Kereső toggle

Te kire számíthatsz?

A magyarok felének szűk a kapcsolatrendszere

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Minél szélesebb a kapcsolati hálónk, annál sikeresebbek vagyunk, és fordítva: a társadalmi ranglétrán elfoglalt helyünk befolyásolja a barátaink-ismerőseink számát. Egy kutatás szerint a magyarok kifejezetten rosszul állnak a kapcsolati tőke terén.

A ’90-es évek végéhez képest a felnőtt magyar lakosság körében csökkent a házastárssal vagy élettárssal élők aránya. Ezzel párhuzamosan bővült a kapcsolathálózatok mérete, de míg korábban az emberek életében a családi kapcsolatok domináltak, addig ma egyre inkább előtérbe kerülnek a családon kívüli ismeretségek. Ez a nyugati (fogyasztói) típusú társadalmakban régóta megfigyelhető, modernizációs trend – derül ki a Társadalmi integráció című tanulmánykötet egyik elemzéséből (MTA TTK 2017.).

Korábbi kutatások sora igazolta a magyar társadalom paraszti hagyományokra visszavezethető vonását, a családba forduló, nehezen barátkozó életformát. Ugyanakkor a szakemberek hangsúlyozzák, hogy a családi és a szoros baráti kapcsolatok mellett nagy jelentősége van a lazább, de szükség esetén mozgósítható ismeretségeknek is. A kutatók szerint minél kiterjedtebbek az erős és gyenge kapcsolatokból álló személyes kapcsolathálók, annál kevesebben kerülnek kirekesztett állapotba. A kirekesztettség nemcsak az egyéni boldogulást akadályozza, hanem jelenlegi tömeges méretében a társadalmi fejlődésnek is kerékkötője.

A legaktívabb társadalmi élet a nagyvárosi, 40 év alatti, iskolázott felnőtteket jellemzi, akik többnyire nem nagycsaládos háttérből jönnek.
Számos hazai és külföldi vizsgálat bebizonyította, hogy minél fiatalabb, iskolázottabb és jobb anyagi helyzetű valaki, annál kiterjedtebb kapcsolathálóval rendelkezik, s ebből a szempontból különösen hátrányos helyzetben vannak az elmaradott régiók kistelepüléseinek lakói. Mindezek után nem meglepő, hogy a legaktívabb társadalmi élet a nagyvárosi, 40 év alatti, iskolázott felnőtteket jellemzi, akik jellemzően nem nagycsaládos háttérből jönnek.

A friss tanulmányból az olvasható ki, hogy általánosságban gyengülnek a családi kötődések, és egyeseknél előtérbe kerülnek a nem rokoni kapcsolatok, míg mások egyre inkább elszigetelődnek. A közzétett kutatási eredmények szerint a felnőtt népesség közel felének nincs rokon bizalmasa, a harmadának nincsenek családon kívüli bizalmi kapcsolatai, egyötödének nincs barátja, 30 százaléknak nincsenek lazább segítő kapcsolatai. A népesség 30 százaléka soha, további 39 százaléka pedig ritkán jár el egymáshoz baráti összejövetelre, s a zárkózottságot az is jól mutatja, hogy 55 százalék soha nem megy kávézóba, szórakozóhelyre, kocsmába, és további 30 százalék is csak ritkán.

Az összegzés szerint a magyar felnőtt lakosság csaknem felének, 42 százalékának a társasági élete és a kapcsolatrendszere rendkívül korlátozott: nagyobbrészt középkorúakról vagy idősebbekről, s főleg nőkről van szó, az iskolázottság és a jövedelem pedig jellemzően átlag alatti. A kutatók szerint a legelszigeteltebb helyzetben közülük az a 20 százalék van, akinek nincs családtag bizalmasa: nekik jellemzően 1-2 nem rokon bizalmasuk és néhány segítő külső kapcsolatuk van csak, azzal együtt is, hogy a felük párkapcsolatban él. A másik kapcsolatszegény csoport az „elmagányosodók” köre (22 százalék), akiknek a kapcsolatrendszere leginkább a rokonokra – egy, ritkábban több családtagra – korlátozódik.

A népesség valamivel több mint a fele mondható kapcsolatgazdagnak, akiknek az iskolázottsága és jövedelme átlag feletti. 22 százalékot tesznek ki a „családos társaságba járók”, akik családi kapcsolatokkal körbebástyázott, az otthonukra koncentrálódó, ám rendszeres társasági életet élő és sok lazább kapcsolattal rendelkező csoportot alkotnak, melynek átlagéletkora 49 év. Ők jellemzően egymásnál, nem pedig nyilvános helyeken járnak össze – vidéki értelmiségiek, kisebb városok, nagyközségek, községek lakói. A másik csoportot az „aktív társaságiak” alkotják (36 százalék), akiknek átlagéletkora 40 év, sokszínű kapcsolatrendszerük van, amelynek hangsúlya a családon kívüli kapcsolatokon van: kétharmaduknak nincs rokon bizalmasa. Jellemzően nagyvárosi, egyedülálló, fiatalabb felnőttekről van szó, akik nemcsak egymásnál, hanem nyilvános helyeken is szívesen összejárnak.

A személyközi kapcsolatok vizsgálata része volt egy nagyszabású kutatásnak, az Integrációs és dezintegrációs folyamatok a mai magyar társadalomban című négyéves kutatási projektnek, ami az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontjában folyt. A szociológusok szerint a mai, gyorsan változó társadalom egyenlőtlenségei, rétegződése nem ragadható meg pusztán a hagyományos foglalkozási hierarchiákon keresztül, sokkal árnyaltabb képet kapunk a különböző dimenziókban működő kapcsolatrendszerek feltérképezésével. Így sokrétűen megvizsgálták, miként szerveződik a társadalom az elosztási mechanizmusok, a munkaerőpiac, a normák és értékek (fogyasztás), a politika vagy a társadalmi tőke (kapcsolatok, tudás) tekintetében.

A kutatók szerint 2015-ben a társadalom közel negyede (23 százaléka) volt leszakadtnak tekinthető: a dezintegráció által leginkább sújtott rétegek a romák, a munkanélküliek és a jövedelmi (dolgozó) szegények. Körükben tartós értékvesztés, bizalmatlanság, az intézmények és normák működési zavara, folytonos bizonytalanság jellemző. Már az apáik is hasonló jellemzőkkel bírtak, tehát ez a réteg újratermeli önmagát. 

A szerzők hangsúlyozzák, hogy a társadalmi egyenlőtlenségek feltérképezése azért sem lehetséges a hagyományos szempontok (végzettség, foglalkozás) szerint, mert a piac és a redisztribúciós (újraelosztási) rendszerek működése és társadalmi hatása átláthatatlanná vált. A kormányzó elitek ugyanis a projektesített redisztribúción keresztül, kizárólag politikai célok szerint juttatnak tulajdont, fejlesztési forrásokat és piaci pozíciókat a kedvezményezetteknek. Így a redisztribúció nehezen tölti be elsődleges funkcióit, az egyenlőtlenségek mérséklését, illetve a gazdaság fejlődésének elősegítését. A kutatók megállapítása szerint az elosztott projektösszegek növekedése kevéssé hatott a munkahelyteremtésre, a területi egyenlőtlenségek csökkentésére, és az ország versenyképessége sem javult számottevően.

Másik fontos megállapításuk, hogy a politikai orientációkat nem lehet megérteni az egyének réteghelyzetéből. Ugyanis nem a társadalom szerkezete és állapota határozza meg a politikát, hanem sokkal inkább az ismert közszereplők integrálják a társadalmat, felülírva annak önszerveződését.

Vállalkozói kapcsolatépítés

A sikeres cégvezetők nyitottak a környezetükben élő emberek iránt, tudatosak a hétköznapi kapcsolataikban is. A hazai vállalatvezetők 80-90 százaléka ellenben meglehetősen érdekorientáltan és rövidlátóan kezeli kapcsolatait – derül ki a Magyar Vállalatvezetők Üzleti Közösségének felméréséből.
„Tudja-e, hogy szomszédja jelenleg hol dolgozik? Hogy pontosan mivel foglalkozik most? Mivel foglalkozott korábban? Milyen üzleti partnerei vannak? Milyen cégekkel áll és állt szoros kapcsolatban?” – ilyen kérdéseket tett fel a Magyar Vállalatvezetők Üzleti Közössége (MVÜK) a cégvezetők körében végzett felmérése során. Az üzleti kapcsolatok kialakítását segítő szervezet arra volt kíváncsi, hogy az üzleti élet szereplőit milyen kapcsolatépítési és információszerzési szokások jellemzik a hétköznapokban.
Kiderült: a vizsgált vezetők közül mindösszesen tíz százalék informálódik folyamatosan személyes környezetében is. Ők azok, akik tudatosan építik kapcsolatrendszerüket.  Mészáros György, az MVÜK alapító tagja szerint a sikeres vezetők nemcsak a pénz érdekében képesek figyelemmel adózni másoknak, hanem jellemzően minden kapcsolatukban figyelmesek.
Az MVÜK tapasztalatai szerint a legtöbb cégvezető számára a tudatos kapcsolatépítés kimerül abban, hogy eljár üzleti találkákra, tárgyalásokra, de nem fordít gondot arra, hogy odafigyeljen a másikra. Mészáros György szerint a figyelem hiánya mellett igen jelentős probléma az is, hogy sokan elfelejtenek őszintén viselkedni, ha egy kapcsolattól üzleti hasznot is remélnek. Ezekre az emberekre jellemző az is, hogy érdekvezérelten vannak jelen a mindennapjaikban is. Ez a szűklátókörűség az üzleti találkozókon is megfigyelhető, emiatt a többség rengeteg egyéb haszonnal járó kapcsolatot (is) rosszul kezel.
„Ha egy ember a kapcsolatai kiépítésében képes a szemléletmódján változtatni, akkor azt tapasztalhatja, hogy hirtelen megannyi lehetőség veszi körül az élet minden területén: legyen szó új üzletről, vagy egy személyes problémáról. Érdemes tehát a hozzáállásunkon változtatni, mert a siker garantált” – állítja a szakember.

Olvasson tovább: