Kereső toggle

A digitális diéta

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Szokott sürgető érzést érezni beszélgetés közben az üzenetei ellenőrzésére? Miközben a gyermekei beszélnek, ön a telefonját nyomkodja? Izgalomba hozza, ha látja, hogy villog a kis zöld lámpa az elektromos készülékén? Ha a fenti kérdések valamelyikére igen a válasz, lehet, hogy időszerűvé vált egy digitális diéta.

Maga a diéta már régi találmány, a mai digitális korban azonban egyre többen úgy vélik, nem csupán a fogyasztott ételeink minőségét kell alaposan megfontolni az egészség érdekében, de mentális jólétünk elősegítéséhez fontos, hogy az internet és okostelefonjaink segítségével fogyasztott tartalmakat is megválogassuk, bizonyos „anyagok” bevitelét korlátozzuk.

Daniel Sieberg, miután éveket töltött el technológiai tudósítóként számos amerikai csatornánál, arra a következtetésre jutott, hogy többé nem ő az irányító a technológia világában, hanem épp ellenkezőleg. A számos internet előtt eltöltött év alatt Daniel arra lett figyelmes, hogy egyre több fontos eseményt hagy ki szerettei életéből, egyre figyelmetlenebb, és addigi kapcsolatai visszafejlődtek, aminek következtében elszigetelődött.

A felismerést követően Sieberg egy négylépéses stratégiát állított fel a helyes egyensúly visszanyerésére, amelyet A digitális diéta című könyvében publikált. Az első lépés az újragondolás. Ha valaki napi két órát tölt céltalan szörfözéssel az interneten, az éves szinten egy egész hónapot jelent. Ha belegondolunk, hogy mennyi mindent kezdhetnénk, mennyi mindent elérhetnénk plusz egy hónap alatt, ez segíthet újraértékelni az interneten eltöltött idő jelentőségét.

A második lépés az „újratöltés” (reboot), amely során a diétázó megvonja magától a digitális világ örömeit, elzárva elektromos eszközeit, legalábbis mindent, amihez töltő kell, és ezalatt a pár nap alatt újra és újra felteszi magának a következő kérdéseket: Hogyan áll a kapcsolatom a hozzám közel álló emberekkel? Mennyire támaszkodok az általam használt technológiára? Mennyire ijeszt meg a szétkapcsolás gondolata?

A harmadik lépés az újrakapcsolódás: pár napos szünet után újra elkezdődik a technológia használata, azonban Daniel szerint fontos, hogy ne azonnal emelkedjen a használat mennyisége arra a szintre, ahol eredetileg volt, hanem fokozatosan integráljuk vissza az életünkbe azokat az eszközöket, appokat, amelyekre valóban szükségünk van.

A negyedik lépés pedig maga az egyensúly kialakítása, hogy néha szemtől szembe is beszélgessünk a barátainkkal, kollégáinkkal, olvassunk mesét a gyerekeknek, ne csak internetről kapcsoljunk be nekik egy videót. Végső soron, figyelmeztet a szerző, a technológia hatalmát magunk fölött teljes mértékben mi szabályozzuk. 

Paul Miller már tizenkét évesen nagy rajongója volt az online világnak, hamarosan webfejlesztőként tevékenykedett, majd huszonévesen a Wired magazin munkatársa lett. Nem sokkal később azonban úgy döntött, hogy egy évre maga mögött hagyja az internetet, és teljes mértékben offline életmódot folytat. Miller úgy érezte, nem jó irányba ment az élete, huszonhat éves kora ellenére nem tudja, tulajdonképpen kicsoda ő, és az emailek, tweetek folyamában nincs is arra ideje, hogy megtalálja. Azt vette észre, hogy nem foglalkozik olyan dolgokkal, amelyeket igazán szeretne és fontosnak tart.

Ahogy megkezdődött az éves „kikapcsolódás”, első tapasztalatként erős unalom lépett fel a mindennapjaiban, hiszen az eszközök, amelyek ilyenkor mindig karnyújtásnyi távolságra voltak, most nem tudták elterelni figyelmét a saját gondolatairól. Az unalmat azonban a kreativitás követte, Paul sort tudott keríteni azokra a dolgokra, amelyekkel mindig is szeretett volna foglalkozni. Összességében nagy szabadságnak élte meg, hogy nem az internet határozza meg az időbeosztását.

Az offline létnek azonban voltak hátrányai is, a Facebook hiánya miatt sokszor nem értesült fontos társasági eseményekről, amikre így nem tudott elmenni, valamint hiába próbálta telefonon tartani távolabbi barátaival a kapcsolatot, a hívása rendszeresen nem volt alkalmas, nem tudtak olyan hatékonyan kommunikálni, mint a közösségi média vívmányai segítségével tudtak volna. Ez sajnos eredményezett némi elszigetelődést megszokott társaságától. Azokkal az emberekkel viszont, akikkel könnyedén tudott személyes beszélgetéseket folytatni, jelentősen elmélyült a kapcsolata.

Ahogy visszatért az online világba, ahol virtuális postafiókjában több tízezer olvasatlan levél várta, eleinte rendkívül leterhelőnek érezte a felzárkózást, stresszes állapotba hozta az információ mennyisége, amivel naponta találkozott. Viszont pár hónap múlva elkezdett egy egészséges egyensúlyi helyzet kialakulni a médiahasználatában, amit a mai napig igyekszik fenntartani, időt szakítva offline tevékenységekre és a családjára.

Lior Frenkel izraeli webfejlesztő épp egy workshopon ült, ahol arra tanították a csillogó szemű fiatal fejlesztőket, hogyan tudnak olyan alkalmazást készíteni, amit nem tudnak letenni az emberek. Ahogy körülnézett a teremben, és látta, hogy rajta kívül még további 80 ember ugyanezt a tudást szeretné elsajátítani, rájött, hogy az embereknek nem egy újabb appra van szükségük, hanem arra, hogy újra kapcsolatot teremtsenek a körülöttük lévő offline világgal. Az undigitaze.me blog szerzője számos kampányt indított 2014 óta, hogy terjessze az okostelefon-függőséggel kapcsolatos információkat. New Yorkban és Tel Avivban is szervezett egy háromnapos megmozdulást, amely során az emberek lerakták a telefonjaikat, és éttermek, bárok csak olyanokat szolgáltak ki, akik az üzlethelyiségben nem használták készülékeiket – ezzel is teret adva a személyes beszélgetéseknek és az offline örömök élvezetének.

Olvasson tovább: