Kereső toggle

Feláldozhatók? – „A jó választás az életet eredményezi”

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

7816000, egy szám, amivel a Jövőképp – Fiatalok Magyarországért! Egyesület beharangozta a legújabb, „Feláldozhatók?” című rendezvényét a Facebook-oldalán. Az adat a Földön az év eleje óta abortált magzatok száma, ami folyamatosan növekszik, és lapzártánkkor már meghaladta a 9 milliót a worldometers.info internetes statisztikai oldal adatai szerint.

fiatal egyetemistákból álló közösség előadása a Budapesti Műszaki Egyetemen egy olyan témáról szólt, ami nagyon sok embert érint, mégis kevesen beszélnek nyíltan róla: ez pedig nem más, mint az abortusz. Fodor Bálint egyetemista, a rendezvény egyik szervezője a Heteknek elmondta: „Nagyon sok téma felmerült, és amikor az egyik megbeszélésünkön elhangzott az abortusz mint előadásötlet, éreztük, hogy ezzel foglalkoznunk kéne. Hamar rájöttünk, hogy igen sok mindent el lehetne mondani, amiről a hétköznapi ember nem tud, vagy nem szeretne tudomást venni.”

Az első perctől kezdve tapasztalták, hogy ez a téma nagyon megosztja az embereket. Úgy érezték, két lehetőségük van: vagy vitát rendeznek, és akkor mind az életpárti, mind a „döntéspárti” oldal felszólalhat, vagy csak a saját véleményüket próbálják – amennyire lehet, objektíven – elmondani. „Ez utóbbi mellett döntöttünk végül, így számíthattunk kritikára is. Mivel elsősorban a fiatalok elérése volt a célunk, ezért a Facebookos hirdetésekre tettük a hangsúlyt. A kritika negatív kommentek formájában érkezett még az előadás előtt, amelyekben a nők egyéni, szabad döntésének titulálták az abortuszt, és elutasítottak minden ezzel ellenkező véleményt. Ellenben többségben voltak azok, akik támogatták a témafelvetésünket, és egyetértettek velünk, az előadáson résztvevők pedig egyértelműen pozitívan értékelték az üzenetet. A legtöbb információt viszont az online kérdőívünk kiértékelése után kaptuk, amit közel 1200-an töltöttek ki, többségében fiatalok. Ebből kiderült, hogy a generációnk közel fele gondolkozik konzervatív elvek mentén a témában.”

Történeti áttekintés

A rendezvény egyik előadója, Dr. Kassai Enikő, szülész-nőgyógyászati tevékenységét 1997-ben kezdte meg. Az azóta eltelt 20 év alatt több ezer kismamának segített egészségesen világra hozni gyermekét. Maga is négy gyermek édesanyja. 2007-ben családorvosi szakvizsgát tett, azóta háziorvosként is dolgozik. Előadását egy rövid történeti áttekintéssel indította. (A témával lapunk egy korábbi cikke is foglalkozott: Turai Julianna: Össznépi nemzetvesztés – Az abortusz történelmi gyökerei.  Hetek, 2012. október 12.). Mint ismertette, Hammurápi törvénykönyvében említik először a művi terhességmegszakítást mint bűncselekményt. Babilonban nemcsak azt helytelenítették, amikor az abortálásra tettek kísérletet, hanem azt is, ha olyan cselekmény történt, ami vetéléssel végződött. Nem gyilkosságnak, hanem vagyon elleni károkozással egyenértékű bűncselekménynek minősítették az ilyen esetet.

A másik legkorábbi forrás a Bibliában található. A mózesi törvény a magzat mint élő személy védelmére nagy hangsúlyt tett: a vetélést okozó véletlen vagy szándékos testi sértést halállal büntették.

Az előadó az ókori görögöket azért tartotta fontosnak említeni, mert az orvosok, akik ezt a beavatkozást végzik, a mai napig a hippokratészi esküt teszik le. Ismertette, hogy az eskü megszületésekor a művi abortuszt és az eutanáziát nem engedélyezték, mindkettő tilalma belekerült a szövegbe. Arisztotelész és Platón teljesen szemben állt az eredeti esküvel, és a már megszületett csecsemők megölését is elfogadhatónak tartották, ahogy ezt a spártaiakról is megtanultuk.

A római jogban a köztársaságig bűncselekmény volt, azonban a császárok korától a terhesség bármelyik időszakában elvégezték az abortuszt, ami legtöbbször óriási kockázatokkal járt. Az ókorban az abortusz nem volt általános, a gyermekgyilkosságot viszont annál szélesebb körben gyakorolták. A kereszténység elterjedésével a felekezetek teológiájában leggyakrabban emberölésnek minősült az abortusz, de ahogyan az idők, úgy az erről alkotott nézetek is változtak, és a viták azóta sem szűnnek.

A tudomány a mai napig nem tudja feltárni…

Az előadás következő részében Dr. Kassai Enikő az abortusz hazai gyakorlatát foglalta össze. Magyarországon jelenleg a beavatkozás engedélyhez kötött, anyai kérésre a terhesség 12. hetéig lehet elvégezni. Az engedély kiadását a védőnői szolgálat végzi, és három eset vehető figyelembe: ha a terhesség az anya egészségét veszélyezteti, ha bűncselekmény hatására következett be, illetve válsághelyzet esetén. (Például ha az anya lelkét megterheli a terhesség, az is súlyos válsághelyzetnek számít.)

A szülész-nőgyógyász röviden a magzati fejlődés fázisait is felvázolta. Elmondta, hogy a megtermékenyülés olyan misztérium, titok, amit a mai napig nem tudott feltárni a tudomány: „Fogalmunk sincs arról, miért pont az a petesejt és spermium találkozik úgy össze, amiből az embrió létrejön. A kezdeti fázisa a zigóta, a morula, a blasztociszta, de ahogy elindul a keringés, a szívműködés, már magzatról beszélünk. Gyakorlatilag az, ami megkülönbözteti az embriót egy sejtkultúrán nevelkedett sejtcsoporttól, az az, ahogy növekedik, reagál az ingerekre, reprodukálja magát, komoly anyagcserét folytat.”

Néhány ultrahangos videóval is illusztrálta a különböző stádiumokat: például a 6 hetes várandósság ultrahangképén jól látszott a szívműködés; a 9. héttől, amikor – köznyelvi fordulattal élve – „gumimacis” stádiumban van a magzat, láthattuk, hogy ver a szíve, intenzíven mozog, halljuk is a szívműködést, a fej és a végtagok is látszanak. A 12 hetes embriónak teljesen babaformájú már az arca, az orra is látszik, hallhatjuk a szívműködését. Ennek a folyamatnak az ismerete azért is nagyon fontos, mert sokan úgy tudják, hogy csak egy sejthalmazról van szó, így ebben a tudatban sokkal könnyebben választják az abortuszt megoldásként.

Virtuális Inkubátor Program

A Magzatgyermekek Világnapja alkalmából 2018. március 25-én a Várva Várt Alapítvány elindítja a Virtuális Inkubátor Programot (VIP), amelynek célja, hogy segítséget nyújtsanak a szülés előtt álló, válsághelyzetben levő édesanyáknak. Meggyőződésük szerint ők nagyon fontos személyek, akik kiemelt figyelmet érdemelnek a társadalom részéről. Súlyos válsághelyzetben élnek, és támogatás nélkül ez a helyzet még súlyosabbá válhat, míg szakszerű és odaadó segítséggel túl tudnak jutni a krízisen. A programban részt vevők feladata, hogy elérjék azokat a szükségben levő anyákat, családokat, ahol titkolt terhesség vagy olyan krízis áll fenn, amely veszélyezteti a megszületés előtt álló gyermek életét. Ezt egy 0-24 órában elérhető krízisvonal indításával és egy országos támogató hálózat szervezésével kívánják megvalósítani, amelynek tagjai telefonon és személyesen segítenek a rászoruló anyáknak és gyermeküknek, hogy mindketten megkapják a megfelelő orvosi ellátást.

Kontakt

A rendezvényen részt vevő szervezetek elérhetőségei:
Várva Várt Alapítvány
Honlap: varvavart.hu
E-mail: info@varvavart.hu
Telefon: H-P: 8-17 
+36 30 329 7315 
Budapest Válságterhességi Tanácsadó Központ: a nap 24 órájában lehet segítséget kérni teljesen térítésmentesen Budapesten és vonzáskörzetében.
Telefon: 06 70 225 25 25
Áldott Teher Alapítvány: Elérhető a Dél-Dunántúlon és vonzáskörzetében. Telefon: 06 30 40 99 300
E-mail: valsagterhesseg@freemail.hu
Honlap: valsagterhesseg.hu

„A választás ideje nem a megfogant magzat élete alatt van”

Az abortusz kérdésében két mozgalom áll szemben egymással: az egyik a nők választásáért áll ki, a másik az életért, és a doktornő hozzátette azt is, hogy ő az utóbbi képviseletében van jelen. „Nőként és anyaként egyetértek azzal, hogy a nőnek joga van megválasztani, hogy az ő testével mi mikor történik, viszont azzal nem értek egyet, hogy ezt egy másik emberi lény élete árán tegye meg. Nem látom azt az ellentmondást, amit a választásért mozgalom felvázol, hogy ez a kettő ellentétben legyen. Valóban megválaszthatjuk, hogy mikor vállalunk gyermeket, a jó választás az életet eredményezi. Nem gondolom, hogy a választás ideje a megfogant magzat élete alatt lenne, hanem a várandósság előtt áll rendelkezésére minden nőnek, így mindenkinek az élete és szabadsága is megmaradhat.”

Dr. Kassai a fogamzásgátlási lehetőségekről is beszélt: ismertette, hogy a hormonális fogamzásgátlók bevezetésével óriási mértékben csökkent a terhességmegszakítások száma világszerte és Magyarországon is. Bár ezt nagy előnyként ismerte el, ugyanakkor a hátrányairól is szót ejtett. (Bizonyos betegségek kialakulásában szerepet játszanak; egyik sem képes 100 százalékos biztonságot nyújtani, ezért érdemes két módszert kombinálni, ha a terhesség lehetőségét mindenképp ki akarjuk zárni. Emellett sokkal szabadosabbá váltak a szexuális együttlétek, gyakoribb lett a szexuális partnerek váltogatása, ami magával hozta a szexuális kórokozók elszaporodását is, ennek pedig egyik következménye akár meddőség, gyerekvállalási probléma is lehet.)

Noha Dr. Kassai praxisa alatt soha nem végzett abortuszt, és saját bevallása szerint nem is fog, számtalanszor találkozott az ambulancián olyan nőkkel, akik ezen gondolkoztak. Munkája során rengeteg anyát győzött meg arról, hogy tartsa meg a gyermekét. Ezeknek a nőknek legtöbbször a megfelelő anyagi háttér volt a kifogásuk. Kassai szerint a gyereknek nem a pénz, hanem a szülői elfogadás és a szeretet a legfontosabb.

Felmerülhet az a kérdés is, hogy hogyan születhet meg egy gyermek oda, ahol nem várják. Például a Várva Várt Alapítványnál kapcsolatban vannak olyan házaspárokkal, akik örömmel örökbe fogadják az ilyen gyerekeket, de az esetek többségében, mire az anyukák megszülik a gyermeküket, már képtelenek örökbe adni. A doktornőtől megtudtuk, számtalan olyan esetet látott már, amikor nők, akik szülés után mégis úgy döntöttek, hogy megtartják a babájukat, és nem adják örökbe, a hathetes kontrollon már nagyon boldogok voltak, hogy így döntöttek, és örültek a babának. Más esetekben a félelem nehezíti meg a döntést, például egy egészségügyi probléma, aminek utána lehet járni, és ki lehet deríteni, veszélyezteti-e a baba vagy az anya életét.

Minden 5. babát elvetetnek

A Jövőképp tagjai globális statisztikákat is kivetítettek: 213 millió terhességből 42 millió végződött abortusszal, vagyis minden 5. babát elvetetnek. Ebből 22 millió biztonságosnak nevezhető az anya életére nézve, 20 millió nem biztonságos, 1,8 millió nő meghal a terhességmegszakítás alatt vagy után. Európában a terhességeknek 24 százaléka végződik abortusszal. Magyarországon folyamatosan csökken a számuk, de még így is a terhességek 25 százaléka torkoll abortuszba.

Hegedűs Erzsébet, az Áldott Teher Alapítvány titkára egy mindenki számára ismert mondással vezette fel előadását, miszerint egy nő két dologért képes bármit elkövetni: hogy legyen gyereke, és hogy ne legyen gyereke. Az aktivista, aki abortuszon átesett nők számára nyújt segítséget, kifejtette, hogy a terhességmegszakítások 87 százalékában a nők válsághelyzetre hivatkoznak, ami rendkívül szubjektív, hiszen komoly krízisektől egészen olyan problémák is beleférnek ebbe a kategóriába, mint például az, hogy nem készült el az új lakás. Senki sem vizsgálja azt, hogy a nők által megnevezett szituáció mennyire válsághelyzet.

Az alapítvány titkára felhívta a figyelmet az abortusz utáni tünetekre is, melyeket több mint 10 ezer abortuszon átesett nőn figyeltek meg. Az abortusz utáni testi hatások között említette az erős fájdalmat, a méh sérülését, az erős vérzést, a fertőzést (a gyermek egyes részei bennmaradhatnak), a sokkot, kómát, az egyéb szervek sérülését; a későbbi terhességre való képtelenséget, a vetélést, a halvaszülető magzatokat, a méhen kívüli terhességeket, a koraszülést, a medencegyulladást, a méh eltávolításának szükségességét, a mellrák megnövekedett kockázatát; de a meddőség és halál sem kizárható.

Az abortusz után előforduló lelki hatások és viselkedési zavarok számtalan formájáról is szó esett, ilyen például a bűntudat, szorongás, pánik, az öngyűlölet, a félelem attól, hogy mások megtudják, depresszió, sírás, gyász, megbocsátásra való képtelenség, érzelmi tompaság, bizalmatlanság a férfiakkal szemben, csecsemők, gyerekek vagy terhes nők között érzett kényelmetlenség, gyerekekkel szembeni erőszak illetve elutasítás, megrögzött gondolatok az elvetett csecsemőről; hallucinációk, öngyilkossági gondolatok vagy tettek, zavartság, öncsonkítás, szexuális gátlás, rémálmok és más alvászavarok, gyermekekhez való kötődés képességének hiánya.

Hegedűs Erzsébet arról is beszámolt, hogy nem egy esetben találkozott olyan abortuszon átesett nőkkel, akik egyszer csak elkezdték nézegetni az internetes fotókat a magzati fejlődésről, amitől nem tudnak szabadulni. Nem tudatosan, de kiszámolták, mikorra született volna meg a gyerek, és ezen a napon depressziósak lettek. Vannak, akik szinte rögtön teherbe akarnak esni, annak ellenére, hogy a körülményeik nem javulnak, egyfajta vezeklésképpen. Sokak önértékelése lecsökken, olyan párkapcsolatba is belemennek, ami megalázó – erőszak áldozataivá válnak, mégsem lépnek ki belőle, talán azért, hogy ezzel megbüntessék magukat, vezekelni akarnak.

„Ha abortusz után a felsoroltak közül öt tünet jelentkezik valakinél, akkor valószínűleg posztabortusz szindrómában (abortusz utáni tünetegyüttesben, PAS) szenved. Ha valaki az alapítványhoz fordul, rehabilitáljuk őket, amihez a Bibliát használjuk. Válságterhesség esetén belép a jövőtől való félelem, ami a kívülálló számára lehet, hogy banálisnak tűnik, de annak a nőnek ez akkor nagyon is jelentős probléma” – magyarázta Hegedűs. A szakember szerint azok közül a nők közül, akikkel abortusz utáni rehabilitáción foglalkoztak, szinte minden anyuka – egy esetben még olyan is, akinek 20 abortusza is volt – meg tudta mondani az abortált gyerek nevét, és tudta a nemét is. „A megszemélyesítés azért is fontos, mert ekkor tudnak gyászolni, elbúcsúzni. Az alapítványnál a katarzis-sírás-gyász-elengedés folyamata után átmegyünk egy olyan helyre, ahol öröm van, egy kis vendégséget rendezünk. Ezek a nők meg vannak fosztva a gyásztól: miért kapnál vigasztalást, hiszen te döntöttél így – sulykolja a társadalom egy része, de ha elfogadják a gyászt, akkor már nagy lépést tettek a gyógyulás felé.”

Mi a közös a zsidókban, a rabszolgákban és a magzatokban?

Az előadó párhuzamba állította az édesanyja méhében lévő magzat helyzetét az 1850-es évek amerikai rabszolgáival és a nácizmus alatt élő zsidókéval. Mindháromban közös, hogy egyiküket sem tekintették önálló személynek, tetszés szerint lehetett adni, venni, megölni őket, a rabszolgaság és a zsidóüldözés törvényes keretek között folyt, ahogy ma az abortusz is törvényes. „Bár méhen belül a gyereknek nincs önrendelkezési joga, nem állhat ki magáért, de erről nem tehet, mégis őt büntetjük. (…) Soha semmilyen gyilkosság nem múlik el úgy, hogy ne lenne következménye.”

Dosztojevszkij tette fel azt a kérdést, hogy ha a világon élő összes ember problémáját, az összes kínt, szenvedést, nyomorúságot meg lehetne szüntetni azzal, hogy egy kisgyermeket brutális kegyetlenséggel halálra kínzunk, akkor megtehetnénk-e? Maga a világhírű orosz író is „nem kívánt” magzatból lett megszületése után az emberiség egyik legnagyobb művésze, Van Goghhoz vagy Beethovenhez hasonlóan. Dr. Kassai Enikő sem beszélhetett volna az előadáson, ha 1966-ban az édesanyja a kórházban az utolsó pillanatban nem gondolja meg magát és dönt úgy, hogy mégsem megy el az abortuszra.

Bereczki-Fodor Enikő

Olvasson tovább: