Kereső toggle

Hazai ruhavásárlási szokások

Vásárolnánk minőségi ruhát, de mégis hol?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Megkérdeztük Soós Katalin szín- és stílustanácsadót, öltözködési szakértőt, a „Kívül-Belül Vonzó” Stílusrendszer megalkotóját, hogyan frissítsük a ruhatárunkat?

Komoly problémát jelentenek a megváltozott fogyasztói szokások: az emberek mindent rögtön fel akarnak venni, hogy aztán csak párszor viseljék a darabokat. Úgy hírlik, hogy Angliában például sokszor csak egyszer-kétszer vesznek fel egy ruhát, majd eldobják. „Az ottani fizetésekhez képest a ruhák ára filléres tételnek tűnik, így az emberek megengedhetik maguknak, hogy akár hetente vegyenek maguknak új ruhát. Ez divat is, újabbnál újabb ruhákban megjelenni trendinek számít. Nálunk még más a helyzet. Az okokat kutatva nagyon összetett helyzetet találunk. A nők mindig is szerettek vásárolni, a szép ruhák birtoklása különös örömmel tölt el bennünket. A legendás „S” gén (a shopping angol szó rövidítéséből) megvan bennünk. Tehát alapvetően szeretnénk mi vásárolni, ha volna mit! Amiért mégsem vásárolunk, az inkább azért van, mert elmegy a kedvünk tőle a kínálat láttán” – mondja Soós Katalin.

Fast fashion

Márpedig Magyarország a plázák hazája, bármerre nézünk, mindenhol ruhaüzletekre bukkanhatunk. „A probléma inkább az, hogy a mai piaci trendeknek megfelelően a boltok kínálata erősen elmozdult a fast fashion, azaz az egy szezonos, minőségileg silány, sportos és uniszex irányba. Ha egy nő 20 év körüli, 38-as vagy 40-es mérettel rendelkezik, és fontos számára a divat, akkor könnyedén tud vásárolni. Hiszen majdnem az összes bolt erre a vásárlói rétegre épít, és a ruhák színe, mérete és fazonja ezt a közönséget célozza meg. Azonban ezekben a ruhákban teljesen egyformán nézünk ki, ami nem túl szerencsés.”

És mi van azokkal, akik nem ebbe a körbe tartoznak? A szakember szerint: „Sajnos az a helyzet, hogy ma nálunk kitartó, türelmes keresgélésre vagy vastagabb pénztárcára van szükség ahhoz, hogy jó minőségű és jó fazonú – akár nagyobb méretű – ruhákat lehessen találni. Ha csak úgy elmegyünk egy átlagos plázába, és a boltokat járjuk minőségi ruhadarabok után, akkor szinte biztos, hogy üres kézzel, csalódottan megyünk haza. Vagy pedig megelégszünk a sportosan slampos stílusú, silány minőségű, sokszor mégcsak nem is nőies divatdarabokkal. Ettől aztán elmegy a kedvünk az egésztől, és maximum a különféle kuponos napokon indulunk vásárolni, amikor van az az árkedvezmény, amiért hajlandóak leszünk vállalni a vásárlás megpróbáltatásait.”

Természetesen a nagy világmárkák itthon is képviseltetik magukat, és ezekben tízezrekért vagy akár százezrekért igazán minőségi kínálatot találni, de ezt nem tudja mindenki megengedni magának. De az is igaz, hogy ma már nem lehet kifogás a ruhák ára, hiszen akár pár ezer forintért is lehet kapni ruhadarabokat.

Lelőhelyek

Arra a kérdésre, hogy akkor mégis hol vásároljunk, hogy ne egyformán nézzünk ki, és legyen saját stílusunk, a szakember ezt válaszolta: „Az egyik lehetőség a »turik« kínálata. Viszont, mivel a használtruha-boltokban mindenből csak egy-egy darab van, és a méretek és a színek véletlenszerűen vannak elrendezve a vállfákon, így igazán kitartó munkára – és alkalmanként akár többórás válogatásra – van szükség ahhoz, hogy megtaláljuk a valóban szép ruhákat. Az igazán profi „kincskeresők” rutinosan vágnak bele a jó darabok felkutatásába, de való igaz: a nők nagy többsége elretten a gondolattól, hogy átnézze a turik teljes kínálatát. Amikor több száz vagy több ezer ruha áll előttünk, amit át kellene vizsgálnunk, akkor csak a legelszántabbak vágnak neki a válogatásnak. Az átlag női vásárló maximum szúrópróbaszerűen keresgél, és ha szerencséje van, akkor talál egy-egy elfogadható ruhadarabot”.

Továbbá a szakértő úgy véli: „Nagy eltérés van a vidéki és a budapesti boltok között, valamint a nagy hálózatok és a kisebb, »maszek« turis butikok között. A kis boltokban a tulajdonos egyéni ízlésének megfelelően vannak a kínált ruhák összeválogatva, így némi próbálgatás után mindenki megtalálhatja az igényeinek megfelelő butikot. A nagy hálózatok boltjait tekintve az a személyes tapasztalatom, hogy vidéken valahogy rosszabb a kínálat, nehezebb szép darabokat találni. Budapesten pár évvel ezelőtt voltak olyan nagy használtruha-boltok, ahol bőségesen volt különlegesen szép, minőségi, akár vadonatúj ruhadarab is. Sajnos a tendencia a minőségromlás felé mutat, és manapság azonos munkabefektetés mellett is csak fele vagy harmadannyi jó minőségű ruhát találni, mint régebben. Én még szakmabeliként is elkeseredek néha, ha egy 5-6 órás közös vásárlás végén mindössze 4-5 ruhadarabbal állunk a pénztárnál az ügyféllel. Nem csoda, hogy egy átlagos hölgy nem nagyon szeret vásárolni. Azért mégis érdemes próbálkozni, mert szerencsés esetben igazán szép, akár vadonatúj kincsekre is lehet bukkanni.” 

A tavalyi évben mintegy 400 milliárd eurót, azaz 123,7 billió forintot költött az uniós lakosság ruházkodásra. A fejenkénti költéseket nézve az uniós tagállamok közül csak Bulgária van mögöttünk évi 100 euróval, mi ennek a dupláját hozzuk az Eurostat adatai szerint.

Egy tavalyi felmérés szerint a magyar fogyasztóknak van havi pár ezer forintjuk ruhára, de miközben a termékek ára az elmúlt években gyakorlatilag nem változott, mégsem vásárolunk sokat. „Talán a fent említett okok mind közrejátszanak ebben. Én azt vallom, hogy pénzt kiadni csak olyan dologra szabad, ami méltó hozzánk! Ami tökéletesen áll, ami híven kifejezi a stílusunkat, illő a korunkhoz és abszolút előnyös a testalkatunkhoz. Az »éppenséggel jó« ruha nem elég jó! Ilyet lehet találni sokat, de minek még egy unalmas, jellegtelen darab a ruhatárunkba? Attól, hogy egy ruha méretben megfelel, még nem biztos, hogy képviseli azt a minőséget, amit egy magára adó, igényes és sikkes nő visel. Nem érdemes átlagos ruhákat venni, csak a »Hűha! Ez csodálatos!« ruhákat, még egy hétköznapi ruha esetén is! Sikkes megjelenés – ez a fogalom manapság már szinte teljesen ismeretlen!” – tárja fel a valóságot, hozzátéve: „Egy sikkes nő minőségi megjelenésű, nőies és csinos. Titokban, a tudat alatt minden nő előnyös, nőies és méltó megjelenésre vágyik, a többség mégsem fordít elég időt és energiát a minőségi külső kialakítására”.

Ezt is tanulni kell

És vajon tisztában van azzal mindenki, hogy mi az előnyös a számára? Ennek a megtanulása, kikísérletezése helyett inkább sokan a könnyebb utat választják: leutánoznak egy sztárt, vagy szolgaian követik a divatot. „Hát éppen ez a másik oka annak, hogy nem vásárolunk olyan sokat. Sehol nem tanítják meg azt a serdülő lányoknak, hogy milyen nőnek lenni, hogy kell nőnek kinézni, hogyan kell nőként viselkedni és hogy mi áll jól az egyes testalkatoknak? Én személy szerint egy pár éve tizenhat budapesti gimnáziumnak küldtem ajánlatot arra, hogy megtanítom a kulturált öltözködést a gyerekeknek, de sehonnan nem kaptam visszajelzést. Ez ma nem kell, nem törődnek ezzel. Úgy tűnik, hogy fontosabb, hogy mindenki tudja, hogy milyen genderbe tartozik, hogy fiú-e vagy lány vagy esetleg valami más? Ehhez pedig a legjobb az uniszex, sportosan slampos stílus, mert ez mindenkinek egyformán megfelel. Tehát sajnos úgy nőnek fel a gyerekek, hogy fogalmuk nincs az alap öltözködési szabályokról. Ez egy darabig nem jelent problémát, amíg a divatosság biztonságot nyújtó szárnyai alatt jól elvan a serdülő”.

Soós Katalin tapasztalata szerint: „Amikor felnőtté válunk, amikor férjhez megyünk, és gyerekeket szülünk, akkor felmerülne bennünk az igény, hogy az uncsi pólót és szaggatott csípőnadrágot lecseréljük valami korban és fazonban jobban hozzánk illőre. Mivel azonban fogalmunk nincs arról, hogy mi is volna az a fazon és az a stílus, így elbizonytalanodva többnyire megmaradunk a jól megszokott igénytelen, silány megjelenésnél. Például sok kisgyerekes anyuka, ha el is indul vásárolni magának, végül inkább a gyereknek vesz valamit. Aztán azzal a gondolattal megy haza, hogy »úgyis otthon vagyok mindig, minek nekem új ruha? A kisboltba meg jó lesz a régi farmer-póló összeállítás is«. Az is előfordulhat, hogy végül évekig nem vesz magának semmit. Persze nem szabad általánosítani, mert mindig vannak igényesen öltözködő, csinos kismamák is! Mivel nem foglalkozunk komolyabban a megjelenésünkkel, ezért nincs fejlődés az öltözködési kultúránkban sem. Hetekig lehetne beszélni egy-egy fazon vagy szabásvonal rejtelmeiről. Mivel eddig nem tanították sehol, így nem is ismerjük ezeket a szabályokat. Sokszor hatvan év feletti nők hívnak el magukhoz, mert szeretnék végre megtudni, hogy mi áll jól nekik! A divatmagazinokban és az internetes divatblogokban pedig sokszor tárgyi tévedésektől hemzsegő, téves tanácsok jelennek meg, így ezek sem segítenek sokat. Tulajdonképpen a sötétben tapogatózunk, és így próbálunk mégis valamiféle stílust kialakítani magunknak.”

Megtanulható, fejleszthető a stílusos öltözködés? „A stílustanácsadói szakmát erre találták ki! A stílustanács-adók az öltözködés összes csínját-bínját ismerik, és egy személyes tanácsadás keretén belül megtanítják a hozzájuk forduló hölgyeket arra, hogy hogyan tudják kihozni magukból a legcsinosabb nőt.”

Olvasson tovább: