Kereső toggle

Lehet még ennél is rosszabb

Markó Béla az elszabadult indulatokról

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A nagyromán centenárium és a belpolitikai válság is kedvez a nacionalista indulatok felkorbácsolásának és a magyarellenes megnyilvánulásoknak Romániában – mondta a Heteknek az RMDSZ volt elnöke.

 

A román politika fordulatai szinte követhetetlenek a kívülállók számára. Az az érzése az átlagpolgárnak, hogy még a résztvevők sem tudják, merre tartanak. Mi zajlik a román belpolitikában?

– Véleményem szerint Romániában is ugyanaz zajlik, mint a környező országokban és Európa-szerte: egy folyamatos fejlődés és építkezés után megtorpantak a demokráciák, mindenütt úrrá lett a közbeszéden egyfajta demagógia, mindenütt fennáll a populizmus komoly veszélye. Romániában ráadásul megakadt az a román–magyar párbeszéd is, ami a kilencvenes évek közepén nagyon nehezen kialakult. Lassan, de folyamatosan haladtunk előre a párbeszéddel. A két nép együttélését érintő alapvető kérdések tisztázásában, ezek jogi kereteinek megalkotásában és intézményrendszerének kialakításában láttuk a közeledés jeleit. Számunkra ez a jövő garanciáját jelentette. Ez az eszmecsere jó ideje leállt, és itt is előtérbe került egyfajta populista jövőkép, amihez hozzáadódik még egy újonnan értelmezett nacionalizmus.

Ennek a jele volt a már leköszönt miniszterelnök, Mihai Tudose durva kiszólása? Mennyire kell komolyan venni egy ilyen üzenetet? Valójában kinek szóltak ezek a szavak?

– A miniszterelnököt ugyan lemondatta a pártja, de itt Erdélyben mindenki tisztában van azzal, hogy nem ezért a kijelentéséért kellett mennie – pedig ez is elegendő ok lett volna a lemondáshoz. Megértem a nacionalista szöveg üzeneteit, hiszen a kilencvenes évek elején voltak olyan korszakok, amikor mindennaposak voltak a magyarellenes nyilatkozatok, megnyilvánulások, késhegyre menő parttalan viták. Átéltem ezeket, de olyasmi még nem történt, hogy miniszterelnök nyíltan akasztással fenyegetőzzön – még ha utólag félreértésre is hivatkozott. Sajnos ez a fajta közbeszéd ma már nem ritka a médiában sem, és ami eddig a színfalak mögött titokban, indulatokkal terhelve hangzott el, mára elfogadottá vált a román politikában és a nyilvánosság előtt. Nem feltétlenül a magyarkérdésre utalok csak, hanem általában is rendkívül színvonaltalan, durva és felelőtlen a politikai közbeszéd.

Miért vált elfogadhatóvá egy ilyen nyilatkozat?

– Elég nehéz pontos magyarázatot adni erre. Úgy gondolom, hogy az egyik fő ok a jól megtervezett politikai programok hiánya. Egy éven belül ez már a második kormányváltás, annak ellenére, hogy ezelőtt több mint egy évvel egy olyan párt nyerte a választásokat, amely kormánytöbbségével kényelmesen és gond nélkül kormányozhatott volna. Nincsenek biztos irányok, biztos programok, nem lehet tudni, hogy ki merre tart. Ennek egyenes következménye a politikai és gazdasági káosz. Ilyenkor van az, hogy a népszerűség kedvéért mindenki enged a közvéleménynek, bármiről is legyen szó. Kedvező a légkör a nacionalista indulatok felkorbácsolására és a magyarellenes megnyilvánulásokra. Ráadásul mindez egybeesik egy centenáriumi ünnepségsorozattal: a románok  idén emlékeznek Erdély Romániához való csatolásának századik évfordulójára. Nyilvánvaló, hogy ebben a pillanatban sok jót nem ígér ez a helyzet, ami a magyar–román párbeszédet illeti. Ha tényleg lennének felelős politikusok, akkor fel lehetett volna használni ezt a centenáriumot közös dolgaink rendezésére is.

Mit gondol, Európában hogyan fogadnak egy ilyen megnyilvánulást? Ha mondjuk nem mond le más okok miatt Mihai Tudose, akkor az európai közösség rábírta volna, hogy tegye meg?

– Ha őszinte akarok lenni, azt mondom, nem. Sajnos minden oka meglett volna az európai közösségnek, hogy ne engedjen utat egy ilyen retorikának, azt a vezető politikust vagy miniszterelnököt, aki ilyet megenged magának, lemondassa vagy felszólítsa a távozásra. Nem beszélve arról, hogy nem sokkal ezelőtt Tudose a halálbüntetés bevezetéséről is beszélt mint lehetőségről, ami után szintén csendben maradt az unió vezetése. Itt nem egy elszólásról van szó, hanem arról, hogy egy korábban kiegyensúlyozottnak tűnő politikus úgy döntött, hogy ő minél nagyobbakat és meredekebbeket fog mondani, hiszen a mai politikában csak így lehet a felszínen maradni. Ez nagy baj, és az az érzésem, hogy még rosszabb lesz a helyzet.

Az unió egyébként eléggé zavarodottan nézi, hogy mi történik ebben a térségben, sőt nem is értik. Az etnikai ügyekre nem igazán figyel Brüsszel, ahogy egyébként Washington sem. Egyrészt, mert még mindig azt hiszik, hogy a kilencvenes években ezt a kérdést lerendezték a rendszerváltásokkal, másrészt félnek hozzányúlni, mert ez egy bonyolult probléma, ami még Európa nyugati felén is rendezetlen. Elég például, ha a katalán problémára utalok. Ilyen körülmények között könnyebb úgy tenni, mintha nem létezne etnikai feszültség.

A román külpolitikában Washington és Brüsszel a két igazodási pont. Ne várjunk javulást, ha ők nem szólnak, marad ez az állapot?  Vagy akár rosszabb is lehet a centenáriumi évforduló miatt?

– Románia megbízható partnernek bizonyult Washington számára. Elsősorban azért, mert itt a NATO-nak komoly támaszpontjai vannak, és Románia minden szempontból alárendelte magát az Egyesült Államok és az Európai Unió akaratának. Egy ilyen stabil, megbízható szövetséget senki sem akar kockáztatni azzal hogy beleszól a román–magyar viszonyba. Mellesleg nemcsak Romániában, de mindenütt zajlik a heves nemzetállami építkezés. Ha már az elmúlt száz évről beszélünk, és arról, hogy mit várhatunk ennek a centenáriumsorozatnak az alkalmából, akkor arról is kellene beszélni, hogy ki-ki végezze el a maga önértékelését, de ezt senki sem tette meg, mert mindenki a másikra mutogatott. Ezért úgy látom, hogy senki sem képes levonni azt a tanulságot, hogy az akkor elindított nemzetállami építkezés micsoda tragédiákhoz vezetett, és megint vezethet, ha hagyjuk elszabadulni a nacionalizmust.

Olvasson tovább: