Kereső toggle

Újra ölt a show-biznisz

Avicii túl későn akart kiszállni

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Tragikus hirtelenséggel, 28 éves korában hunyt el a világ egyik legismertebb DJ-je, Tim Bergling, ismertebb nevén Avicii. Története újabb szomorú illusztrációja annak, hogy a szórakoztatóipar és a bulikultúra hogyan emészti fel időnként még saját kiemelkedő tehetségeit is.

Ha Ön még nem hallotta Avicii nevét, annak valószínűleg egyetlen oka van: nem az Y és Z generációhoz tartozik. Ennek ellenére az általa írt slágereket jó eséllyel az is hallotta, aki egyébként nem kíséri figyelemmel a zenei divatot. Avicii nem a szó régi értelmében vett klasszikus lemezlovas volt, aki mások számait mixelte és listát készített belőlük, hanem ahogy a 21. századi DJ-k nagy része, saját maga által készített elektronikus zenékkel járta a világot. Zenei stílusa az EDM (electronic dance music) kategóriába tartozik, és ennek a stílusnak lett ő az egyik legnagyobb művelője.

Az 1989-ben a svéd fővárosban, Stockholmban született Tim Bergling alapvetően introvertált gyermek volt, ám rengeteget foglalkozott zenei témájú blogokkal, videókkal és magával a zenei kísérletezéssel is. Így figyelt fel rá Ash Pournouri is, a sztár első menedzsere. Eleinte a saját nevén futtatta munkáit, majd nevet váltott. Miután a MySpace nevű közösségi oldalon már minden általa választott név foglalt volt, Tim kénytelen volt kitalálni valami újat: így lett a művészneve Avicii, amely a buddhizmusban a legmélyebb poklot (avici) jelöli. A nevet az egyik barátjától hallotta, és egyből megtetszett neki.

Még be sem töltötte tizennyolcadik életévét, amikor Miamiban lépett fel egy klubban, óriási sikerrel. Ismertsége, népszerűsége rohamosan nőtt, és pár éven belül már több tízezer ember előtt zenélt. A szakma is elismerte munkásságát, hamarosan a világ három legkeresettebb DJ-jének neve közé az övé is felkerült.

Még el sem kezdett turnézni, amikor 2010-ben már az elektronikus zenei világ egyik legnevesebb top100-as listájának 39. helyére került. Egy év sem telt el, és máris a 6. helyen találta magát, majd 2012-ben felléphetett a képzeletbeli dobogó 3. fokára is. Pályafutása alatt kétszer jelölték Grammy-díjra, és sok más elismerést is sikerült elkönyvelnie. A Coca-Cola szlogenjének zenéjét, a Taste the Feelinget Conrad Sewel ausztrál énekessel közösen készítették el. Két nagylemeze mellett kiadott még egy bemutatkozó albumot 2013-ban és annak folytatását 2015-ben.

Első turnéját 2010-ben vállalta el, és onnantól nem volt megállás: 2016-ig több mint 800 koncertet adott. Fiatal hévvel vetette bele magát az általa élete legnagyobb kalandjának nevezett időszakba. Nagyon szerette a koncerteket, hiszen ott az emberek énekelték a dalait, és reagáltak minden mozdulására. A hat év alatt volt olyan esztendő, amikor csaknem minden nap a DJ-pult mögött állt a világ legkülönbözőbb pontjain. Ekkor kezdődtek alkoholproblémái is. Mivel nem volt túl nyitott személyiség, a koncertek miatti szorongását alkohollal igyekezett oldani. Erről az időszakról így nyilatkozott: „Utazol a világ körül, gyakorlatilag egy bőröndből élsz. Akárhova mész, ott ingyen alkohol vár, kicsit furcsa is, ha nem iszol. Így aztán szokás lett belőle, mert szükséged van rá, hogy nagyobb önbizalmat és magabiztosságot meríts belőle, aztán nagyon könnyen hozzászoksz, és függeni kezdesz tőle.”

Ám ezt az embertelen hajtást a szervezete nem tudta feldolgozni: komoly hasi fájdalmak jelentkeztek nála. Az egyik koncert előtt a panaszai olyan súlyosak lettek, hogy kórházba kellett szállítani, ahol megállapították, hogy hasnyálmirigy-gyulladása van, amit a sok alkohol és stressz okozott. De még ekkor sem állt le, betegágyán azt tervezgette, hogy hogyan léphetne fel az állapota ellenére is. Később több műtéten is átesett, majd 2016-ban úgy döntött, visszavonul, hogy jobban tudjon koncentrálni a pihenésre. Ekkoriban sokan úgy gondolták, hogy teljesen felhagy a zenéléssel, ami rövid ideig igaznak is tűnt. Ebben az időszakban saját bevallása szerint is nehézséget okozott neki a zenehallgatás és az érzelmek kezelése. A zene ugyanakkor továbbra is fontos részét képezte az életének, nem hagyott fel vele, de inkább a stúdiómunkára koncentrált: világsztárokkal kezdett dolgozni további dalain. Visszavonulásakor beharangozott egy újabb nagylemezt, ami aztán sosem készült el. A halála előtti napon pedig bejelentette Twitter fiókján, hogy a Billboard dance/elektronikus album kategóriájának jelöltje lett a 2018-as évben.

Tim Bergling azonban ezt a díjat már csak posztumusz kaphatná meg. Omán fővárosában, Maszkatban halt meg április 20-án. Bár nem lehet sokat tudni arról, mi is történt valójában, a feltételezések szerint a tragédiát egészségügyi probléma okozta – a rendőrségi jelentés mindenesetre kizárta az idegenkezűséget. Az utolsó róla készült képen egy helyi DJ-vel és egy rajongóval látható, akik azt állították, Tim akkor jókedvű és kiegyensúlyozott volt. Azt mondta, hogy minél többet szeretne látni Ománból.

Halálának híre az egész világot bejárta, és rengeteg helyen szerveztek megemlékezéseket. Ezek közül is kiemelkedik a holland Utrecht katedrálisának harangjátéka, amely Avicii egyik slágerének részletét játszotta, így tisztelegve zenéje előtt.

A sztárvilág és a zenésztársak a közösségi médiában emlékeztek meg róla. Mindenki tehetségét és szerénységét emelte ki. Laidback Luke holland DJ, már két évvel ezelőtt figyelmeztette barátját, hogyha így folytatja, korai halál lehet a vége. Sajnos ez be is igazolódott. Bár a tragédiához nyilvánvalóan az is hozzájárult, hogy Avicii nem ismerte vagy nem vette figyelembe fizikai teljesítőképességének határait, karrierje sajátos módon azt is drámaian szemlélteti, hogy az általa szolgált szórakoztatóipar, illetve bulikultúra mennyire kegyetlen tud lenni. A róla készült nemrégiben megjelent dokumentumfilmben (True Stories – Igaz Történetek), amely Avicii felemelkedését, „bukását” és „újraszületését” igyekezett bemutatni, látható, ahogy a DJ a hasnyálmirigy-gyulladás okozta fájdalmaktól szenved. Ez azonban nem gátolta meg a környezetében lévő promótereket, hogy arra ösztönözzék, folytassa a koncertezést.

Molnár Kristóf, Sebestyén István

27-esek klubja

Tim Bergling tragédiájával újabb zenésszel gyarapodott az úgynevezett 27-esek klubja, ahová a zenei világ olyan hírességei kerülnek be, akik 27 évesen (vagy akörüli életkorban) hunytak el. A „klasszikus” klubtagok közé tartozik Brian Jones, a Rolling Stones gitárosa (tisztázatlan körülmények között fulladt bele saját úszómedencéjébe, szervezetében nagy mennyiségű alkoholt és drogot találtak); a korszakalkotó gitáros, Jimi Hendrix (saját hányásába fulladt bele, miután mértéktelenül fogyasztott alkoholt és altatókat); Janis Joplin bluesénekes (néhány évnyi csillogás után herointúladagolásban vesztette életét); és Jim Morrison, a Doors együttes ikonikus énekese (saját fürdőkádjában vesztette életét tisztázatlan körülmények között, valószínűleg drogtúladagolás következtében). A négy híresség három éven belül (1969 és 1971 között) halt meg. Hozzájuk „csatlakozott” 1994-ben Kurt Cobain, a Nirvana együttes énekes-gitárosa, aki egy vadászpuskával fejbe lőtte magát.
A 27-esek klubja „eredeti” tagjaival együtt a 20. század második felében, illetve a 21. század első két évtizedében negyven zenész, énekes halt meg 27 éves kora környékén.
A közelmúlt egyik legnagyobb, fájdalmasan fiatalon távozott tehetsége Amy Winehouse volt, akit 2011-ben saját otthonában találtak holtan. A zsidó származású brit jazz- és R&B énekesnő eredeti hangjával és dalaival néhány év alatt meghódította az egész zenei világot, ám nehezen tudta kezelni a show-biznisszel járó lelki és fizikai nyomásokat – ilyen értelemben története nagyban hasonlít Avicii tragédiájára. Winehouse-t ugyan nem a turnékényszer vitte bele az alkohol- és drogfüggőségbe, hanem elsősorban a férje, Blake Fielder-Civil, ám környezetében túl sokan voltak olyanok, akik csak a lehetőséget látták benne. Mint a róla szóló, Amy című dokumentumfilmből kiderül: még saját apja sem vette komolyan lánya drog- és alkoholproblémáit (a feleségét és gyerekeit korábban elhagyó férfi eleve akkor „fedezte fel” magának Amyt, amikor már nyilvánvaló volt, hogy mekkora sztár lesz belőle). Az énekesnő életének utolsó négy évében elvonókúrák sorát járta meg, de gyakorlatilag mindegyikről idő előtt távozott. Halálát is az okozta, hogy az egyik tisztább időszak után hirtelen hatalmas mennyiségű vodkát ivott, amit legyengült szervezete nem bírt, és megállt a szíve. Hogy mennyire nagy teher volt neki a showbiznisz, arra talán egy újságírói kérdésre adott válasza világít rá legjobban: „Ifjú koromban rengeteg fájdalmon és szenvedésen mentem keresztül, hasonlóan a többi tinédzserhez, ezért tudtam úgy énekelni, mint egy kis madár. És már nem tudok úgy énekelni többé... Érzem a nyomást. Vannak napok, amikor úgy elszakadnék ettől az egésztől. Mert ebben semmi valóság nincs. Semmi. És ez eléggé kifacsar. De hát tudod, hogy van ez. Meg kell csinálni.”

Olvasson tovább: