Kereső toggle

Palesztin abszurd - Riport a Gázai övezetből

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A skoda lefullad. A sofőr kétszer is rányom a slusszkulcsra, hangosan felsír az önindító. A motor beindul. Gázaváros felé fordulunk. „A Burak menekülttábor köszönti Önt” felirat fogad. A palesztin kommunista párt központjába tartunk.

házak aljában álló üzletek kirakatában elmegy a fény, egy perccel később bekapcsolnak a tartalék izzók. A pártszékház előtt egy idősebb férfi ver egy szamarat. Az állat remeg, majd nagy nehezen tovább húzza a kordét. Be tudunk hajtani az iránytaxival. Külön művelet a kiszállás, mivel hatan ültünk benne. „Isten hozta Gázában” – mondja a sofőr fizetés után, majd rátapos a gázra.

A pártszékház inkább egy kocsiszerelő műhelyre hasonlít. Egy fiatal férfi eltolja az ajtót, miután kopogtatunk. Egy lépcsőn a felső szintre invitál minket. Alul egy nagy aula van, ahol az ideológiai képzéseket és a csoportos foglalkozásokat tartják. Nőknek is, ahogyan később megtudjuk. Igaz, nő nem tagja a párt fegyveres szárnyának, de a süteményből, amelyet a kommunista harcosoknak sütnek, ehetünk. Fügés.

A felső szinten a falat a párt plakátjai díszítik a vörös csillaggal. Néhány „mártír” (izraeli szemszögből: halott terrorista) képe is helyet kap. A Demokratikus Népfront Palesztina Felszabadításáért kifejezetten büszke arra, hogy fegyveresen is részt vesz az Izrael ellen vívott háborúban. Ennek eredményét hirdetik a férfiak falra ragasztott képei.

Egy téglalap alakú asztalnál negyvenes, fekete hajú palesztin férfi ül ingben és zakóban. Érkezésünkre feláll és hellyel kínál. Bemutatkozik: Ashraf Mohamed Abu Rúsz.

A párton belül ő a felelős a helyi menekülttábor ügyeiért. Mi is bemutatkozunk. Azt mondjuk, hogy azért kértünk interjút, mert a Gázai övezetben nagyon kevés az olyan párt, amelynek nincsen „direkt vallásos jellegű” programja. Ravaszul elmosolyodik, én visszamosolygok. Mindketten tudjuk, hogy a Dzsebha Demokratéja (Demokratikus Népfront) pontosan olyan vörös, mint Fidel Castro szíve. Ezt azonban nem szerencsés hangoztatni egy olyan területen, melyet immár tíz éve tart teljes kontroll alatt a Muzulmán Testvériség nevű iszlamista mozgalomból alakult Hamasz (igaz, ezt a passzust éppen idén törölték a párt alapító okiratából). Nem lenne nagyon szerencsés tehát szocialista szlogenekkel mozgósítani az iszlamista erőszakszervezetek által uralt övezetben. „Kommunisták, akik tisztelik az iszlámot” – foglalja össze nekem egy fiatal fiú, én pedig hosszasan tűnődök azon, hogy ez tulajdonképpen mit is akar jelenteni.

Hárman ülünk le az asztalhoz: Abu Rúsz, a politikus, Abu Khaled, a női tagozat vezetője, illetve házigazdám, Abdelhalim. Félúton bekapcsolódik a beszélgetésbe egy szakállas, harmincas tagbaszakadt férfi is. Ő a párt fegyveres szárnyának a koordinátora. Nevet nem mond.

Előveszem a telefonomat, hogy felvegyem az interjút Abu Rússzal. „A Demokratikus Népfront elutasítja és nem fogadja el az Egyesült Államoknak azt a döntését, hogy Jeruzsálemet Izrael fővárosának tekinti, így odaköltözteti a nagykövetségét. Elutasítjuk Jeruzsálem kisajátítását, mely nemcsak a palesztinok fővárosa, de három világvallás, köztük az iszlám meghatározó városa is. A párt egyeztet a többi palesztin politikai szervezettel, majd közösen lépünk fel” – mondja.
– Elkezdődött már a harmadik intifáda? – kérdezem.
– Elkezdődött, de még nem voltak egyeztetések a többi szervezettel.

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható. Keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg online a https://digitalstand.hu/hetek felületen.

Olvasson tovább: