Kereső toggle

Segítség, kígyót melengettem a keblemen

Mit tegyünk a munkahelyi manipulátorokkal?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Valószínűleg nincs olyan ember, aki akár a személyes életében, akár a munkahelyén ne találkozott volna már a manipuláció vagy dominancia különböző formáival. Mit tehetünk ez ellen? Hogyan lehet kezelni az ilyen helyzeteket? Segítenek-e a manapság népszerű megoldások, mint például az asszertív kommunikáció, vagy sem?

Az elején tisztázzuk, mit is jelent az „asszertív” kifejezés. Ez a fajta kommunikáció olyan viselkedésformát jelent, melynek során egy adott érzelmi konfliktusban az egyén úgy képes érvényesíteni a szükségleteit, hogy közben a másik fél szükségleteit is tiszteletben tartja. Az asszertív viselkedés gyakorlatilag az arany középút a behódoló/alárendelt/passzív, illetve a fenyegető/agresszív magatartásforma között. Az asszertív közlések „énüzeneten” alapulnak, a közlő érzéseiről, gondolatairól szólnak, elkerülik a másik megítélését, nézeteinek értelmezését. Konfliktushelyzetben sokszor kiváló eszköznek bizonyul ez a fajta kommunikáció, mert az asszertivitás magabiztosságot, határozottságot, önérvényesítő, önkifejező viselkedést is magában foglal, de úgy, hogy közben ezzel nem sérti meg a másik személyét és jogait.

Mégis miben különbözik egy átlagos konfliktushelyzettől az, amikor manipulátorral állunk szemben? Az egyszerűség kedvéért, íme egy mindennapi életből vett példa, amely talán segít megérteni a lényeget. Az alábbi történet és szereplői kitalációk, bármilyen hasonlóság a valósággal csak a véletlen műve.

Zsuzsa évek óta dolgozott már pénzügyi vezetői pozícióban, amikor egy új főkönyvelőt vett fel, akit eredetileg az ügyvezető ajánlott. Az illető rendkívül képzett, határozott és jól kommunikáló személy volt, ezért Zsuzsa úgy érezte, hogy a lehető legjobban járt. Az újdonsült főkönyvelő új színt és lendületet hozott a csapatba, de egy idő után Zsuzsa kezdte kényelmetlenül érezni magát. Egyre több olyan kérdés volt, amivel a főkönyvelő közvetlenül fordult az ügyvezetőhöz vagy más osztályok vezetőihez, és ezekben az esetekben rendszeresen kihagyta őt a kommunikációból. Utólag ezt azzal magyarázta, hogy kímélni akarta őt, és amúgy is jó kapcsolata van az ügyvezetővel.

Bár Zsuzsa jelezte, hogy ezt másképp szeretné, elfogadta és megértette az említett szempontokat is. Egy idő után azonban az osztály addigi jó hangulata kezdett megváltozni, az emberek elkezdtek egyre gyanakvóbban nézni egymásra és Zsuzsára is. Néhány kolléganője elmesélte Zsuzsának, hogy az új főkönyvelő a kávézások és ebédszünetek alatt sokszor panaszkodik rá. Zsuzsa többször nekivágott annak, hogy tisztázza ezt a kérdést vele, de a főkönyvelő mindig kimagyarázta magát, mindig megvolt az érthető magyarázat arra, amit tett, és Zsuzsa hiába próbálta újra és újra tisztázni a helyzetet...

A felismerés

Talán kezdjük először a manipulációval és azzal, hogy honnan lehet felismerni azt, hogy az áldozatai lettünk. Itt jegyeznénk meg, hogy ha valaki erős személyiség, az még nem jelenti azt, hogy manipulátor, de ha a lenti tulajdonságok több ízben megmutatkoznak, kezdjünk gyanakodni. Nos, nézzünk tehát néhány példát, a teljesség igénye nélkül.

„Rosszul látod, nem is erről van szó”…  Sokan – ahogy Zsuzsa is – érzik, hogy baj van, és a problémás helyzeteket igyekeznek tisztázni a kollégáikkal,  ez mégsem sikerül. Azok ugyanis, akik a manipulációt szívesen használják érvényesülési technikaként, a terelés nagymesterei, igyekeznek ilyenkor más témára terelni a problémás kérdést, és a vita így nem a lényegről, hanem valami teljesen másról folyik, vagy akár „megnyugtatóan” le is zárul.

„Jól nézel ma ki” – az is előfordulhat, hogy az ilyen technikát alkalmazó kolléga a világ legkedvesebb emberének tűnik. Körbedicsér téged, de legfőképpen másokat. A hízelgés pedig még jól is eshet: „milyen szép a ruhád”, „hát igen, te ezt sokkal jobban csinálod másokhoz képest”. Ezzel a fajta kommunikációval pedig az illető már meg is szerezte mások bizalmát és szimpátiáját. Ezután pedig már sokkal könnyebben fordíthatja őket abba az irányba, ahova szeretné.

„Ártatlan” megjegyzések – Zsuzsa osztályán a légkört teljesen megmérgezte egy-egy jó helyen és időben elejtett, akár még jó szándékúnak is tekinthető megjegyzés: „Érdekes,  ilyen végzettséggel be lehet kerülni egy ilyen pozícióba?”. „Na és akkor ezt elmondtam az ügyvezetőnek, és képzeljétek, nem is tudott róla…”, vagy „Ti is azt tapasztaljátok, hogy nem szokta alaposan ellenőrizni a munkátokat? Ezek a kis ártatlan megjegyzések előbb-utóbb célba érnek, és a vezető vagy a kipécézett kolléga sokat nem is tehet ellenük, hiszen nincs ott, amikor elhangzanak, csak a hatását látja és tapasztalja.

„Habosítás” és „meszelés” – a történetben szereplő főkönyvelő természetesen megszakad a munkában, míg Zsuzsa négykor hazamegy a gyermekeihez. Rafinált kommunikációval az illető eléri, hogy mindig minden kérdésben megkerülhetetlen legyen, a legfontosabb személy legyen az osztályon, minden tudás birtokosa, nélkülözhetetlen. A valóságban ez természetesen nem igaz, mégis ez a nimbusz előbb-utóbb körülveheti az ilyen típusú személyeket. 

Sajnos van, amikor visszafelé sül el a fegyver – az ilyen típusú emberekkel azért is nehéz a kommunikáció, mert ha egy konkrét problémát felvetünk, kifogásolunk egy viselkedést, akkor nagyon gyakran visszájára fordul a dolog. A manipulációt előszeretettel használó emberek gyakran ragadják ki egy-egy szavadat vagy tettedet, amit aztán negatív fényben tüntetnek fel. Felvetsz egy problémát, és a végén kiderül, hogy te vagy az, aki túlérzékeny vagy, aki túl kemény hangvételű leveleket írsz, vagy aki elmulasztott valamit. Hirtelen te tűnsz fel negatív fényben – az eredeti témát már el is felejtettétek, ehelyett neked kell magyarázkodnod. Előfordulhat az is, hogy indokolatlanul számon kérő hangot üt meg az illető velünk szemben, és így helyezi magát felsőbbrendű pozícióba. Végül pedig mi magyarázkodunk, ahelyett, hogy ezt ő tenné.

A fenti esetekben többé-kevésbé burkoltan – nem nyíltan, hanem a felszín alatt –, szinte észrevehetetlenül történik minden. A manipuláció jeleit többnyire nehezen látjuk meg, de a hatását, eredményeit egyértelműen tapasztaljuk. Ez igen megnehezíti ezeknek a helyzeteknek a kezelését, hiszen nehéz megfogalmazni a konkrét problémát az illető felé.

Dominancia

Evezzünk most mélyebb vizekre. Nézzük meg azt a helyzetet, amikor a kollégánk már dominálni akar, például a pozíciónkra tör, vagy minden konfliktushelyzetből győztesen akar kikerülni (általában a manipulátornál ez a jellemző, nem létezik nála a nyerő-nyerő, win-win helyzet), és ehhez nem válogat az eszközökben.

A gyökere mind a manipulációnak, mind a dominanciának valahol ugyanaz: valaki az akaratát érvényesíteni akarja másokkal szemben, és ezért fordul ezekhez az eszközökhöz. De melyek ezek?

Gúnyolódás – ki ne tapasztalta volna már óvodás- vagy iskoláskorban a gúny pusztító erejét, azt, amikor valakit kipécéznek és megaláznak bizonyos megjegyzésekkel mások előtt. Például egy hibáját kikürtölik. A gúnyolódásnak pontosan az a célja, hogy megszüntesse a partneri viszonyt, és segítségével az illető a másik fölé helyezze magát. Hatása megsemmisítő is lehet, és a megalázás miatt az ember az adott helyzetben könnyen elveszítheti a cselekvőképességét.

Rágalmazás – a manipulációs technikák alatt említett jóindulatú megjegyzésekből itt már csúsztatások, hazugságok lesznek, de úgy, hogy valamennyi igazságtartalom azért marad bennük. Van bennük igazság, de nem a teljes igazság. Ez az, amitől hihetővé válik a történet mások előtt, de lényegét tekintve mégis hazugság. Ezek azok az esetek, amikor a kolléga mondvacsinált indokkal feljelent a humánerőforrás osztályon, vagy lejárató kampányt folytat, és folyamatosan szidalmazza a másikat, most már teljesen nyíltan. Sokszor pont azzal vádolják meg a másikat, amit ők csinálnak rosszul. Művészei annak, hogy eltalálják a másik legérzékenyebb pontját. Bizony nagyon nehéz ilyenkor bebizonyítani azt, hogy mégsem azok a sötét személyek vagyunk, amit terjesztenek rólunk.

Fenyegetés, megfélemlítés – van, aki erővel él (vagy inkább visszaél) ilyen helyzetben. Olyan következményt helyez kilátásba a főnököd, kollégád, ügyfeled, amitől félsz. Az is lehet, hogy ezt nem mondja ki nyíltan, csak érezteti, ott lebeg a levegőben, hogy elveszítheted az állásodat, a megbízásodat stb. Valószínű, hogy meg is van a hatalma valamennyire az illetőnek arra, hogy ezt megtegye. Te pedig bénultan állsz a félelem miatt, és inkább megteszed azt, amit az illető akar, csak ez az érzés elmúljon.

Amikor a finom manipuláció zajlik, lehet, hogy csak utólag ébredünk rá, hogy mi történik velünk. A gúny, rágalmazás és fenyegetés viszont egyértelműen hatással van ránk, amivel foglalkoznunk kell. Ha nem foglalkozunk vele, nem kezeljük, többnyire megjelennek a stressz tünetei, álmatlanság, fáradtság, akár a különböző szorongásos tünetek is. Az sem mindegy ilyenkor, hogy hogyan megyünk bele a küzdelembe, előfordulhat ugyanis, hogy az olyan sziszifuszi erőfeszítést követel tőlünk, ami akár kiégéshez is vezethet. (folytatjuk)

 

Olvasson tovább: