Kereső toggle

Megfáradt csillagok

Az élsport és a morális értékek

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A showbiznisz által felszippantott profi sport látványosan kezdi elveszíteni klasszikus értékközvetítő szerepét. A sportolókra nehezedő „ipari nyomás” akkora, hogy egyre fogynak az igazi példaképek, akik a pályán és azon kívül is a fair play szellemiségét képviselik.

Doppingbotrányok, fogadási csalások, szexuálisan túlfűtött olimpiai falvak, pornófüggő bajnokok, nemváltó atléták, házastársukat megcsaló, családjukat bántalmazó (akár meggyilkoló) sztársportolók, pedofil és erőszakos edzők – szinte nem telik el hét, hogy a sajtóban ne olvasnánk ilyen és ezekhez hasonló történeteket, amelyek legalábbis kérdéseket vetnek fel azzal a több évezredes alapvetéssel kapcsolatban, miszerint a sport hozzájárul az emberi minőség csiszolásához, az egyén és a közösség morális színvonalának fejlesztéséhez. Tényleg elvárható egy (él)sportolótól, hogy ne csak képességeivel és csúcsteljesítményeivel váltson ki csodálatot a közönségből, hanem a pályán kívül is valódi példakép legyen? Mennyire befolyásolja a pályán kívüli morális magatartás a teljesítményt? Várhatjuk-e még a (profi) sporttól, hogy ne csak szórakoztasson, hanem értékeket is közvetítsen?

Virtus és erény

„Nem tudjátok-é, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de egy veszi el a jutalmat? Úgy fussatok, hogy elvegyétek. Mindaz pedig, aki pályafutásban tusakodik, mindenben magatűrtető; azok ugyan, hogy romlandó koszorút nyerjenek, mi pedig romolhatatlant. Én azért úgy futok, mint nem bizonytalanra; úgy viaskodom, mint aki nem levegőt vagdos; hanem megsanyargatom testemet és szolgává teszem; hogy míg másoknak prédikálok, magam valami módon méltatlanná ne legyek” – több mint érdekes, hogy a szellemi-erkölcsi kiválóságot hangsúlyozó Pál apostol az ókori stadionfutással példálózik, a görög olimpiai mozgalom olyan értékeire mutatva rá, amelyek a kereszténységben is hangsúlyosak: céltudatosság, önuralom, áldozatvállalás. A különbség persze nyilvánvaló: a görög sportolók nem az örök élet érdekében és nem is feltétlenül belső morális meggyőződésből korlátozták a vágyaikat, hanem a győzelemmel járó (időleges) dicsőségért. De miért ne lehetne a kettőt ötvözni: az önkorlátozást, fegyelmezett életmódot és a szabályok tiszteletét igénylő (él)sportot felhasználni az erkölcsi nevelésben? Ez a megközelítés nemcsak az egyértelműen keresztény alapokon létrehozott oktatási intézményekben vagy keresztény sportegyesületekben nyert teret, hanem a 19. századtól kezdve az egész nyugati kultúrában egyre meghatározóbb eszmény volt az oktatásban és sportban is. Ahogy a modern olimpiai eszme megálmodója, Pierre Coubertin báró fogalmazott négy évvel az első ötkarikás játékok megrendezése előtt, 1892-ben: „A sport életünk fontos részévé válik, amely kiegyensúlyozza azt, fizikailag és szellemileg segíti a gondolkodásunkat, alapvető részeként az ember erkölcsi nevelésére irányuló nemes erőfeszítéseknek. Egy olimpikon új emberi méltóságot nyer azáltal, hogy áldozatokat és erőfeszítéseket vállal. Ha pedig célba ér, a személyisége mintává válik mindannyiunk számára.” Vagy utalhatunk az 1899-ben alapított Ferencvárosi Torna Club jelmondatára: Erkölcs, Erő, Egyetértés.

Félresiklott karrierek

Lance Armstrong

Minden idők egyik legnagyobb kerékpárosa 2013-ban ismerte be, hogy mind a hét Tour de France győzelmét doppingolással szerezte, miután a kilencvenes évek közepétől élt tiltott szerekkel. „Eluralkodott rajtam a nyerési vágy” – mondta magyarázatként.
Paul „gazza” gascoigne
Az egykori angol válogatott labdarúgó generációja legkiválóbb tehetsége volt, ám 2004-ben történt visszavonulása után a sajtó többet foglalkozott vele, mint pályafutása alatt. Az 51 éves legenda már többször próbált megküzdeni súlyos alkoholfüggőségével, eddig sikertelenül. „A vicces az, hogy sosem bírtam igazán a piát, pár korsó után már támolygok” – mondta egyszer önironikusan.
Ronaldo de assis moreira
A Ronaldinhóként ismert egykori brazil futballcsillagról a napokban röppent fel a hír, hogy két hölgyet szeretne feleségül venni, akikkel egyébiránt már több, mint fél éve él együtt hármasban. „És ha két barátnőm van? Lehetne akár 18 is. Mindenki törődjön a maga dolgával, én sem avatkozom másokéba” – nyilatkozta az érintett, aki a házassági terveket cáfolta.
Tiger Woods
Nem csak a világ eddig legsikeresebb golfozója, de ő volt az első dollármilliárdos sportsztár is. Azonban nemcsak a házassága, hanem a karrierje is ráment a szextől, illetve gyógyszerektől való függőségre. „Úgy éreztem, hogy mivel egész életemben keményen dolgoztam, megérdemeltem, hogy engedjek az engem elérő kísértésnek” – nyilatkozta. 
Oscar pistorius
A műlábakat használó dél-afrikai rövidtávfutó hatszoros paralimpiai bajnok, és ő volt az első, aki sérültként az egészségesek mezőnyében is teljesített olimpiai távot. 2013-ban otthonában agyonlőtte barátnőjét, amiért 15 év börtönre ítélték.
Farkas péter
Az olimpiai bajnok birkózót 2004-ben letartóztatták, miután édesanyja ingatlanán az addigi legnagyobb magyarországi marihuánaültetvényre és a birkózó droglaborjára bukkantak. Az ítélethirdetés közben megszökött, majd 2009-ben Andorrában fogták el. Végül 7 évre ítélték.

„Az antik és keresztény értékvilágok sok évszázados történelmi integrációjának eredménye a modernitás. S ahogy a modern demokrácia értékvilága az antik és keresztény értékvilágok örököse, a sport mint modern társadalmi jelenség a maga módján szintén integrálja, magába fogadja e két erényfelfogást” – magyarázza Vermes Katalin, a Testnevelési Egyetem docense a Fair Play ereje?! – Tények és értékek a 21. századi sport világában című tanulmánykötetben. Mint lapunknak nyilatkozva hangsúlyozta: a modern sportban ezért egyszerre jelenik meg az antik világhoz közelebb álló sportosság (virtus), amely a kiválóságot az erő használatához kötötte, valamint a keresztény értékvilágból táplálkozó sportszerűség, ami az erényt, az erő korlátozását vagy éppen a gyengébbek érdekében való használatát jelenti. Ahol ez a két értékrendszer összeér, az a fair play világa. A „szép játék” pedig példaként szolgálhat az adott társadalom számára, hiszen megvalósul benne a teljesítmények tiszta, nemes versengése, mégpedig úgy, hogy az esélyek egyenlők, a szereplők pedig élnek és nem visszaélnek az erejükkel. Mindebből az is következik, hogy az az ideális, ha maga a sportoló nemcsak a pályán, hanem azon kívül is példát mutat; tehát ha mondjuk nem doppingol, és nem csúszik be hátulról páros lábbal, de adót csal, vagy bántalmazza a házastársát, az éppen úgy hitelteleníti a személyét (bár ennek megítélése nagyban függ a társadalom értékrendjétől).

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható. Keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg online a https://digitalstand.hu/hetek felületen.

Olvasson tovább: