Kereső toggle

Elismert hit

Bejegyezték a Hit Gyülekezetét Szerbiában

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása
Istentisztelet Topolyán...

„Értse meg, maga senki és semmi” – néhány éve még ezt a pártállami viszonyokat idéző választ kapta egy bürokratától a szerbiai Hit Gyülekezete képviselője. Múlt év végén a pünkösdi-karizmatikus egyház elismert egyház lett az országban.

 

Csak egyesületi formában működhettünk, nem tudtunk saját egyházi ingatlant vásárolni, az adományokat pedig tagdíjként könyvelhettük. Nem beszélve arról, hogy mint felekezet, a törvény szempontjából nem léteztünk” – idézi fel Szűcs Csaba, a szabadkai és a becsei Hit Gyülekezete vezetője. A hitesek 1995 óta vannak jelen Szerbiában, minden magyarlakta településen képviseltetik magukat.

Hasonló hátrányos megkülönböztetésről számolt be Törtey Tibor, a topolyai, magyarkanizsai és bácskossuthfalvi közösség vezetője is. „Mindkét településen 2005-ben alapítottuk meg a gyülekezetet, természetesen nem volt saját ingatlanunk, így bérleményekben rendeztük az összejöveteleket. A községi önkormányzat nem kifejezetten örült a jelenlétünknek, egy idő után lehetetlenné tették, hogy termet béreljünk, majd a vajdasági sajtóban is szektakampány indult ellenünk. Rágalmazás miatt feljelentést tettünk – eredménytelenül. A bíróság azzal érvelt, hogy mivel nem vagyunk bejegyzett egyház, a történtek nem minősülnek bűncselekménynek” – világított rá a lelkész arra, hogy a törvényi bejegyzés hiánya a gyakorlatban milyen hátrányt jelentett.

Iskolai drogprevenciós előadásaik kapcsán fel is jelentették a hiteseket a vallásügyi tárcánál. Amikor Törtey Tibor Belgrádban, a minisztériumban igyekezett személyesen tájékozódni, illetve tájékoztatni az ügyben, az egyik bürokratától azt a választ kapta, hogy „értse meg, maga senki és semmi”. 

Szűcs Csaba ehhez hozzátette: irántuk a szerbiai belügy érdeklődött intenzíven. „A minisztérium szabadkai kirendeltségének vezetője egyszer nyíltan megkérdezte, gondot okozna-e, ha ellátogatna egy istentiszteletünkre. Azt válaszoltam, hogy jöjjenek nyugodtan, szeretettel látjuk őket, és ha kell, akkor tolmácsot is biztosítunk. Végül nem jöttek, vagy legalábbis nem vettük észre” – emlékezett vissza a lelkész.

Az évek során persze sokan megismerték közelebbről a gyülekezetek tevékenységét, ami sok előítéletet lerombolt. Volt már rendszeres műsoruk a térségi rádióban, Szabadkán és Magyarkanizsán saját gyülekezeti házuk van, Topolyán pedig kilátásban van egy ingatlan megvásárlása. Ezek hamarosan egyházi tulajdonba fognak kerülni – miután múlt év végén egyházként jegyezték be őket Karizmatikus Hit Gyülekezete Szerbiában néven. Mindez nemcsak a törvény előtti egyenlőséget biztosítja számukra, hanem az egyesületi létnél sokkal egyszerűbb adminisztrációt, sőt állami támogatást: gyülekezeti alkalmazottak esetén a minimálbér erejéig a központi költségvetés állja a nyugdíjjárulékot és az egészségbiztosítást. 

...és Szabadkán.

A bejegyzés lehetősége egyébként elvileg 2006 óta megvolt: a Szerbiában akkor elfogadott egyházügyi törvény a nem történelmi felekezetek számára is elérhetővé tette ezt. Korábban csak a Szerb Pravoszláv Egyház, a Római Katolikus Egyház, a Szlovák Evangélikus Gyülekezet, a Református Keresztyén Egyház, illetve a Keresztény Evangélikus Egyház rendelkezett egyházi státusszal – valamint különleges kiegészítések révén az izraelita és az iszlám közösségek nyertek még elismerést.

Más kérdés, hogy a gyakorlatban az állami elismerés nem volt olyan egyszerű. A szerb Igazságügyi és Államigazgatási Minisztérium 2012 óta egyetlen új kérvényt sem bírált el pozitívan. A hitesek összesen tíz alkalommal próbálkoztak, de mindig elutasították őket – egészen mostanáig. „Mindössze száz aláírás kellett a beadványhoz, ez természetesen megvolt, és megkaptuk a budapesti gyülekezet támogató nyilatkozatát is. Valamint minden mást, amit a törvény előírt, szintén teljesítettünk. Ennek ellenére újból és újból hiánypótlást írtak elő” – idézi fel Törtey Tibor. „Volt, hogy egy már bejegyzett evangéliumi gyülekezet vezetőjétől kértem el az ő alapszabályukat, és szó szerint az alapján írtuk meg a sajátunkat. Amikor 3-4 oldalnyi javítanivalót küldtek vissza, megkérdeztük, hogy a másik gyülekezettől miért fogadták el azt, amit tőlünk nem. Nem kaptunk konkrét választ” – teszi hozzá Szűcs Csaba.   

Hogy a fordulat mögött mi áll, azt nem tudják pontosan, csak sejtéseik vannak. Felkértek egy agilis újvidéki jogásznőt, aki 2012 előtt több gyülekezetnek is segített a bejegyeztetésben. Emellett összeismerkedtek egy kiváló kormányzati kapcsolatokkal rendelkező evangéliumi vezetővel. Nem mellesleg ő szervezi a kezek és lábak nélkül élő ausztrál prédikátor, Nick Vucic rendezvényeit az országban. A szerb származású keresztény „híresség” nagy benyomást gyakorolt Aleksandar Vučić szerb köztársasági elnökre (volt miniszterelnökre) is, aki egy alkalommal kijelentette: sajnálja, hogy Szerbiában nem volt reformáció, így nem honosodott meg a németekre jellemző protestáns munkamorál. A politikus evangéliumi alapokon álló hit iránti szimpátiája tetten érhető abban, hogy a tervek szerint a szerb oktatási rendszerben Nick Vucic pedagógiai programját is hasznosítanák – és a hitesek szerint abban is, hogy megkapták az egyházi státuszt.

 

Kihívások a Vajdaságban

A Délvidéken a török dúlást követő betelepítések nyomán jelentek meg a református és evangélikus gyülekezetek, amelyek azonban többnyire etnikai alapon szerveződtek. Ez a mai napig rányomja a bélyegét a térség vallási térképére: a protestáns (református, evangélikus), illetve azon belül az evangéliumi közösségek (baptisták, pünkösdiek) rendszerint nem szerb gyülekezetek, hanem például magyarok, szlovákok. De etnikai alapon vannak jelen a muszlimok is, akik Koszovóból származnak. Szabadkán a mintegy 3 ezer muzulmánnak saját dzsámija van, és a hitéletük meglehetősen aktív – ebben persze az is közrejátszhat, hogy a közösséghez tartozó hívőket anyagi támogatásban részesítik.
A történelmi háttér fényében nem meglepő, hogy a Karizmatikus Hit Gyülekezete Szerbiában közösségeit is döntő részben magyar hívők alkotják. A magyarok száma viszont csökken a Vajdaságban – a vegyes házasságok, a kevés gyerekszám, illetve az elvándorlás miatt. „A jövő mindenképpen az, hogy a szerbeket is meg tudjuk szólítani” – fogalmazza meg a gyülekezetek előtt álló kihívást Szűcs Csaba.

Olvasson tovább: