Kereső toggle

Európát magától is meg kell védeni

Tusványosról üzentek Brüsszelbe

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„Annak idején reménykedtünk az Európai Unióhoz való csatlakozásban, most viszont azt látjuk, hogy az EU-nak olyan bizottsági elnöke van, aki Marxot dicsőíti. Mi ilyen Európából nem kérünk” – hangzott el többek között egy tusványosi panelbeszélgetésen.

„Hogyan tovább, Európa?” – erre a kérdésre keresték a választ a 29. alkalommal megrendezett Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor egyik kiemelt panelbeszélgetésén az erdélyi Tusnádfürdőn. (A fideszes politikusok által a rendszerváltás idején elindított nyári rendezvénysorozat a két településnév összeolvadása nyomán már leginkább Tusványosként fut.)

A beszélgetés résztvevői szerint a feltett kérdésre nehéz választ adni, ennek ellenére beszélni kell róla. „Akkor sem sikerült az Európai Unió identitását meghatározni, amikor még kevesebb tagállammal működött, a vitát azonban újra kell indítani, meghallgatva a nyugat-balkáni vagy akár az egykori Szovjetuniót alkotó országok véleményét. Mint ahogy arról is érdemes lenne beszélni, hogy mit értünk Európa keresztény gyökerei alatt” – fogalmazott például Radu Carp külügyi titkár, a Nemzeti Liberális Párt képviselője.

Kóródi Attila, az RMDSZ frakcióvezetője szintén arról beszélt, hogy nincs egységes definíciója az európai identitásnak, mert ehhez sokan hozzá szeretnék tenni a saját értékeiket. „A nemzeti keretekben már egyáltalán nem gondolkozó európai polgárok önmeghatározása mellé vajon odafér-e a tagállamok nemzeti identitása vagy az etnikai, nyelvi kisebbségek által képviselt értékek?” – tette fel a kérdést a politikus. Hozzátette: az európaiság a különböző kultúrák együttélését kell, hogy jelentse, ám a nyugat-európai identitáskeresésben egyre inkább erősödik a homogenizáció – bár ebben hozott némi változást a migrációs válság.

Németh Zsolt: Európa bajban van

Lassan már harmincadik éve, hogy Tusványosról nyomon követik Európa alakulását. Hogyan látja a jövőt az elmúlt évtizedek tapasztalatainak szemszögéből?
– A rendszerváltozás Magyarországon és Közép-Európában 1990-ben zajlott le, akkor nagyon egyértelmű volt, hogy mi az irány: euro-atlanti integráció. Ezen a területen nagyon sok eredményt könyveltünk el, 1999-ben a NATO-hoz, 2004-ben pedig az Európai Unióhoz csatlakoztunk. Kicsivel később jöttek a románok is. A sikertörténet talán 2008-ig tartott, amikor beleütköztünk egy gazdasági világválságba, ami pedig az elmúlt években egy nagyon súlyos identitásválsággá terebélyesedett ki. Ma már tényleg nem tudjuk, mit gondoljunk Európáról. Európa még mindig a világ legjobb helye, de azt látjuk, hogy bajban van, és nekünk szerepet kell vállalnunk ennek a bajnak az orvoslásában.
A jövő évi európai parlamenti választásnak is ez a tétje?
– Mi megfogalmaztunk egy európai jövőképet. Másoknak is lesznek ilyen jövőképei. A jövő évi EP-választás ezeknek a jövőképeknek az összecsapása lesz. A nemzetek Európájának víziója jó eséllyel jól szerepel, de ehhez egy erős szövetséget kell felépíteni. Össze kell fognunk a határon túli magyarokkal, a térséggel, a szomszédainkkal és mindazzal, akivel lehet annak érdekében, hogy ezt a nehéz helyzetet meg tudja haladni Európa.
Mit adhat Európa a nemzeti kisebbségeknek és a nemzeti kisebbségek mit adhatnak Európának?

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható. Keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg online a https://digitalstand.hu/hetek felületen.

Olvasson tovább: