Kereső toggle

A #Metoo mozgalom és az „ostromlás szabadsága”

Kibeszélő-show

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Tavaly október óta tart a szexuális zaklatásokkal kapcsolatos botránysorozat, ami nemcsak az elitet, hanem az egész társadalmat átszövi. Úgy tűnik, hosszú út lesz, mire eljutunk a médiaszenzációktól a határokat tiszteletben tartó személyközi viszonyokig.  

Tavaly ősszel robbant a bomba Hollywoodban Harvey Weinstein producer visszaélései miatt (lásd bővebben: Ragadozók klubja. Hetek, 2017. október 20.), majd az eset nyomán világszerte elindult a közösségi médiában a MeToo mozgalom, amelyben sorra szólaltak meg a kisebb és nagyobb rendű szexuális zaklatások áldozatai, elsősorban a film- és művészvilág szennyese került terítékre.

Az internet ma már nemcsak a hírességek viselt dolgaitól visszhangzik, hanem számtalan hétköznapi elkövetőétől is, akik adott esetben főnökként, munkaadóként, kollégaként, tanárként, diáktársként vagy családtagként tanúsítottak zaklató magatartást – bár olykor az is elegendő, ha valaki 20 kilóval több a másiknál.  A hatalmi viszonyhoz köthető jelenség átszövi a társadalmak minden szintjét, s úgy tűnik, most a kibeszélés időszaka van világszerte.

A reflexiók is figyelemre méltók. A svédek például idén júliustól vezetnek be egy olyan, egyhangúlag elfogadott törvényt, ami alapján nemi erőszak miatt beperelhető lesz az, aki nem kért partnerétől egyértelmű szóbeli vagy írásbeli beleegyező nyilatkozatot a szexuális kapcsolat előtt. A jogszabály az alkalmi és a tartós, akár házastársi kapcsolatban élőkre is vonatkozik majd, és azzal a céllal hozták, hogy a bizonyítás terhe ezentúl ne a nemi erőszak vagy zaklatás áldozatait terhelje. A MeToo kampány során felmerülő, nemegyszer évtizedes történetek rengeteg férfi elbocsátását idézték elő, és maga a törvénymódosítás is a svéd férfiakat veszi célba, így az a része is, amely ezentúl külföldön is megtiltja prostituáltak szolgáltatásainak igénybevételét, és növeli a kliensekre kiszabott büntetést. „A társadalom az áldozatok oldalán áll” – jelentette ki a törvényről a svéd kormányfő.

Máshogy kezelik a témát Franciaországban, ahol a két színésznőóriás, először Catherine Deneuve, majd Brigitte Bardot fejtette ki ellenvéleményét a zaklatási botrányokkal és a színészvilág tiltakozásával kapcsolatban, részben a férfiak védelmében. Bardot egyenesen arról beszélt, hogy sok színésznő flörtöl a karrierje érdekében, amit csak utólag állít be kényszerként. Bardot-t állítása szerint nem zaklatták – igaz, ő a szexuális tartalmú beszólásokat is bókoknak nevezi.

Ezt megelőzően Catherine Deneuve száz ismert nőtársával egyetemben nyílt levelet tett közzé a Le Monde napilapban, amelyben kifejtették, hogy meg kell hagyni a férfiaknak az „ostromlás szabadságát”. Kiemelték, hogy a nemi erőszak bűncselekmény, de a kitartó és ügyetlen flörtölés nem az, és a nők kerülgetése sem macsó agresszió.

Szerintük a Weinstein-botrány rávilágított a munkahelyi zaklatás problémájára, de nem szabadna átesni a ló túloldalára, és minden férfit, aki egy kolléganőhöz közelít, azonnal szexuális bűnözőnek kikiáltani, megbélyegezni és kirúgni. Szerintük a nőknek is öntudatosabbaknak kellene lenniük, tudniuk kellene világos nemet mondani. A levél feministák és politikusnők heves tiltakozását váltotta ki, mondván, a levélírók bagatellizálják a szexuális erőszak problémáját, s ezzel megalázzák az áldozatokat. A vitában végül Deneuve – bár kitartott alapállításai mellett –, bocsánatot kért, ha megbántott olyanokat, akiket erőszak következtében sokkhatás ért.

A férfitársadalom sajátos válaszainak egyike az USA-ban pár éve kibontakozó MGTOW (Men Going Their Own Way – Maguk Útját Járó Férfiak) mozgalom, amely olyan fiatalembereket tömörít, akik elzárkóznak mindennemű párkapcsolattól, hódítástól. Az alkalmi kalandokat szerintük manapság könnyen követheti nemi erőszak miatti feljelentés, ami pedig a házasságokat illeti, több mint a felük válással végződik, és az esetek többségében a férfiak húzzák a rövidebbet, fizethetnek egy életen át. A férfimozgalom sajátos reakció a feminizmusnak arra az egészen extrém, militáns, férfigyűlölő változatára, ami az USA-ban különösen erős tradíciókkal bír. Az MGTOW tagjai szerint az elmúlt 50 év agresszív feminizmusa teljesen lenullázta a férfiakat, a politikai korrektség ideológiája, a szexizmus körüli hisztéria folytán a nemi szerepek egyensúlya felborult. Különösen károsnak tartják azt, hogy ma már az oktatásban is teret nyert a szexuális beleegyezésről szóló egyoldalú „agymosás”, ami szerintük a férfiakat kivétel nélkül potenciális nemi erőszaktevőnek állítja be. Válaszuk erre a sajátos önmegtartóztatás, azaz szex helyett inkább tanulnak, sportolnak, vállalkoznak. Rosszabb esetben pedig magányos pornófüggőkké válnak.

„A szexuális zaklatás problémája alapvetően a hatalmi viszonyról szól: annak a kérdése, hogy mi fér bele két ember viszonyába. Az összes MeToo-val kapcsolatos reflexió tulajdonképpen ezeket a határokat keresgéli, illetve a korábban bevett magatartásformákat kérdőjelezi meg. Felborult az eddigi status quo, kialakulóban van egy új, s ebbe az útkeresésbe beleférnek a beleegyezés-kérdés körüli kilengések is” – vélekedett lapunknak dr. Gyurkó Szilvia jogi szakértő. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a MeToo kapcsán rengeteg eddig elhallgatott probléma felszínre kerül, például a férfiak nagyfokú érintettsége is az áldozattá válásban, ami társadalmi tabu még mindig, sokkal erősebben, mint a nők esetében. Példaként említette Mario Testino divatfotós botrányát, ami százas nagyságrendben érint fiatal férfimodelleket.

Gyurkó Szilvia szerint nagy utat kellett megtenni odáig, hogy a nőknek és férfiaknak ma joga és lehetősége legyen nemet mondani, a saját fizikai integritásuknak a határait meghúzni, és semmilyen hatalmi viszony nem adhat lehetőséget másnak arra, hogy ezeket a határokat átlépje. Ezt a helyzetet sokan úgy élik meg, mintha elveszítenének jogokat, veszélybe kerülne a saját identitásuk egy része is – fogalmazott a szakember.

A zaklatás kivédésére léteznek olyan szabályok, amiket munkahelyeken, tanintézményekben egyaránt le kellene fektetni – ilyen például az, hogy nem lehet kettesben maradni sehol, illetve az ajtónak nyitva kell lennie stb. –, hiszen ezek a keretek mindegyik felet védik.

Mindezen túlmenően az számít erőszaknak, amit valaki erőszaknak él meg. Valójában a másik ember méltóságának a tiszteletben tartásáról van szó, arról, hogy figyelembe vesszük azt, ha jelzi, hogy neki valami rossz. „Deneuve-ék azt mondják, hogy mielőtt elítélünk minden férfit, meg kellene nézni, hogy ki hogyan reagál egy ilyen visszajelzésre, másrészt a nőknek is meg kellene tanulniuk kiállni magukért” – magyarázta Gyurkó, aki szerint a felnőttkori határtartás azon alapul, hogy az illetőnek gyerekként mennyire tartották tiszteletben a jogait, az intimitását otthon és az iskolában.

Kiemelte: a MeToo kampány egy alulról jövő kezdeményezés volt Észak-Amerikában, ahol jóval érzékenyebben veszik az emberjogi sérelmeket, ezért egy ilyen médiakampány képes tematizálni a közbeszédet, az oktatást, a jogalkotást. A téma világszerte forr, az afrikai Libériában most fogadták el a nőkkel szembeni szexuális visszaélést tiltó törvényt. Nálunk a Kiss László-üggyel kicsúcsosodott sportéleti botrányok verték ki leginkább a biztosítékot, de még kérdéses ezek társadalmi hatása.

Olvasson tovább: