Kereső toggle

A hatvanasok az új negyvenesek

Erős csontok, önfegyelem, szilikon?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Egyes nézetek szerint a várható élettartam kitolódásának, az iskolázottság és a jólét növekedésének eredményeként a „baby boomer” generáció, azaz a mai hatvanasok megcáfolják az öregedés sztereotípiáit, és jóval aktívabb életet élnek, mint anno az elődeik.

 

A fiatalodási jelenség szimbólumaként szokás Carmen Dell’Orefice 86 éves amerikai – félig magyar, félig olasz származású – modellt emlegetni, aki a fiatalság titkát a jó csontozatban, az önfegyelemben és a szilikonban látja. „Úgy gondolom, hogy Amerika mára felnőttkorba ért, és elfogadta, hogy van élet ötvenen túl is. Talán azért, mert a társadalom többsége már túl van az ötvenedik életévén” – nyilatkozta a dédmamakorú manöken.

Ma olyan korban élünk, amikor sokak szerint minden ötven fölötti korosztály letagadhat 10-20 évet. A mai hatvanasok – azaz a második világháború után született, nagy baby boom generáció tagjai – különösen haladnak a korral: aktivitásuk, fiatalos öltözködésük, kütyühasználatuk és egyéb trendi vonásaik révén nagyjából a korábbi negyvenesek habitusának, nem pedig a hagyományos nyugdíjas képének felelnek meg. Ez a „fiatalodási jelenség” a nyugati, fejlett országokban régóta közbeszéd tárgya, hazánkban viszont csak az utóbbi években került látómezőbe.

A jóléti államokban, ahol az elmúlt fél évszázadban folyamatosan nőtt az átlagos iskolai végzettség és az életszínvonal, rohamosan emelkedett a várható élethossz is, s ami ennél is fontosabb: a várható egészséges élettartam. Így a fejlett országokban 1950–2015 között 66 évről 78-ra nőtt a születéskor várható átlagos életkor – ugyanez az érték 1900-ban még csak 47 év volt.

Rudas Tamás szociológus egy tavaly az MTA-n tartott előadásában arról beszélt: a születéskor várható élettartam növekedése – ami Észak-Amerikában és Európában a legmagasabb – nem volt egyenletes, ezért még jobban megnövelte a területi egyenlőtlenségeket, nemcsak az országok között, hanem azokon belül is.

Nálunk 80 a 60?

Magyarországon szintén észlelhető élettartam-növekedés, igaz, nagyon lassan. Míg például a franciák 65 éves koruk után átlagosan még 22-23 évet élnek, amiből 11 évet egészségben töltenek, addig a magyarok átlagosan 12 plusz évre számíthatnak, amiből 6 az egészséges évek száma.

Ezen belül is nagy a szórás, ami az országos térképen, sőt a fővárosin is jól látszik, hiszen Budán jóval magasabb a várható élettartam, mint Pesten: egy 8. kerületben lakó férfi átlagosan 69,9 évet él, míg 12. kerületi társa közel 78 évet. A különbség óriási, hasonló méretű, mint például az örmények és a belgák között. A budai férfiak egyébként országos viszonylatban is a legmagasabb kort érik meg, mivel megyei szinten 69-72 év között mozog a várható életidejük. A nők esetében nem tapasztalható ilyen mértékű földrajzi eltérés. 

Carmen Dell’Orefice amerikai modell. 86 éves.

„Orvosként Kelet-Magyarországon, pontosabban Debrecenben az ember sokszor úgy gondolja, hogy a 60 az úgy 80-nak felel meg, mert itt egy olyan populáció van, amelynek tagjait különösen megviselte az élet, akiknél az öregedés az átlagnál hamarabb beköszönt” – erősítette meg az iskolázottság és a gazdasági fejlettség terén tapasztalható óriási területi eltéréseket Hortobágyi Tibor neuropatológus, aki szintén az MTA-n tartott előadást a témában.

Mindazonáltal Rudas úgy véli, a várható életkorunk alapvetően nem azon múlik, hogy hol lakunk, hanem azon, hogyan élünk. Köztudott, hogy az életszínvonal és a lakóhely Magyarországon szorosan összefügg az iskolázottsággal. Ennek következtében állhat elő az a helyzet, hogy az OECD országok között 2017-ben is nálunk volt a legnagyobb a különbség – 14 év – az alap- és a felsőfokú végzettségű 25 éves férfiak várható élettartamában. A magas iskolázottság ugyanis együtt jár egy tudatosabb, egészségesebb életmóddal, ami képes kiváltani a negatív életmódbeli szokásokat (helytelen táplálkozási szokásokat, önkárosító szenvedélyeket).

Tőlünk eltérő a helyzet például Japánban, ahol az általánosan magas életkor hátterében az egészséges táplálkozás és életvitel, valamint az öregek megkülönböztetett tisztelete is meghúzódik. Kutatások szerint azok az USA-ban letelepedett japánok, akik megőrzik a kultúrájukat, idegenben is magas kort élnek meg, míg azok, akik beolvadtak az amerikai társadalomba, az amerikaiakkal azonos egészségi és halandósági mutatókat produkálnak.

Az európai helyzettel kapcsolatban Rudas Tamás szerint összességében az mondható el, hogy akinek az anyagi lehetőségei megengedik, fiatalodik. A jómódú országokban, régiókban, illetve városrészekben a várható élettartam növekedése az átlagnál gyorsabb. 

A tendenciát alátámasztják a „silver economy”, azaz az ezüst gazdaság növekvő mutatói, ami a 65 év felettiek számára, illetve az általuk nyújtott üzleti tevékenységek és szolgáltatások piacát jelenti. A brit Barclays Bank elemzése szerint az elmúlt évtizedben 140 százalékkal nőtt az olyan brit vállalkozások száma, melyeknek tulajdonosa 65 év feletti.

Míg a 26–34 éves korosztályban mindössze 23 százalékos emelkedés volt, ami azt mutatja, hogy a 65 év felettiek gazdasági aktivitása jelentősen nő.

Egy amerikai felmérés szerint (Merrill Lynch, 2005.) a megkérdezett 40–59 évesek háromnegyede tervezte azt, hogy 65 évesen nyugdíjba vonul, és azután egy teljesen új karrierbe fog. Ezt a tendenciát erősíti a nyugdíjszínvonal, illetve a nyugdíjrendszer jövőbeni kilátásai is.

Nem csak genetika

Hortobágyi Tibor előadásában orvostudományi szempontból elemezte az öregedés többé vagy kevésbé feltartóztathatatlannak ítélt folyamatait, azaz a szervezet belső egyensúlyának felbomlását, illetve a sejtek megújulási képességének romlását, a megnövekvő betegségkockázatokat. Kitért az epigenetikai kutatások jelentőségére is, amelyek arra fókuszálnak, hogy a génállományunkat a környezeti hatások és az életmódunk jelentősen befolyásolja, s ezeket a módosulásokat aztán továbbadjuk az utódainknak.

Az tehát, hogy az időskori leépülési folyamatok mikor és mennyire súlyos mértékben következnek be, jelentős mértékben tőlünk is függ – hívta fel a közönség figyelmét a szakértő, utalva arra, hogy a demencia esélye különösen a felsőfokú végzettségűek, a jó emberi kapcsolatokkal bírók és a kevésbé stresszes életet élők körében alacsony.

A psychologytoday.com idén januárban szintén arról cikkezett, hogy mennyire fontos szerepe van az öregedés lefolyásában az egyéni hozzáállásnak. Mint a pszichológus szerző írja, már gyerekkorunkban beivódnak a tudatalattinkba az öregedéssel kapcsolatos társadalmi sztereotípiák, miszerint az időskorral együtt jár a betegeskedés, az elbutulás, az elmagányosodás, a tévéfüggés vagy a mozgáskorlátozottság. A gyerekek látják azt is, hogy a felnőttek elhanyagolják az idősebbeket, lekezelően bánnak velük. (Magyarországon nem ritka, hogy ünnepekkor vagy nyaraláskor a nagypapát bevitetik a kórházba, hogy ne legyen láb alatt.) „Mindez elraktározódik az elménkben, és később erősen befolyásolja azt, hogy miként fogunk megöregedni” – figyelmeztet a szakember.

A pszichológus szerint az idősebb korosztályokkal szembeni sztereotípiák hatását erősíti napjaink szélsőséges fiatalságkultusza is, melynek következtében az idősek minden eddiginél feleslegesebbnek érzik magukat, és sokan komoly kisebbrendűségi érzéssel küzdenek a koruk miatt – ráadásul ez a komplexus már 40 éves kortól elkezdődik.

„Amikor a gyerek felnő, és elér egy bizonyos kort, az elméjébe ültetett időkapszula elkezd hatni: az elme felidézi a fiatalon elültetett sztereotípiákat, és komoly hatást gyakorol a fizikai állapotára” – magyarázza a pszichológus, aki szerint az öregedés nem feltétlenül kell, hogy együtt járjon a teljes mentális és fizikai leépüléssel. Kutatásokat idéz, melyek szerint azok az idős emberek, akik nem fogadják el a negatív társadalmi sztereotípiákat, boldogabbak, aktívabbak és egészségesebbek a kortársaiknál.

A szerző ebből a szempontból pozitív példaként hozza fel Indiát, Vietnámot, Kínát vagy Japánt, ahol a véneket nemcsak tiszteletben tartják és gondozzák, hanem bevonják őket a mindennapi életbe. A vének felhalmozott bölcsessége vonzza a fiatalabb embereket, akik tanácsért és támogatásért fordulnak hozzájuk – írja a szakember, aki nem győzi hangsúlyozni, hogy az öregedés nem csak egy fizikai folyamat. „A modern nyugati társadalmakban élő embereknek tudatosan el kell utasítaniuk az ezzel kapcsolatos káros sztereotípiákat. Az agyad és talán a tested is köszönetet fog mondani ezért” – szól a cikk konklúziója.

 

Fiatalítóipar

Korunk fiatalságkultuszának hatására már a 25 év felettiek is plasztikai sebészekhez járnak, és az esztétikai sebészeti beavatkozások külön iparága lett a „boomerek”, azaz 60 év fölöttiek ellátása, különösen az USA-ban. Az American Society for Aesthetic Plastic Surgery adatai szerint az elmúlt öt évben a nem sebészi kozmetikai eljárások száma (injekciós készítmények, mint a Botox vagy a Juvéderm Ultra) 93 százalékkal nőtt a 65 évnél idősebbeknél. A sebészeti beavatkozások terén 58 százalékos volt a növekedés. 2016-ban az 51–65 éves páciensek körében a leggyakoribb sebészeti beavatkozásnak a szemhéjműtét, az arcfelvarrás és a zsírleszívás számított. Ezen túlmenően divatba jöttek a legkülönbözőbb injekciós és egyéb, például lézeres bőrfiatalító és bőrfeszesítő kezelések. Az elmúlt húsz évben a sebészeti és nem sebészeti beavatkozások száma az összes korosztály tekintetében több mint 122-szeresére nőtt, s a tendencia nem csak a nőket érinti.

Olvasson tovább: