Kereső toggle

India: nők jogok nélkül

A hinduizmus és a nemi szerepek

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Sok nyugati ember számára India a spirituális megújulás szinonimája – ám arról kevesebbet hallani, hogy ugyanebben a kulturális-vallási miliőben gyökerezik a nők tömeges megerőszakolásának és a leánygyermekek elhanyagolásának riasztóan elterjedt indiai gyakorlata.

A The Lancet nemzetközi orvosi szaklap által közzétett tanulmány szerint India tartományainak 90 százalékában kiugróan magas a lánygyermekek közötti halandóság, ami az egész országra kivetítve évi 239 ezer fős átlagot jelent – azaz ennyi 5 év alatti lánygyermek hal meg az országban évente. A tanulmány ezt az óriási számot három alapvető okra vezeti vissza: az alacsony gazdasági fejlettségre, a magas termékenységi mutatókra és főként a nemek közötti egyenlőtlenségre. A kutatás megállapítása szerint a születés utáni nemi diszkrimináció az a faktor a háromból, amelynek kezelésével meg lehetne szüntetni ezt a brutális folyamatot. Ha azonban továbbra is ilyen mértékű marad a halandóság a lánygyermekek között, az azzal jár, hogy 2020-ra 69 millióval kevesebb nő lesz Indiában, mint amennyi „szükséges”. A folyamat már most ijesztő, hiszen jelenleg 60 millióval kevesebb a nő, mint a férfi az indiai társadalomban.

A tanulmány szerint a lánygyermekek azért halnak meg ilyen magas arányban ötéves korukig, mert a családok, ahová születnek, nem adják meg nekik azt az ellátást, ami alapvető volna egy újszülött vagy egy kisgyermek számára. Így a kislányok gyakran nem kapnak védőoltást, ami miatt egyébként megelőzhető betegségekben halnak meg, vagy nem jutnak megfelelő mennyiségű táplálékhoz, ami azzal jár, hogy az alultápláltság miatt alakulnak ki náluk máskülönben elkerülhető betegségek, súlyosabb esetekben pedig akár éhen is halhatnak.

Vallási-kulturális háttér

A nemek ilyen szintű megkülönböztetésének mély vallási-kulturális gyökerei vannak, ezért az ilyen eljárások nem okoznak nagy felháborodást a lakosokban. Az indiai kultúrában alapvetően más megítélés alá esnek a lánygyermekek: a hindu vallásban a nő legfontosabb feladata, hogy a világra hozza az utódokat, a férfi pedig teljes mértékben dominál fölötte. Ebben hasonlít a nőket ugyancsak elnyomó iszlám kultúrára, amely egyébként szintén jelentős mértékben jelen van az indiai társadalomban. A tradíció szerint, amikor egy lánygyermek férjhez megy, hozományt kell adni vele, ami nyilván minél nagyobb, annál biztosabb, hogy létrejön a házasság.

És mivel a hindu kultúrában, ahogy az iszlámban is, a nők nem örökölhetnek, ezért ahol csak lányok születnek (és a legközelebbi férfirokon örököl mindent), ott szinte borítékolva van, hogy egy egyébként prosperáló család is koldusbotra jut. Ez az egyik legfőbb oka annak, hogy egy rosszabb anyagi helyzetben levő család a kislányokat még kisgyermekkorukban hagyja meghalni. (A nemi alapon elvégzett abortusz egyébként 1994 óta tilos Indiában.)

Jogilag a hozomány követelése is tilos 1961 óta, viszont ezt a törvényt gyakorlatilag senki sem tartatja be, nincsenek ellenőrzések, és kiszabott büntetések sem (ami egyébként kevesebb lenne a legtöbb esetben, mint az az összeg, amit a menyasszony apjának fizetnie kellene).

A nők vallási és kulturális alárendeltsége miatt a gazdasági fejlődés sem tud segíteni ezen a tendencián, ugyanis hiába nagyobb a munkaerőigény egy fejlődő gazdaságban, ahogy Indiában is, a nemi szerepek folytán egy férfi számára nincs annál nagyobb szégyen, mint amikor a felesége dolgozik. Ezért igen erős azoknak a befolyása a gazdasági folyamatokra, akik vissza akarják szorítani a nők munkaerőpiaci beilleszkedését.

Tömeges szexuális erőszak

Az indiai társadalomban a nők hiánya egy másik aggasztó jelenséget is kivált, amelyről többet lehet hallani a nemzetközi sajtóban, mint a gyermekhalandóságról. A házasuló korban levő férfiak túlsúlya miatt ugyanis a meglévő nőkért „nagyobb a verseny”, és mivel a kultúrában a vérfertőzés, az állatokkal történő szexuális aktus és más perverzitások nemhogy nem tilosak, hanem legfelsőbb szinten is elfogadottak, az „egyszerű” tömeges nemi erőszaknak még annyira sincs kulturális gátja, mint a nyugati világban. (A Védákban, amelyek az indiai hagyomány szerint az univerzum ezoterikus bölcsességét tartalmazzák, magáról Brahmáról, a hinduizmus teremtő istenségéről is leírják, hogy a saját lányával élt szexuális életet.) Ezeknek a cselekményeknek a törvényi szankciója nem az indiai kultúrára, hanem a gyarmatosítás nyomán érvényesülő angolszász hatásra vezethető vissza. 

A jelenségre egy 2012-ben Delhiben történt tömeges nemi erőszak irányította rá a nemzetközi közvélemény figyelmét. Egy fiatal gyógytornász lányt erőszakolt meg hat férfi, és úgy meg is verték, hogy két nappal később a kórházban belehalt a sérüléseibe. Azóta folyamatosan hallani a hírekben hasonló esetekről, például idén márciusban öngyilkos lett egy tizenhat éves kislány, akit elrabolt és megerőszakolt egy nyolc férfiből álló banda. Mivel az elkövetők családjai megfelelő befolyással rendelkeztek, hiába történt feljelentés, a hatóságok érdemben semmit nem tettek. A nők alárendelt társadalmi helyzete miatt a gyakran előforduló tömeges nemi erőszak elkövetői a legtöbb esetben nem kapják meg azt a büntetést, amit egyébként jogilag ki kellene szabni. Általános az áldozathibáztatás: sokan még ma is úgy tartják, a szexuális erőszak kiváltó oka legtöbb esetben az áldozat viselkedése, öltözködése, illetve az, hogy egyedül, férfi felügyelet nélkül tartózkodott az utcán, a buszmegállóban vagy akár a saját házában (ahogy az öngyilkosságot elkövetett kislánnyal történt, akit a szomszédok raboltak el és erőszakoltak meg). Mindez annak ellenére történik, hogy az indiai kormány bevezette a halálbüntetést azokra a bűncselekményekre, ahol a nemi erőszakot tizenkét éven aluli gyermekkel szemben követik el. Ez a döntés azután született, hogy januárban egy nyolcéves kislányt erőszakolt meg és ölt meg egy idősebb férfiakból álló banda.

A The Lancetben megjelent tanulmány megállapítása, hogy a tendenciákat abban az esetben lehet csak visszafordítani, amennyiben konkrét lépéseket tesznek a nemi alapú diszkrimináció felszámolására. Ez viszont a kultúrában olyan mélyen gyökerezik, hogy hiába vannak meg a szükséges jogszabályok, hiába van halálbüntetés kilátásba helyezve, és bizonyos esetekben ezt alkalmazzák is, legtöbbször a felelősségre vonás helyett marad az áldozathibáztatás.

A megújulás forrása?

Bár az életvédelem tekintetében Nyugaton is akad tennivaló (lásd magzatvédelem), azért a zsidó-keresztény világnézet alapján álló kultúrában elképzelhetetlen, hogy egy átlagos család (az extrém kivételektől eltekintve) ne adjon enni vagy ne adassa be a kötelező védőoltást a gyermekének csak azért, mert az nem az általuk preferált nemmel született. Úgy tűnik azonban, hogy azok, akik a nyugati világ vívmányait alulértékelve Indiát a spirituális megújulás szinonimájának, a hinduizmust pedig egy progresszívnek tartott vallási-kulturális irányzatnak tekintik, ezekről az ellentmondásokról elfelejtkeznek.

Mi több, a nálunk sportnak tekintett jógától kezdve – amely a hinduizmusban egy szellemi eszköz – a nyugatira „szabott”, de kellően misztikus előírásokig ez a világ sokak számára felsőbbrendűnek tűnik a zsidó-keresztény kultúrához képest.  Ráadásul a „szoft” hinduizmus nemcsak a szellemi élményre vágyók, hanem a materialisták jó részét is meghódította, hiszen szerintük mindez nem egy vallás, hanem életfilozófia. Ezért, akik úgynevezett vallás nélküli spirituális megújulásra vágynak, azok is előszeretettel utaznak Indiába, hogy elsajátítsák az ódivatúnak tekintett vallástól állítólag megszabadított szellemi életvitel, azaz a meditáció és a jógázás csínját-bínját. Ezek a módszerek igen divatosak a multinacionális nagyvállalatoknál is, mint a stressz kezelésére ajánlott legjobb gyakorlatok. Miközben szó sem eshet az adott kultúra szellemi hátteréről és morális hiányosságairól…

Olvasson tovább: