Kereső toggle

Egy diktátor végnapjai - Mugabe országát adta a hatalomért

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„Engem csak Isten távolíthat el a hatalomból” – jelentette ki egy ízben a 37 éves uralma után a héten lemondatott Robert Gabriel Mugabe. Zimbabwe 93 éves elnöke nem a katasztrofális, marxista–rasszista gazdaságpolitikája, hanem felesége hatalmi ambíciói miatt bukott meg.

Nemzeti hős, aki kiharcolta az ország függetlenségét, magasan képzett kiváló vezető – Zimbabwében sokan a legválságosabb időkben is így tekintettek Mugabe elnökre. Ma már viszont egyre többen vannak azok, akik szerint a ravasz politikus nem több mint egy afrikai diktátor karikatúrája, aki egy egész országot tett tönkre azért, hogy hatalmát megőrizhesse.

Jezsuiták, marxizmus

Robert Gabriel Mugabe 1924 februárjában született, alig néhány hónappal azt követően, hogy hazája – akkori nevén Dél-Rodézia – hivatalosan is brit gyarmaturalom alá került. Ácsként dolgozó apját korán elveszítette – a családfő egy dél-afrikai jezsuita misszióhoz ment dolgozni, de rejtélyes módon soha nem tért haza. Robertet és három testvérét így anyjuk egyedül nevelte fel. A helyi jezsuita iskola igazgatója pártfogásába vette a tanárai által „okos fiúként” jellemzett Mugabét, és arra tanította, hogy mindenkit egyenlő bánásmód illet meg, és hogy mennyire fontos az oktatás ahhoz, hogy az emberek a bennük rejlő képességeket hasznosítani tudják. A tehetséges diák nem is tétlenkedett: 1951-ben Dél-Afrikában diplomázott történelemből és angol irodalomból, amelyhez később közgazdaságtudományi diplomát is szerzett. Ghánában egy katolikus főiskolán tanítva ismerkedett meg első feleségével, Sarah Hayfronntal, akivel 1961-ben házasodtak össze. Ekkoriban már marxistaként határozta meg magát és támogatta a ghánai kormányt, hogy minél szélesebb társadalmi rétegek számára tegyék elérhetővé az oktatást.

1960-ban menyasszonyával szülővárosába hazalátogatva egy nagyon megváltozott Rodéziában találta magát: a brit birodalomról levált országban a kizárólag a fehér kisebbséget képviselő kormány fekete családok tízezreit telepítette ki, a fehér népesség pedig erőteljes növekedésnek indult. Sorozatosak voltak a tüntetések a többségi feketék jogainak korlátozása miatt. Mugabe maga is felszólalt egy, a fővárosban, Harare-ben rendezett demonstráción, amelyen több ezren tiltakoztak az ellenzéki vezetők letartóztatása miatt. Mugabe a hatóságtól fenyegetve arról szónokolt, hogy Ghána hogyan vált függetlenné – a marxizmus segítségével.

Néhány héttel később a Nemzeti Demokrata Párt (National Democratic Party – NDP) titkárává választották, és egyből munkához is látott: ghánai mintára létrehozott egy militáns ifjúsági szervezetet, amely az ország „fekete függetlenségét” hirdette. Bár az NDP-t a kormány betiltotta, támogatói egy új mozgalmat alapítottak Zimbabwei Afrikai Népi Unió (Zimbabwe African People’s Union – ZAPU) néven, amelynek vezetője, Joshua Nkomo már az ENSZ-ben lobbizhatott a többségi uralom mellett. A politikai szerepére rátalált Mugabe azonban egyre türelmetlenebb volt, és 1961-ben belengette a gerillaháború elindítását. Állítólag egy rendőrnek is szemébe mondta: „Elfoglaljuk ezt az országot, és nem egyezünk ki ezzel a hülyeséggel.”

Két évvel később Mugabe Nkomo korábbi követőivel közösen új pártot alapított Zimbabwei Afrikai Nemzeti Unió (Zimbabwe African National Union - ZANU) néven. Mugabét még abban az évben letartóztatták, számára tizenegy év börtön következett. Célját azonban nem adta fel, a rácsok mögül is irányította a brit uralom elleni gerillaakciókat.

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható. Keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg online a https://digitalstand.hu/hetek felületen.

Olvasson tovább: