Kereső toggle

Az antiszemita bojkott náci métely

Frankfurt polgármestere nem kér az anticionizmusból

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A sajtóban nem keltett nagy visszhangot, pedig Európában úttörő módon tavaly nyáron a kontinens pénzügyi központjának számító Frankfurt városvezetése betiltotta az Izrael ellen irányuló BDS (Bojkott, Tőkekivonás és Szankciók) mozgalmat. Uwe Beckerrel, a város polgármesterével egy BDS-ellenes jeruzsálemi konferencia szünetében beszélgettünk.

 

Miért közérdek az Izrael elleni bojkottmozgalom betiltása? Miért foglalkoznak ezzel városvezetési szinten, ha számos lakos valószínűleg sohasem hallott róla?

 – Frankfurt meglehetősen különleges helyzetű város: én Németország úgymond „legzsidóbb” településének hívom. Hivatalos feljegyzések a 11. századig vezetik vissza a zsidó életet a városban, így az izraelita közösségnek igen mély gyökerei és kulturális háttere van ott. Úgy is fogalmazhatunk, hogy Frankfurtban már a kezdetektől fogva éltek zsidók. A helyi zsidó családok rendkívüli mértékben hozzájárultak a város fejlődéséhez, és ahhoz, hogy Frankfurt pénzügyi és kereskedelmi központtá nője ki magát. 

A Frankfurti Egyetemet is pénzes zsidó családokkal való összefogás révén alapították.

Másrészt Frankfurt a jelenkorban is szorosan kötődik Izraelhez, testvérvárosi viszony áll fönn Tel-Avivval immáron 38 éve. Látható tehát, hogy különböző aspektusokból, de igen mély kötődésünk van a zsidó néphez és Izraelhez is. Így hát, ha Izraelt bármilyen módon megtámadják, akkor Frankfurt városának kötelessége fellépni ez ellen. Éppen ezért szerettünk volna erőteljes jelzést adni arra, hogy városunk nem fogad el és nem enged be semmiféle Izraelt célzó bojkott-tevékenységet és antiszemita mozgalmat.

Nehéz volt a rendeletet keresztülvinni?

 – Szerencsére nem, mindenki hamar megértette a mögöttes szándékot, és a frankfurti lakosok nagyon együttműködőek a zsidó közösséggel és Izraellel. Természetesen szükséges volt a BDS-mozgalomról felvilágosítást adni, hiszen ez sokak számára nem ismert közügy. Azt is meg kellett vizsgálnunk, hogy vajon azzal teszünk-e jót, ha elhallgatjuk a BDS-mozgalom tevékenységét, vagy ha nyíltan kezeljük a problémát. A BDS ideológia terjedését elnézve úgy döntöttünk, jelzést kell adnunk, hogy számunkra mindez nem kívánatos. Ezért tiltottuk be helyi szinten a mozgalmat.

A lakosság emlegetése azt érezteti, mintha nekik is lett volna ebbe beleszólásuk. Volt erről valamilyen helyi népszavazás?

 – Nem, ez az én kezdeményezésem volt. A rendelet megszületését egy évvel megelőzően szövetségi szinten, a CDU (Kereszténydemokrata Unió) pártgyűlésén vetettem föl ezt a problémát, és terjesztettem elő az indítványomat. A párt 2016 decemberében hozta meg a döntést, hogy a BDS-mozgalmat mélyen antiszemita kezdeményezésnek titulálja. Magyarán már nagy nyilvánosság előtt zajlott a BDS-vita, és én erre úgy döntöttem, hogy megléphetjük a következő szintet, a betiltást. Igazából csak arról folyt vita, hogy mennyire messzire mehetünk el a tilalom terén, és milyen jogi eszközeink vannak ez ellen az antiszemita terjeszkedés ellen. De a kezdeményezés fő célja ellen semmi jelentős akadályozó tényező nem merült föl, sőt széles körű támogatást élvezett a különböző pártok és politikai csoportosulások részéről.

Végül is milyen messzire mehettek el a betiltást illetően?

 – A döntés értelmében semmilyen közösségi teret nem bocsátunk a BDS-mozgalom rendelkezésére, és teljesen megfosztottuk őket minden támogatástól, közpénztől. A német történelmi gyökerek révén, különösen a második világháború sokkja után Németország alkotmányában a szólás- és véleményszabadságnak rendkívüli jelentősége és jelentéstartalma van, éppen ezért nem könnyű politikai meggyőződéseket és azok nyilvános hangoztatását blokkolni. Így hát továbbra is folyamatos a vita, hogy mekkora mozgásterünk van egy ilyen nézet terjesztésének megakadályozásában. Mi viszont politikai pártot, vagy alapvető emberi véleményeket nem tiltottunk be, egy mélységesen antiszemita mozgalmat viszont igen.

 Mi alapján gondolja, hogy a bojkott mozgalom antiszemita jellegű?

 – Az igazság az, hogy a BDS-mozgalom ugyanazt a retorikát, ugyanazon nyelvi fordulatokat alkalmazza, mint korábban a nácik, amikor azt hirdették: „Ne vásároljatok a zsidóktól!” Ez mára csak annyiban módosult, hogy „Ne vásároljatok Izraeltől!” Ha jól megfigyeljük a szóhasználatukat, a mögöttes ideológiát és a fő célkitűzéseiket, láthatjuk, hogy az anticionizmus csupán egy kis kitérő az antiszemitizmushoz vezető lejtőn. Figyeljék csak meg a mozgalom szószólóinak, képviselőinek nyilatkozatait: a fő céljuk, hogy aláássák Izrael állam létezéséhez való jogát. A modern világ antiszemitizmusának alapvető része Izrael állam delegitimálása.

Német kollégái, politikustársai egyetértenek az Ön által felvázolt analógiával a nácizmus és a BDS vonatkozásában? Jött bármilyen kormányzati reakció?

 – Tudom, hogy kemény álláspontot képviselek, és nem hiszem, hogy mindenki teljességgel osztja e nézetemet. De úgy gondolom, hogy a többség legalábbis hasonlóképpen vélekedik. Az én álláspontom mindenesetre világos és változatlan: a bojkott által ugyanaz a káros métely mérgezi földünket, mint ami a náci időkben felemésztett minket; pontosan ezért nincsenek fenntartásaim a tekintetben, hogy a mai mozgalmat ugyanolyan antiszemitizmussal vádoljam. 

A Bundestag pont a napokban fogadta el azt az antiszemitizmus elleni javaslatot, ami úgyszintén figyelmet szentel a bojkott kérdéskörének. A német parlament ugyanis újradefiniálta az antiszemitizmus fogalmát, amibe belevette a delegitimálást és a bojkottálást is. Emellett egy szövetségi szintű kormányfelelőst is ki fognak nevezni, akinek fő feladata az antiszemitizmus elleni küzdelem. Mindezt hatalmas sikerként könyvelem el, hiszen így nyilvánvalóvá válik, hogy a BDS nem csupán civil szervezetek és főleg nem emberi jogi szervezetek összessége. Ahogy letépjük a maszkot, mindenki megláthatja alatta az igazi arculatot.

Engedjen meg egy személyes kérdést: mi az Ön motivációja mindebben? Miért vállalta föl ezt a harcot? Honnan ered  az Izrael iránti elköteleződése?

 – Még 2004-ben, egy hivatalos delegáció tagjaként látogattam el Izraelbe először, a Frankfurt–Tel-Aviv testvérvárosi viszony okán. Korábban egy meglehetősen elvont, absztrakt, mondhatni tipikus közép-nyugat-európai képem volt az országról, ami igen felszínesnek bizonyult a realitások talaján. Alkalmam nyílt megismerni a zsidó állam sokszínűségét, az európai és a keleti kultúrák keveredéséből keletkezett termékeny, produktív feszültséget, ami annyira innovatív és életteli országgá formálta Izraelt. Betekintést nyertem a kultúrába, az izraeli politikába, valamint számos helyi társulat, egyesület munkájába is. Azt kell mondjam, hogy teljesen beleszerettem az országba és lakosaiba. Aztán hazatérve láttam, milyen képet fest Izraelről a nyugati média, és úgy döntöttem, hogy nyilvános vitát kell generálni, valamit tennünk kell Izrael érdekében, hátha meglátják itt Nyugaton, hogy milyen is Izraelben az élet valójában.

Ön szerint Izrael hatékonyan küzd az őt érő bojkottmozgalom ellen?

 – Úgy gondolom, hogy a mozgalom több éves előnyt szerzett a zsidó állammal szemben. A palesztinok nyerésre állnak a médiaháborúban, Izrael viszont már kezdi ledolgozni hátrányát. Persze mindig lehet még többet tenni az ügyért. Itt is és máshol is kérdés, hogy segítünk-e vagy inkább ártunk azzal, hogy felkapjuk a bojkott ügyét. Jobb-e figyelmen kívül hagyni s mint jelentéktelen dolgot ignorálni, vagy kavarjunk nagy port a gonosz ideológiája miatt? Izrael, úgy látom, taktikát váltott, és nyíltan szembeszáll a mozgalommal.

Megszálló hatalomnak tekinti Izraelt a sokak által palesztinnak tulajdonított területeken?

 – Nemzetközi jogilag a kérdéses területek hivatalos státusza „megszállt terület”, ezt képviseli a német kormány is. Én személy szerint nem értek egyet ezzel, nem gondolom, hogy Izrael megszálló lenne a Szentföldön. Én úgy látom, Izrael kezdettől, a Függetlenségi nyilatkozattól fogva békejobbot nyújtott szomszédainak, amit durván visszautasítottak, háborút indítottak ellene függetlensége másnapján. Úgy gondolom tehát, hogy a jelenlegi szituáció inkább a szükséges biztonsági óvintézkedések eredménye, semmint Izrael megszállásának kimenetele. Hiszen a Gázából történő 2005-ös teljes izraeli kivonulásnak is csak további rakétatámadások lettek a következményei, szóval szerintem teljesen természetes, hogy a többi területet ellenőrzésük alatt tartják egy jövőben esedékes békemegállapodásig, ami biztosítja Izrael létezését és polgárainak biztonságát. (Néhány órával az interjút követően jött a hír, hogy az újonnan felállt német koalíció első külpolitikai aktusaként elítélte Trump Jeruzsálemmel kapcsolatos álláspontját és a telepesmozgalom terjeszkedését.)

Hozott-e bármiféle változást a migránsválság a németországi antiszemitizmus helyzetében?

 – Sajnos rengetegen özönlenek be olyan közel-keleti régiókból, ahol gyakorlatilag az anyatejjel szívják magukba azt, hogy a zsidók és Izrael a világ ellenségei, a legszörnyűbb nép, ami ellen harcolni kell. Ezzel a világképpel jönnek hozzánk, és a mi feladatunk, hogy amennyire lehet, változást hozzunk ebben. A mi integrációs politikánkon és a migránsok oktatásán múlik, hogy ez sikerül-e. Ha nem értetjük meg velük, hogy a zsidók nem azok, akiknek gondolják, és Izrael egy demokratikus állam, a történelem könnyen megismétli önmagát. Ezért fontos a zsidó elemekkel is rendelkező német kultúrának azt a sötét korszakát megismertetni velük, amikor az antiszemitizmus a soá tragédiájába fulladt. Ez a tanítóprogram még nálunk is csak gyerekcipőben jár, emiatt egyelőre az importált antiszemitizmus komoly fenyegetést jelent.

Olvasson tovább: