyetlen roma származású szakember a kistérség 11 lakásotthonában, miközben a gondozott gyerekek túlnyomó része cigány származású.

Mindent megért

„A cigányságom előnyöm és hátrányom is egyben. A szakmámban a gyerekek szempontjából egyértelműen előnyt jelent, egyébként meg kizárólag hátrányt” – meséli Lejla, aki egyedül a gyerekek miatt tart ki immáron három éve a pályán, mivel úgy érzi, nagy szükségük van rá. A gondozottjai mamának szólítják, kötődnek hozzá, láthatóan örülnek, amikor velük van, hiszen „Lejla néni cigányosan főz, és neki mindent el lehet mondani, mert megérti”. A gyerekek szemében Lejla mint diplomás, vegyes házasságban élő roma fiatalasszony a maga módján a jobb élet reményét is megtestesíti, de beszámolóját hallgatva alapvetően a felelős és szeretetteljes hozzáállása tűnik a fő vonzerejének.

„Ezek a gyerekek hosszú évek óta élnek a gyermekotthonban, és folyamatos atrocitásokat szenvednek el egymástól és a külvilágtól is. A mentők és a rendőrök állandó vendégeink. Ezen nincs mit csodálkozni, hiszen amikor ezek a gyerekek bekerülnek a szakellátásba, addigra már érzelmileg súlyosan sérültek, akikkel nem a nulláról, hanem a mínusz húszról kell kezdeni mindent. Akik most vannak nálunk a lakásotthonban, egytől egyig olyan gyerekek, akikből ha nem lennének nevelésbe véve, és család állna mögöttük, jóravaló embereket lehetne faragni” – jegyzi meg Lejla, aki szerint ezeknek a kamaszoknak a többségét, akik nem javítóintézetben vannak, még simán jó irányba lehetne terelni. De ennek elengedhetetlen feltétele lenne egy-egy olyan jó nevelő, akihez hosszú időn át stabilan kötődni tudnak a gyerekek. Ebben látja a rendszer egyik legnagyobb problémáját – és akkor még a törvényi hiányosságokról vagy az alacsony fizetésekről nem beszéltünk.

Gondolatban hetente felmond

Szerinte azért is nagy a cserélődés ezen a pályán, mert nagyon nehéz a társadalmi ellenszéllel szembemenni, ami a „gyeris” gyerekek kitörését gyakorlatilag ellehetetleníti. „Tegnap voltunk aquaparkban a gyerekekkel, ahol nagyon sok bántó beszólást kaptunk. A legkisebb, 12 éves kisfiút például, aki semmi rosszat nem tett, egy anyuka egészen alpári stílusban parancsolta ki a medencéből. A gyerek teljesen összetörve jött oda hozzám. Ezek azok a helyzetek, amelyekben máig nem tudom, hogyan reagáljak szakemberként, nőként, romaként vagy szülőként – az igazat megvallva rendkívül nehéz ezeket szétválasztani” – ismeri el Lejla.

„Én a gyerekek előtt soha nem sírok, de otthon igen, mert nehezen viselem azt, amit ők átélnek. Gondolatban minden héten felmondok, de igazából képtelen vagyok ezt megtenni, és ezzel nem vagyok egyedül a szakmában” – teszi hozzá.

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható. Keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg online a https://digitalstand.hu/hetek felületen.

Olvasson tovább: