Kereső toggle

Barlangolás

Március a barlangok hónapja lesz

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Szaporodnak a látogatható, kúszható-mászható barlangok Magyarországon. Az adrenalinhiányra kiváló orvosságot jelentenek, de a tüdőnek is jót tesz a  barlangi levegő.

 

Nem beszélve arról, hogy az új kutatások szerint a depresszió kezelésére azokat a sportokat ajánlják, amelyek kikapcsolják a gondolkodásunkat is. A barlangászás erre egy kiváló lehetőség, hiszen egy idő után minden probléma eltörpül a kijutásért folytatott küzdelemben.

Budapest alatt és környékén, de vidéken is találunk már barlangászok vezette, de a résztvevőktől barlangász képzettséget nem igénylő, izgalmas kikapcsolódási lehetőséget.

A hitelesség kedvéért egy túrán részt is vettünk. A barlangok hőmérséklete 10 Celsius-fok körül van. Ez télen-nyáron állandó, így ideális célpont télen, ha egy kicsit melegedni akarunk, vagy nyáron, ha természetesen klimatizált környezetre vágyunk. Az öltözék „jár” a barlangászáshoz, egy nem éppen trendi overall formájában. Ha valaki nem szeretne átöltözni az egyenruhába, mindenképpen az eldobandó kollekciójában gondolkodjon.

Sajnos a barlangászás az a műfaj, ahol muszáj diszkriminálni. Van az a BMI-érték, ami már nem engedi meg, hogy leereszkedjünk a mélybe. Hogy hol húzzák meg a határt, az legvégső esetben a barlang bejáratánál is eldőlhet. A kiépített, képeslapos, mosolygós jegyszedő nénis barlang képét el is felejthetjük. A meredek kaptató után jön a rideg valóság, egy fémajtóval ellátott lyuk, amelyben csak addig van világosság, amíg a kinti fény beszűrődik. Ez sem tart sokáig, mert az ajtót be kell zárni, csak egy kis nyílás marad, amin a denevérek ki-be „közlekednek”. Innentől csak a sisakon lévő lámpa fényével tájékozódunk.

A barlangászok instrukciói szigorúak, de kedvesek, „fekete” barlangász humorral fűszerezettek. A legelevenebb gyerekek is felfogják, hogy itt nem babra megy a játék. Az első denevért még aránylag távol fedezzük fel, nem sejtve, hogy ez a távolság egyre csökkenni fog: sok esetben farkasszemet vagy mondhatni „denevérszemet” is nézhetünk velük, arányosan azzal, milyen szűk nyíláson keresztül vezet az út. Hogy mit jelent a teljes sötétség, azt megtapasztaljuk, amikor mindenki kikapcsolja a sisak lámpáját. Nincs az a koromsötét éjszaka, ami felvenné a versenyt a teljes fénytelenséggel.

Az, hogy kúszni-mászni kell, enyhe kifejezés. Az esetleges hiányos erőnlétet nagyon jól kiegészíti a ránk törő ijedtség, amitől az ember teljesítőképessége meghatványozódik. Van, ahol háton kell kúszni, vagyis tolni magunkat egy csőszerű görbülő járatban – na jó, ettől rosszabb nem volt. Amit a gyerekek játszi könnyedséggel megtesznek, az a felnőtteknek azért nem gyerekjáték. Ha valakinek az idegrendszere esetleg elmaradt a fejlődésben, az a barlangtúra végére minden hátrányát ledolgozhatja. Sőt, az összes fóbiájából is kigyógyulhat, legyen az magasságtól vagy zárt tértől való félelem, de még a pókokkal is kénytelen lesz megbarátkozni a barlangi keresztespók személyében.

A sisakunkig sárosan a túlélők felemelő érzésével látjuk meg a napvilágot, napokig gyógyuló kék foltokkal a térdek környékén. Nagyon mélyen jártunk, de megérte ezt az izgalmas földalatti világot is megismerni.

A teljesség igénye nélkül íme néhány kúszható barlang: a Pálvölgyi- barlangrendszer, a Mátyás-hegyi-barlang, a Sátorkőpusztai-barlang, a Solymári-ördöglyuk barlang, a Csodabogyós-barlang, Balatonederics stb. Van, ahol rendszeresek a túrák, néhol csak időszakosak. Készüljünk rá, nem mindennapi élményben lesz részünk.

Olvasson tovább: