Kereső toggle

Új békecsináló a Közel-Keleten?

Vilmos herceg Jeruzsálemben

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Izrael állam 1948-as megalapítása óta most először tett hivatalos látogatást az országban a brit királyi család egy tagja. Vilmos herceg fontos küldetésnek tartja a béke megteremtését, ám ellentmondásos látogatása több kérdést is felvet.

Izrael már jó ideje próbálta elérni, hogy a brit uralkodócsalád valamelyik tagja hivatalos látogatást tegyen az országba. Erre ugyanis Izrael 1948-as megalakulása óta nem volt példa – a brit külügy egy szándékos, ki nem mondott bojkottot folytatott arra hivatkozva, hogy a királyi család látogatása megzavarhatná a békefolyamatot. Nem hivatalos látogatásokra persze volt példa: Károly herceg 1995-ben Jichak Rabin miniszterelnök temetésén vett részt,  2016-ban pedig Simon Pereszén, de ezen látogatások során diplomáciai találkozókra nem került sor.

Hogy a brit politika most mitől változott meg, arra több magyarázat is született. Theresa May kormányzása alatt a két ország közötti viszony valamelyest javult, Izrael állam megalakulásának 70. évfordulója pedig megfelelő alkalmat nyújtott egy ilyen látogatásra. Elképzelhető emellett az is, hogy Nagy-Britannia az Európai Unióból való távozásával új kereskedelmi partnerek után kutatva figyelt fel például Izrael sokak számára vonzó high- tech iparára.

A 36 éves Vilmos hercegnek ez volt az eddigi legnagyobb diplomáciai vizsgája, amelyre beszámolók szerint komolyan készült is. Ebben Sir David Manning volt a segítségére, aki egykor Izraelben és az Egyesült Államokban is nagykövetként szolgált, most pedig a Kensington Palota külügyi tanácsadói csapatának a tagja. Már a herceg érkezése előtt brit tisztségviselők sora hangsúlyozta, hogy a látogatásnak nincs semmiféle politikai célja. Nagy-Britannia mindössze Jordániával, Izraellel és a Palesztin Hatósággal való kétoldalú kapcsolatairól akar megemlékezni.

A teljes semlegesség persze nem sikerült, és ahogy ez lenni szokott, a mérleg ezúttal is a palesztinok oldalára billent. Az, hogy a politikát az előzetes ígéretek ellenére nem sikerült kiiktatni a látogatásból, Vilmost cseppet sem zavarta. Amikor Reuvén Rivlin izraeli elnökkel találkozott, az államfő arra kérte a herceget, hogy „vigye el Ramallahba a béke üzenetét”. A Palesztin Hatóság központjában Mahmúd Abbász pedig azt közölte a brit trón második számú várományosával: „komolyan gondolják, hogy békét szeretnének Izraellel, amelyben a két ország biztonságban és stabilitásban él egymás mellett az 1967-es határok mentén”. Vilmos mindkét vezetőnél kifejezte reményét a tartós békét illetően.

Az Abbásszal való találkozója alatt volt egy elszólása, amire természetesen a helyiek fel is kapták a fejüket: országnak nevezte a palesztin területeket. Ez persze nem meglepő annak fényében, hogy már az útiterv megfogalmazásában is voltak ellentmondások: Jeruzsálemet például „megszállt palesztin területnek” titulálták. Brit tisztviselők védelmére keltek a megfogalmazásnak, mondván, hogy a brit politika már régóta így hivatkozik azokra a helyekre, amelyek Izrael elismert határain kívül esnek.

Raphael Ahren izraeli újságíró ugyanakkor úgy véli, ennél még a „vitatott területek” kifejezés is szerencsésebb lett volna. Több izraeli ugyanis – teljes joggal – sértőnek tartotta, hogy azt a helyet, ahol a Siratófal található, „megszállt palesztin területnek” nevezték, semmi utalást sem téve arra, hogy több évezredes bensőséges viszony fűzi a zsidóságot ehhez a szent helyhez. Pedig – ahogy Ahren kiemeli – még a Jeruzsálemben található brit konzulátus is elismeri, hogy a Siratófal a második Templom ősi falának azon része, amely a zsidó vallásgyakorlat örökös központja volt. Vilmos herceg mindemellett arra viszont kínosan ügyelt, hogy ne tegyen semmi olyan gesztust, amivel Izrael szuverenitását elismeri Jeruzsálem bármelyik része fölött. Beszámolók szerint ezért nem vállalta a találkozót Jeruzsálem polgármesterével, Nir Barkattal. 

A rendkívül visszás brit külpolitikát tükrözi az is, hogy míg az izraelieknek a brit Tel Aviv-i nagykövet rezidenciáján tartottak fogadást, addig a palesztinoknak a Kelet-Jeruzsálemben található brit konzulátuson. Ezzel valószínűleg demonstrálni akarta a brit fél, hogy ellenzik Donald Trump lépését, aki Jeruzsálembe költöztette az amerikai nagykövetséget. Ezáltal viszont azt fejezték ki, hogy a palesztinok városhoz való jogát tartják előbbre valónak. Ezen a jeruzsálemi fogadáson egy olyan dolog is megtörtént, ami ritkán fordul elő királyi látogatásokon. Vilmos herceg ugyanis – az azt megelőző programjainak hatására – az utolsó pillanatban kiegészítette előre megírt beszédét. Arról tett említést, hogy nincsenek elfelejtve a palesztinok, és hogy igen „erőteljes élmény” volt a Ciszjordániában élő palesztinokkal való találkozás, és hallani mindazt, ami velük történt.

Egy biztos, a palesztinok minden lehetőséget megragadtak, hogy sanyarú sorsukat bemutassák a hercegnek. Egy ciszjordániai menekülttáborba is elvitték, ahol fiatalokkal találkozott. A jeruzsálemi fogadásra pedig Gázából is érkezett egy külön csoport, akik az ottani nyomorról számoltak be a neki. Bár a herceg kifejezte, hogy meg akarja ismerni a térséget és az ott élők helyzetét, látogatása során nem kaphatott kiegyensúlyozott véleményt. A másik oldalt ugyanis nem hallgatta meg. Nem ismerte meg azoknak a zsidóknak a történetét, akik a mindennapos fenyegetések ellenére próbálnak normális életet élni őseik földjén, a bibliai Júdeában és Szamáriában. És olyan családokkal sem találkozott, akiket állandó rakétatámadások veszélyeztetnek a Gázai övezet közelében. 

Izrael a kellemetlenségek ellenére sikeresnek tekinti a látogatást, amely szerintük jó reklám volt az ország számára. A brit politika részéről ez mindenképp előrelépést jelent ahhoz az állásponthoz képest, amit egészen az államalapítás óta képviseltek. Egyes izraeli elemzők azt is hangsúlyozzák, hogy a herceg látogatása fricska volt az Izrael-ellenes bojkottmozgalomnak is, amelynek erős bázisa van a brit tudományos életben. A britek is rendkívül elégedettek voltak Vilmos szereplésével, véleményük szerint megfelelően lavírozott a felek között, jól képviselve a szigetország külpolitikáját. A herceg azonban, úgy tűnik, II. Erzsébethez képest más irányvonalat követ, a királynő ugyanis mindenhol távol tartotta magát a politikától. Vilmos hercegre állítólag annyira nagy hatással volt az út, hogy komolyabb szerepet akar vállalni abban, hogy a Közel-Keleten béke és jólét legyen. Ezt az ambiciózus küldetést már sokan a zászlajukra tűzték, de tartós eredményt eddig senki sem tudott felmutatni.

Olvasson tovább: