Kereső toggle

Facebook-botrány belülről

Hogyan bírják a nyomást a közösségi oldal dolgozói?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Nemcsak a felhasználók, hanem a dolgozók körében is bizonytalanságot és felháborodást váltott ki a „világmegváltó” terveket dédelgető Facebook adatkezelési botránya.

Kitartás, veletek vagyunk! – biztatta a Facebook egyik dolgozóját telefonon keresztül az édesanyja, miután a hírekben látta, hogy lánya munkahelye a támadások kereszttüzébe került. A The Washington Post „aranyos” riportja szerint a gyermeke munkájára büszke szülő töretlenül hitte, hogy a botrányok ellenére a messzi Kaliforniában igenis egy jobb világot építenek, ami közelebb hozza egymáshoz az embereket. Nem mindenki kapott azonban ilyen „lélekerősítő” hívást a szülői házból, így például Westin Lohne fiatal termékdizájner szomorúan posztolta, hogy „morálisan rendkívül nehéznek találta”, hogy folytassa a munkáját a Facebooknál, így inkább felmondott, és egyúttal törölte magát a közösségi hálóról.

Etikai dilemmák

Az elmúlt 18 hónap egyértelműen a cég történetének legnehezebb időszaka volt.

A tízszázalékos tőzsdei esés, az egy hétig tartó, zavarba ejtően hosszú hallgatás, illetve a kongresszusi meghallgatása során végig sápadt és megviselt arccal nyilatkozó Zuckerberg „bocsánatkérési” kampánya nemcsak a felhasználók körében, hanem a vállalat 25 ezer dolgozója között is komoly feszültséget keltett. „A folyamatos leterhelés és a cégvezetés üzletpolitikája miatt nem maradhattam tovább a cégnél” – írta Alec Muffet programozó, aki szerint a Facebook nemcsak 2 milliárd tagját, hanem a globális rendszert üzemeltető sok ezer mérnökét is semmibe vette, hiszen azok egy olyan ügyért túlóráztak, ami nem csupán a pozitív tőzsdei indexet, hanem az emberiség javát is szolgálja.

„Pozitív erő”, „globális közösség”, „kapcsolatba hozzuk a világot” – ezekkel a szlogenekkel hangsúlyozza évek óta a cégvezetés a dolgozóinak, hogy a Facebook tagjának lenni nem pusztán jól fizető munkahelyet jelent – az átlagbér évi 240 ezer dollár, vagyis 60 millió forint –, hanem egy reményteli missziót is, hogy a technológián keresztül békét és megértést teremtenek a Földön. Ezt a közösségi jelleget igyekszik hangsúlyozni Zuckerberg is azzal, hogy csupán évi 1 dolláros fizetést vesz fel, és vagyonának 99 százalékát, 45 milliárd dollárt „az emberiség haladása érdekében” az orvostudomány – „a 21. század végére megszüntetjük a betegségeket” –, az esélyegyenlőség és a globális internet fejlesztésére fordítja.

Jobb kalóznak lenni, mint beállni tengerésznek – húzta fel a halálfejes zászlót 35 éve Steve Jobs az Apple épületére, kifejezve, hogy a jövő úttörő és trendformáló cégeiben alkotni sokkal izgalmasabb, mint egy szürke munkahelyen égetni el a kreativitásunkat és az éveinket. Ez a „lázadó” hozzáállás akkor még csak a Szilícium-völgy hippi háttérből informatikusnak álló szűk rétegét jellemezte, mára azonban a teljes Z generációra jellemző. Az Entrepreneur 2014-es felmérése szerint a ‘94 után született nemzedék számára egy cég társadalmi presztízse és a munka értelme, jellege messze fontosabb, mint a havi fizetés – ez csupán a harmadik a prioritási listán –, így nem meglepő, hogy a Cambridge Analytica botrány elsősorban a munkaerő-felvétel tekintetében éreztette a hatását a Facebooknál.

„A terhelő dokumentumok közzététele után egyes ágazatokban sokkal többen vonták vissza a jelentkezésüket, mint korábban bármikor” – szivárogtatott a Wall Street Journalnak az egyik belső HR-es. Mivel a technológiai iparban mindenki a legjobbakra vadászik, ők pedig nemcsak év végi bónuszra, hanem a közösségi profilban jól csengő patinás munkahelyre is vágynak, ezért a Facebook zuhanó presztízse közép- és hosszú távon állandó munkaerőhiányhoz vezethet. Végül is ki akarja, hogy a barátai a profiljában azt lássák: a „Nagy Testvérnek” dolgozol.

A New York-i lap információi szerint a munkavállalók morálját folyamatosan monitorozzák a vállalat központjában, és az elmúlt években több száz millió dollárt fektettek a munkakörnyezet és a Facebook belső PR-jának fejlesztésére. Híres színészeket, művészeket, írókat, sőt még demokrata politikusokat is meghívtak előadásokat tartani az aulákban, akik utána személyesen beszélgettek a dolgozókkal, és aláírásokat osztogattak. Ezenkívül barbecue-partikat tartottak, a vegetáriánusoknak ingyen salátabárt, túlórásoknak pedig különleges kávépultot üzemeltettek. Az egyik legnagyobb anonim munkahely-értékelőn, a Glasdoor.com-on jelenleg 5-ből 4.6 pontra értékelik a céget, ahol kiemelik, hogy a folyamatosan bővülő létszám ellenére – a közeljövőben csak posztok és fiókok ellenőrzésére 20 ezer embert terveznek felvenni – a Facebook továbbra is egy kényelmes és dolgozóbarát munkakörnyezetet biztosít a tagjainak.

A cél szentesít?

Annak ellenére azonban, hogy a „hangulatjavító” beruházásoknak köszönhetően a Facebook magas vállalati morállal futott bele a Cambridge Analytica botrányba, a napról napra egyre csak erősödő kritikák házon belül is megosztásokat okoztak. Mivel a felső vezetés hat napon keresztül sem kifelé, sem befelé nem kommentálta a híreket, így a dolgozók is csak találgatták, mi zajlik a színfalak mögött. „Még egy hét hallgatás, és már késő lett volna” – jegyezte meg egyikük, mennyire megkönnyebbültek, amikor végre megkapták a hírt, hogy Mark Zuckerberg és Sheryl Sandberg vállalati fórumot tart. Az alig fél órás beszámolót követően rögtön látni lehetett, hogy a „fejesek” megtalálták a választ, így a hangulat rögtön javulni kezdett. Persze voltak, akik beadták a felmondólevelüket, de az egyik távozó szerint a legtöbben úgy voltak vele: „ezen is túl leszünk majd egyszer”.

Március 30-án azonban robbant a következő bomba, ami újra felforgatta a cég életét. Andrew Bosworth-nak, a Facebook alelnökének belső levelezéséből kiszivárgott egy üzenet, amiben azt írta: „Néha lehet, hogy valaki meghal amiatt, hogy a terroristák a mi felületünkön koordinálják az akcióikat, mégis a lényeg, hogy továbbra is összekapcsoljuk az embereket! Gusztustalan igazság, de annyira mélyen hiszünk abban, hogy össze kell kötnünk az embereket egymással, hogy minden eszközt, ami ebben segít minket, »de facto« helyesnek tartunk.”

A The New York Times belső információi szerint a fenti üzenet kiszivárgása nagyobb zavart hozott, mint a Cambridge Analytica-ügy, mert az utóbbival szemben az üzenetből áradó cinizmust már sehogy se lehetett kimagyarázni. Persze azért megpróbálták: „Valójában akkor sem értettem egyet ezzel, amikor leírtam” – próbálta kissé esetlenül relativizálni kijelentését Bosworth, és úgy érvelt, hogy súlyos szavaival csupán „felszínre akart hozni olyan problémákat, amelyek szerinte több figyelmet érdemelnek”. Az eset után többen kérték, hogy etikai okokból helyezzék át őket a nemrég felvásárolt független divíziókhoz, mint az Instagram vagy a Whatsapp, mások pedig távoztak a cégtől.

A The Verge úgy értesült, hogy több mint 3000 dolgozó reagált a belső közösségi oldalon Bosworth bejegyzésére, és nem csupán szomorú vagy mérges fejeket kapott, hanem sokan lájkolták azért, hogy szókimondó stílusban mer beszélni a vállalat legérzékenyebb kérdéseiről. Ők egyedül azt kritizálták, hogy végül törölte a posztot, ami szerintük a meghátrálás jele. Még azok sem értettek egyet az eltávolítással, akik magát a megjegyzést helytelenítették: „Kérlek benneteket, ne öntsünk több olajat a tűzre! Ha nem maradunk meg továbbra is átlátható és nyitott közösségnek, és inkább zárolni és törölni kezdünk, akkor a belső kultúránkat a saját kezünkkel romboljuk le!”

Kommentkommandók és beépített téglák

Mások a szivárogtatókat bírálták: „Milyen aljas botrány, hogy néhány felelőtlen szemétláda úgy érzi, »istenkomplexusa« van, és veszélyeztetheti a belső közösségi kultúrát, ami a Facebookot csodálatossá teszi.” Több tucat alulról érkező kezdeményezés történt, hogy szigorítsák az ellenőrzést, hogy jobban kiszűrjék a közösség potenciális belső ellenségeit. „Olyan csalódás ez nekem, miért nem tudjuk az ilyeneket már a jelentkezéskor leleplezni?” – kérdezte az egyikük, sok-sok szomorú szmájlival díszítve. Azzal vigasztalták, hogy nincs mit tenni, mert egy ekkora cégben „mindig lesznek beteg emberek”. Egy szkeptikus tag szerint csak „idő kérdése”, hogy újabb belső botrányok robbanjanak ki, mert „nekünk is megvannak a saját drogfüggőink, feleségbántalmazóink, öngyilkosaink és egyéb mentálisan és erkölcsileg beteg dolgozóink, akiket nem tudunk a képzések során megjavítani”. Sőt a belső hoaxok szerint még a titkosszolgálatok is beépültek a soraikba, hogy szabotálják a rendszert.

A meggyőződéses facebookosok nemcsak a belső kommunikációban támadják le a kritikusokat, hanem egyfajta kommentkommandót alkotva a negatív cikkek alatt is teljes erővel kampányolnak a cég álláspontja mellett. „100 százalék, hogy nem diszkrimináljuk a negatív hangokat” – kommentálta például Adam Mosseri a termékfejlesztési részlegtől, amikor több cikk jelent meg arról, hogy az üzenőfal algoritmusával korlátozzák azokat a posztokat, amelyek a céget bírálják az adatkezelési botrányban.

A rejtőzködő „téglák” okozta fokozódó paranoia még a felső vezetést is érintette, akik a The Verge szerint tömegesen törlik a korábbi beszélgetéseik üzeneteit, mivel nem tudják, honnan jön a következő támadás. Így tett például Zuckerberg is, akinek személyes Messenger–fiókjában mind belső, mind külső felhasználókkal folytatott üzenetváltásait alaposan megszűrték, nehogy porszem kerüljön a vezérigazgató kommunikációs gépezetébe. Az alapító személyes PR-jának védelmére tett erőfeszítések komolyságát jól érzékelteti, hogy  kongresszusi meghallgatásán egy tízcentis magasító párnát tettek a székére, hogy a külvilág számára magasabbnak és méltóságteljesebbnek tűnjön.

„Erősebbek leszünk” – nyilatkozták kifelé egységesen a Facebook dolgozói. Többségük már csak ezért is inkább a vállalat védelmére kel, mert a jó hírnevük szempontjából egy hajóban utaznak a vezetéssel. Legtöbbjük ugyanis büszke arra, hogy a világ egyik legbefolyásosabb cégénél dolgozhat, és az „ügy” iránt érzett szimpátiájukat a közösségi profiljukban is hangsúlyozzák. Az önértékelésük központi része, hogy átjutottak a szigorú felvételi procedúrán, és egy első osztályú, privilegizált munkahelyet kaptak Zuckerbergtől. Az sem mellékes, hogy az egyik legerősebb „vállalati propaganda” tudatosan pont a munkavállalók folyamatos meggyőzése érdekében zajlik, mivel könnyebb találni akár 100 ezer új Facebook–felhasználót, mint helyettesíteni egy tapasztalt és képzett programozót, aki etikai okokból távozik a cégtől.

Mivel Zuckerberg szerint még 5-10 év szükséges ahhoz, hogy a mesterséges intelligencia maga is tökéletesen meg tudja tisztítani a közösségi hálót a „gyűlöletbeszédtől és a propagandától”, ezért csak idén 20 ezer embert kell alkalmazniuk arra, hogy manuálisan szűrjék 2 milliárd ember globális kommunikációját. Őket pedig nemcsak fizetni, hanem motiválni is kell, hogy a jövő „téglái” helyett a cég lelkes védelmezőivé váljanak.

Ne légy gonosz, Google!

3000 aláírás a Pentagon Projektje ellen

„Hiszünk abban, hogy a Google nem lehet része a háború üzletének! Ezért arra kérjük Önt, vonja vissza a Mayhem Projektet, és a Google tegye világossá és egyértelművé, hogy sosem fog részt venni hadászati technológiák fejlesztésében!” Nyílt levélben kérte a keresőóriás 3000 dolgozója Sundar Pichait, a vállalat vezérigazgatóját, hogy azonnal lépjen ki a Pentagonnal kötött szerződésből.
A tavaly júliusban bemutatott Mayhem-terv lényege, hogy mesterséges intelligenciával ruháznák fel a hadsereg „drónhadosztályát”, így emberi felügyelet nélkül is képesek lennének olyan összehangolt műveleteket  végrehajtani, mint a célpontok nyomon követése, illetve megfigyelése. Bár azt lehetett tudni, hogy külső vállalkozók is részt vesznek a nagyszabású fejlesztésben, az csak idén márciusban derült ki, hogy a Microsoft és az Amazon mellett a Google is szerepet kapott a projektben.
„Ne légy gonosz” – hívták fel az alapítók híres jelmondatára a vezetőség figyelmét a dolgozók, akiket az sem tántorított el, hogy a vállalat szerint a szoftvert és az azt futtató szuperszámítógépeket „csak” adatelemzésre és megfigyelésre használnák, nem pedig likvidálási műveletek megtervezésére. A belső kritikusok szerint az együttműködés egy olyan lejtőn indítja el
a Google-t, aminek a végén fegyvergyártóvá és a világbéke ellenségévé válik majd. A Szilícium-völgy közismerten híres pacifizmusáról, köszönhetően annak, hogy alapítói közül sokan a hippi kultúrából érkeztek Kaliforniába, ahol a technológia számukra egy jobb világ reményét jelentette.
Paul Scharre, a Pentagon egykori tisztviselője és a mesterséges intelligencia szaktekintélye szerint a „liberális ethosz” felhőjében élő dolgozók lázadása elkerülhetetlen volt, mert számukra a kormányzat, különösen a hadiipar, az örök ellenség rémképét jelenti. Szerinte eleve naivitás volt abban a hitben élni, hogy cégeik pusztán a globális emberiség javáért tevékenykednek, és nem működtek együtt eddig is szorosan a kormányzattal. Steve Jobs álma a rendszertől független tech-kalózok világáról a 21. században végleg köddé vált.

Olvasson tovább: