Kereső toggle

Maimonidész nyomában

A marokkói zsidóság öröksége

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A zsidók kulturális, szellemi hatása nem csak Európát érte el, az arab világ területén is maradandó nyomokat hagyott. Ennek egyik ékes példája Marokkó, ahol manapság is nagy tisztelettel és megbecsüléssel nyilatkoznak erről, és minden nagyobb városban található egy zsidónegyed.

 

Marokkó jó kapcsolatokat ápol Izraellel. A lakosság mára már csak elenyésző számban zsidó, ám a zsinagógákat és zsidó temetőket karbantartják, mi pedig lépten-nyomon különös kincseket őrző múzeumokba botolhatunk.

Az észak-afrikai ország zsidó lakossága az Európából elűzött szefárdokból alakult ki. A zsidósággal való kapcsolat a 800-as évekre vezethető vissza, amikor II. Idrísz király elkezdte az andalúziai szefárd zsidók betelepítését a kulturális élet felvirágoztatása érdekében. A zsidók nagy megbecsülésben éltek, kiváltságokat élveztek, és az arabokkal, berberekkel a teljes tolerancia jegyében tevékenykedtek. Több berber tért be a zsidó vallásba, berber zsidó falvak alakultak ki. A háromszáz éves aranykornak és békés együttélésnek a fanatikus muszlim szekták megjelenése vetett véget: a 11. századi Almorávidák és Almohádok uralmától kezdődően a kapcsolat hol békés volt, hol ellenségessé vált, és számos zsidó család kényszerült az elvándorlásra. 

Az Aben Danan zsinagóga belső tere Fezben. A legtöbb városban szépen karban tartották a zsinagógákat.

A vallási fanatizmus elől menekült Spanyolországból családjával együtt Rabbi Mose ben Maimon (Rambam), közismert nevén Maimonidész, a középkori zsidóság egyik legnagyobb törvényhozója és filozófusa Marokkóba, majd onnan az Almohád-terror elől a Szentföldre. (Később az egyiptomi Fusztátban telepedett le, muszlim források szerint az ottani zsidó közösség fejeként. Hosszú ideig a szultáni család, valamint az udvar személyi orvosa volt, itt fejezte be judeo-arab nyelven írt híres Misna-kommentárját is, amelyet követői később héberre fordítottak.) A marokkói Fezben két épületet is Maimonidész lakóházaként tartanak számon, az egyik valóban zsidó múzeumként üzemel. Az eredeti, héber feliratos épületben változatos, teljesen egyedi vallási tárgyak, több száz éves tóratekercsek és különleges menórák hozzák közelebb a berber zsidók európaitól merőben eltérő hagyományait. A gyűjtemény több generáción keresztül apáról fiúra szállt, de sajnos a jövő nemzedéke már nem annyira elkötelezett megőrzésében, és Izrael állama sem mutatott különösebb érdeklődést értékei iránt. A jelenlegi, kis létszámú zsidó lakosság az új városrészben gyakorolja hitét, így a valamikori zsidónegyed, a mellah már csak főként épületeiben őrzi zsidóságát.

A legtöbb város óvárosában megtalálhatjuk a szépen karban tartott zsinagógákat is, azonban nagy részük már másként funkcionál. Néha nem is könnyű megtalálni őket, viszont azonnal szembeötlenek a rendezett szefárd temetők. Ezek különböznek az általunk megszokottól: a sírok kis, fehérre meszelt, teknőszerű agyagbuckák, melyre nem köveket, hanem mécseseket tesznek. Több neves rabbinak impozáns építményt emeltek, melyben elmélkedésre is lehetőség van. A több mint ezer éves temetőkben a legtöbb sír jelöletlen, a legnagyobb – marrákesi – sírkertben külön területen fekszenek a gyermekek, a férfiak és a nők. 

Lámpakínálat a marrakesi bazárban. Színes kavalkád.

1492-ben jelentős számú zsidó lakosság érkezett Spanyolországból történt kiűzetésük következtében, amikor a Szádi szultán hívta be őket. Ennek eredményeként Marrákes például 35 ezer zsidónak adott otthont, és negyven zsinagóga működött. Itt ugyan biztonságban voltak a zsidók, de csak a mellahon belül élhettek, és már a kedvezmények ideje is leáldozott. Bár több szempontból asszimilálódtak, a zsidó negyed építészetileg elkülönül: míg az arab házak kevés ablakkal, belső udvarra néző nyílásokkal rendelkeznek, a zsidók magukkal hozták az erkélyes, kifelé is nagy ablakokkal ellátott, andalúziai stílusú házak szeretetét.

Marokkó máskor is a nyugalom szigetét jelentette: többen kerestek itt menedéket a holokauszt elől is. Az azóta több kitüntetéssel jutalmazott V. Mohammed király – a jelenlegi király nagyapja – már fiatalon ellenállt a zsidókat hátrányosan megkülönböztető politikának, amit a Hitlerrel kollaboráló francia kormány megkövetelt tőle 1941-ben. „Marokkóban nincsenek zsidók, csak alattvalók vannak” – válaszolta, így a bátor kiállásnak köszönhetően a teljes marokkói zsidóság megúszta a deportálást, és 250 ezer ember köszönheti neki életben maradását. 

A zsidó negyed Fezben. A zsidók magukkal hozták az erkélyes, kifelé is nagy ablakokkal ellátott, andalúziai stílust.

A negyedmillió zsidó létszáma 1948 után jelentősen lecsökkent. Izrael állam megalakulásával nagy részük alijázott, illetve a megélhetési gondok elől menekülve – nyelvi nehézségek nem lévén – Franciaország vagy Spanyolország felé vette útját. Az izraeli lakosság több mint 15 százaléka marokkói származású, a Franciaországba költözők jelenlegi leszármazottainak száma 700 ezer körüli. A 99 százalékban muzulmán Marokkóban kevés zsidó maradt, ők főként magasabb társadalmi körökben mozogtak, többen a király tanácsadói lettek, sőt a pénzügyminiszter is közülük került ki.

Olvasson tovább: