Kereső toggle

Vetés a Gyimesekben

A csángóknál járt a HISZ

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Ha megkésve is, de bekúszott Erdélybe is a langyos, virágillatú tavasz. A Gyimes völgyébe tartva csak a Hargita csúcsain fehérlik itt-ott egy kis hó, a völgyekben virágok petyegtetik a végtelen hegyi legelők zöldjét. Itt a vetés ideje.

A szépség nem mindenkit indít csupán gyönyörködésre: a legelőkön takarítják a kaszálókat, szedik a gyomnövényeket, hiszen nem mindegy, milyen lesz majd a széna. A völgy békés csendjét erőlködő traktorok hangja töri meg, istállótrágyával megrakva küszködnek a hegyek lábánál kialakított szántókra: a sovány földnek kell a trágya, hogy teremjen. A Hit Gyülekezete Szeretetszolgálata jóvoltából éppen azért jövünk a völgybe, hogy vetőmagot és – krumplit, vagy ahogyan Erdély szerte hívják, pityókát hozzunk száz gyimesbükki családnak.

A HISZ sok éve, sőt évtizede segít rendszeresen a Bákó megyei csángó településen, Gyimesbükkön – ott, ahol éppen szükség adódik. Voltak már itt iskolatűz után, árvízben, amikor a völgy folyója, a Tatros elmosta a bevetett kerteket, de csendes hétköznapokban is, amikor éppen játszóteret kellett építeni. Most nem katasztrófa miatt jöttünk, hanem azért, mert vetőmagra van szükség.  Deáky András, az örökifjú nyugalmazott iskolaigazgató, a település „nagy csángója” gondolt egyet, és írt a HISZ-nek, mert közel száz családnak kellene vetőmag és pityóka.  A kertek itt, Gyimesben óriásiak, a völgy közepén lévő házsoroktól felkúsznak egészen a hegyek lábáig, onnan pedig jön a legelő, és azon túl a meredek kaszálók. 

„Nincs egy talpalatnyi hely sem, amit ne hasznosítana a csángó” – mondja az egyik helybéli, Ferenc bácsi, aki köszöni az adományt, különösen a pityókának örvend: ideje volt lecserélni a tavalyi fajtát, mert már nagyon silány minőséget termett. Amíg a kamrába cipeljük a krumplis zsákot, az idős ember a kert felé mutat: éppen jókor jöttünk, minden elő van készítve, csak rakni kell a magokat a földbe. „Mifelénk egy hónappal késik mindig az idő, csak május elején kerül a földbe pityóka, mert a völgyben hidegebb van, mint máshol” – mondja Ferenc bácsi.

A szomszédba is jut a vetőmagból, ahol András metszi a még éppen rügyező fákat, bár azt, hogy lesz-e termés, nem tudja megmondani, hiszen hiába van most húsz fokos meleg, a hétvégére bizony még havat mond a meteorológia a Gyimesekbe. Olga néni is örül az adománynak az alvégen, ahol már csak az idősek lakják a falut. Hosszasan zörgetünk, míg a botra támaszkodó nénike előjön a kert mélyéről, lassan botorkál kétrét görnyedve. Miközben félve kérdezget bennünket, kik vagyunk és mi járatban, kicsi, korcs kutya csahol felénk dühösen. Deáky András megnyugtatja, segítő szándékkal jöttünk, mire a néni szabadkozik, bizony fél, hiszen a családja messze, csak a szomszédokkal van kapcsolata, és már többször is meglopták az elmúlt időszakban, mindenféle emberek, akik valamit árultak az utcákon. Hamar megnyílik a néni, és boldog mosollyal veszi át a vetőmagokat. Miközben nézegeti a csomagot, mesél, mit és hová fog vetni, miből mennyi termés lesz, ha az Isten is megsegíti, és a Tatros is a medrében marad. A padlizsánnak, vagy ahogyan ő nevezi, „török paradicsomnak” különösen örül, hiszen Erdélyben a „vineta”, a padlizsánkrém nagyon kedvelt étel. Nagyon jól jön neki a vetőmag, hiszen a kertből él, a nyugdíj csak a doktorra és a gyógyszerre elég, a többit megtermi a kert. 

„Itt, a Gyimesekben mindenki önellátó, azaz a föld után él” – mondja Anna, aki két gyerekkel és a szüleivel él. Anna számokkal is bizonyítja, nem egyszerű a falusi megélhetés. A jövedelmük negyven-ötven százaléka megy a rezsire, a gyógyszerekre, az iskoláztatásra, a maradékot kell kiegészíteni a kertből és a földekről. „Megpróbálunk lehetőség szerint mindent megtermelni, és télire elraktározni. Üzletben pedig minél kevesebbet vásárolni, mivel szerintem a falusi kisboltok elég drágák. Városba, szupermarketbe vásárolni ritkán járunk, bár szerintem ott olcsóbban meg lehet kapni a termékeket, és a választék is bővebb. Igaz, ez jobban is csábíthatja az ott vásárlókat. Ha néha nagyobb városi üzletben vásárlunk, sokszor úgy érzem, feleslegesnek tűnő dolgokat is megveszünk, csak azért, mert reklámozzák” – magyarázza Anna. 

A vetőmagcsomagok lassan elfogytak, az élményeink azonban jócskán megszaporodtak. A vetőmagosztás jó ötlet volt a kezdeményezők részéről, hiszen a gyimesi településre hasznosabb segítség most talán nem is juthatott volna.

 

Olvasson tovább: