Kereső toggle

Megmaradni csángó magyarként

Pusztinán járt a Hetek

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A moldvai csángók helyzete volt már nehezebb, de az 1989 előtti román hatalom adminisztratív nyomását, amellyel a teljes asszimilációt akarta elérni, könnyebb volt elviselni, mint a hétköznapok közönyét.

Egy példa a hétköznapi közönyre: a csángó magyarnak született szülők már nem tartják anyanyelvüknek a magyart, ezért gyermekeikkel románul beszélnek otthon – mondja Nyisztor Ilona, a pusztinai magyar oktatás nagy harcosa. Ilona nem törődött bele a megváltoztathatatlannak tűnő asszimilációs folyamatba, hanem felvette a kesztyűt és románul egyáltalán nem beszélő tanárt hozott Bató Éva személyében a csángó településre.

A moldvai dombok között kanyargó végtelen országútról lekanyarodva zöld mezőkön és apró román településeken keresztül jutunk Pusztinára. A Magyar Házhoz hamar odatalálunk, miután az iskolánál a gyerekek magyar nyelven navigálnak bennünket.

A reményt, hogy a moldvai magyar nyelvű oktatás megmarad, és vele megmaradnak csángó magyarnak a legifjabb generáció tagjai is, Nyisztor Ilona hagyományőrző és Bató Éva tanító táplálja. Ilonát a Kárpát-medencében és még azon túl is csángó énekesként, táncosként tartják számon.

A Magyar Ház impozáns új épület, amely iskolaként, előadóteremként és vendégházként is funkcionál. Az a kétszáz különböző korú gyermek tölti meg élettel, akik nap mint nap ide járnak bölcsődébe, óvodába, iskolába. Dél körül járunk, éppen az óvodások vannak az emeleti foglalkoztató teremben, ahol nagy a nyüzsgés. Éva néni hangosan, tagoltan beszél az ovisokhoz, akik azonban románul válaszolnak. Éva éppen ezért van itt, hogy tanítsa a kicsiknek a magyar szót, mert ennek a generációnak a tagjai bizony nem beszélnek magyarul. Értik a szavakat, de nem beszélnek, mert az anyanyelvük a román. Hiába születtek csángónak, a szülők román nyelvre tanítják őket, mert úgy gondolják, így könnyebben boldogulnak majd az életben. Ilona szerint hasonló tendencia figyelhető meg a moldvai csángó települések mindegyikén.

Óriásit változott a csángó világ Moldvában az elmúlt öt évtized alatt – mondja Nyisztor Ilona a Heteknek. „Mikor még én kerültem iskolába, édesanyám meg kellett tanítsa azt a román mondatot, amellyel ki tudtam kéredzkedni a WC-re, mert az én generációm nem beszélte a román nyelvet” – teszi hozzá. 

Magyar nyelvóra a pusztinai Magyar Házban.

Sajnos volt olyan időszak, amikor a hatalom akarta erőszakkal asszimilálni a csángókat a nemzethez, de akkor ellenálltunk – emlékszik vissza, hozzátéve: a hivatalos állami nyomásgyakorlás ugyan enyhült, majd szinte megszűnt, de a csángók több generációja úgymond megértette az idők szavát, és önmagától, saját szándékból döntött a sorsáról, és választotta a román identitást – emlékszik Ilona, aki szerint a csángók körében egyfajta divattá vált a román identitáskeresés és a magyar gyökerektől való egyre nagyobb távolságtartás.

Ilona természetesen hozzáteszi: „nincs joga senkinek beleszólni a családok életébe, csak szelíd kéréssel fordulhatnak az érintettek felé – legalább heti pár órában engedje, hogy magyarul tanuljon beszélni a gyermek”. Ilona szerényen fogalmaz, de munkája elképesztő eredményeket produkált: a faluban élő kétszáz gyermekből csupán négy nem jár a Magyar Házba magyar nyelvórára.

A magyar nyelven történő továbbtanulás is biztosítva van, hiszen Csíkszeredában direkt a csángó származású gyerekeknek biztosítanak kollégiumot és középiskolát. Pusztináról az elmúlt évfolyamban huszonöt tanuló került Csíkba, akik ha végeznek és tovább akarnak tanulni, erre a magyarországi egyetemeken vagy a Babes-Bolyai Egyetemen kapnak lehetőséget.

A Magyar Házba Ilona kifejezetten olyan magyar ajkú tanárnőt keresett, aki nem beszéli a román nyelvet. A célja ezzel az, hogy a gyermekek rá legyenek szorítva a magyar nyelven történő kommunikációra. A tanórákon kívül a Magyar Ház a kultúra, a tánc, a magyar hagyományőrzés központja, számtalan rendezvény, verseny helyszíne, igazi középpontja a falunak.

A tanító Bató Éva a harmadik és negyedik osztályos gyerekekkel foglalkozik, akiken már látszik az elmúlt időszak munkája; értenek és beszélnek magyarul, de különböző szinteken.

Évának komoly vitája van a néprajzkutatókkal, akik szerint a magyartanításnak kizárólag a hagyományokra építkezést és azok fennmaradását kell céloznia. „Magyarul gondolkodni, magyarul érteni mindenkinek mást jelent. Ezen a területen is létezik fejlődés, és a hagyományok megőrzése mellett fontosnak tartom az élő nyelv átadását az új generációk számára” – mondja a jászberényi származású tanítónő. Éva a versenyszférából érkezett, és komoly kihívásnak, ugyanakkor nagy kalandnak tekinti a csángóföldi, pusztinai munkáját. Rendkívüli érzéseket hoz felszínre az emberben, amikor ide csöppen: felemelő, megható, ugyanakkor nagy jelentőséggel bír az, amit mond az ember ezek között a gyerekek között – mondja.

A csángó településeken folyó oktatást támogatja a magyar kormány, de egy- egy tanár havi jövedelme mindössze ezer lej (67-68 ezer forint). Sokukkal találkoztunk már, de mindegyikőjük esetére igaz, amit Bató Éva mond: „Ezt a munkát nem pénzért végzi az ember, hanem a szívért.”

Miközben a gyerekek tanulnak, a teraszon néhány szülő is megjelenik, akik a lurkókat várják.

Egyikőjük így fogalmazza meg véleményét: „Csángó magyarnak születtünk, nem is akarunk mások lenni, de ezért tenni kell mindnyájunknak, mert ez ma már nem megy magától.” A faluban szép házak sorakoznak egymás mellett, ám sokon látszik, hogy lakatlanok. Ilona az okát is elmondja: a csángók immár sokadik generációja dolgozik külföldön, de itthon épít szép házakat, hogy öregkorára hazajöjjön. Kérdés, hogy a gyerekeik, akik egy multikulturális közegben válnak felnőtté, akarnak-e majd csángóként Moldvában élni. A kérdés megválaszolatlan marad, és kelletlen csendet hoz létre. A látogatásunk igazi célja megvalósult, hiszen a debreceni Huszár Gál Általános Iskola adományait, tansegédleteit átadtuk, és cserébe valami olyat kaptunk, ami kimondhatatlan, leírhatatlan és csak Pusztinán érezni annak súlyát – a csángó lét szépségét és bizonytalanságát.

 

Olvasson tovább: