Kereső toggle

Enyhülés a királyságban?

A koronaherceg a politikai iszlamizmus ellen

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Harmincegy fok van a sivatagban. A levegő remeg a dombok fölött, de ez nem akadályozza meg a szaúdiakat, hogy kijárjanak a város mellé. A sivatagi lankák között terepjáróval száguldoznak a fiatalabbak, az idősebbek a sátrakban pihennek.

Ősz van a szaúdi királyságban, lehűlt a levegő, melynek a hőmérséklete nyáron meghaladhatja az ötven fokot. Új szelek fújnak. Minden értelemben. Egy Land Roverrel hajtunk vissza a város felé. Szaúdi házigazdánk ki akart vinni a sivatagba, hogy bemutassa a tevetenyésztőket, és hogy tevetejet itasson velünk. A szaúdiak meggyőződése szerint a tevetej a világon mindenre gyógyír; a gyomorrontástól kezdve a kétoldali tüdőgyulladásig.

Őszinte sajnálatunkra tevetej csak délután lesz eladó, így arról lemaradunk. Marad a jószágok simogatása és az antibiotikum meg a köptető a légkondicionálóktól kapott nyavalyánkra. Az autóban a házigazdánk felénk fordul és megkérdezi: „Hallottátok a koronaherceg legutóbbi bejelentését?” Nem, nem hallottuk. Pillanatokon belül Mohamed bin Szalman Abdulaziz szavai töltik meg az autót. Az ifjú koronaherceg azt jelenti be, hogy végérvényesen felszámolja az iszlám szélsőséget. Az indoklása önmagában is forradalmi az ultrakonzervatív királyságban: „Az ország 70 százaléka harminc éven aluli – mondja a herceg – nincs még harminc évünk, hogy szélsőségesekkel csatázzunk. Egyszer és mindenkorra el kell pusztítanunk őket. Nem kell mást tennünk ehhez, csak visszatérni az 1979 előtti időhöz.”

Beszédében elhangzik a nyitottság, a tolerancia és a „megbocsátó” jelző az iszlámmal kapcsolatban. Mire a szállásunkhoz érünk, már az is egyértelművé válik, hogyan képzeli el az ifjú koronaherceg a szélsőséges ideológiák felszámolását: már meg is száradt a tinta azon a királyi rendeleten, ami egy olyan központ létrehozását rendeli el, melyben az iszlám hagyományait, az úgynevezett hádiszokat fogják magyarázni a világ összes részéről meghívott muszlim vallástudósok. A Korán kiadásával és szövegmagyarázatával már az ország alapítása óta foglalkozik egy központ Medinában, a prófétai hagyományok magyarázására azonban csak most jön létre egy intézmény – pedig a szélsőségek elleni harc szorgalmazói szerint pontosan a hádiszok félremagyarázásán alapul a világ összes modern terrorszervezetének az ideológiája.

A prófétai hagyomány

A hádiszok gyűjtik össze Mohamed próféta cselekedeteit, mondásait és minden olyasmit, amit ő jóváhagyott. Ezeket a próféta kortársai jegyezték fel – a vallástudósok pedig évszázadokon keresztül vizsgálták a hagyománylánc eredetiségét.

Nincs azonban teljes konszenzus minden hádisszal kapcsolatban még a mai napig sem – több olyan is akad, melynek hitelessége kérdéses, vagy az idők során politikai érdekekből született. A modern politikai iszlamizmus és annak úttörő mozgalmai, például a Hasszán al-Banna nevével fémjelzett Muzulmán Testvériség ideológiája is hádiszmagyarázatokon alapul.

A koronaherceg terve önmagában is grandiózus, és arra épül, hogy egyszer és mindenkorra konszenzust teremtsen a szunnita iszlámon belül a prófétai hagyományok tekintetében.

A terv az, hogy minden hagyományt összegyűjtenek és magyarázatokkal látnak el. Önmagában, ha csak a szaúdi vallástudósok és a főmufti állna a kezdeményezés mögött, az nem sokat jelentene – még akkor is csak egy magyarázat lenne a sok közül, ha történetesen az iszlám legszentebb helyeinek, Mekkának és Medinának az őrzője bocsátaná közre.

Mohamed bin Szalman Abdulaziz koronaherceg szűkítené a rezsimmel ellenséges vallástudósok mozgásterét.
Mohamed koronaherceg éppen ezért beszél nemzetközi projektről. A központba ugyanis a világ minden muszlim (szunnita) vallású országából meghívnák a legjelentősebb vallástudósokat, akik konszenzusra jutnának a hádiszok hitelességét illetően, és megfelelő magyarázatokkal látnák el azokat.

Vissza 1979 elé

A grandiózus elképzelés mögött persze felsejlik a szaúdi királyi család jól felfogott érdeke is. A királyság alapítása óta ugyanis a királyi ház mindig is monopolizálta az iszlám értelmezését, legitimitását pedig konkrétan a szent helyek védelmezéséből eredezteti. A Szaúd-családnak mindig is szilárd pillére volt az ország vallási vezetése. A királyságban uralkodó hanbali iskola által fémjelzett iszlám (ezt a nyugati médiában gyakran nevezik vahabizmusnak) magyarázata szerint ugyanis Isten annak adja a hatalmat, aki a leginkább rátermett, ezért az uralkodó személye nem kritizálható.

A militáns iszlamizmus első nemzetközi megjelenése egészen pontosan 1979-re datálható, a szovjet–afgán háborúk idejére, amikor is az orosz megszállás ellen hirdetett dzsihádot az Egyesült Államok támogatásával a szaúdi királyság, és hozta létre a mudzsahedint, akik le is győzték az oroszokat. Ezért említette beszédében a koronaherceg a visszatérést az 1979-es év elé.

A szellem ugyanis az elmúlt, közel négy évtizedben kiszabadult a palackból, és ellenőrizhetetlenné vált. Míg a szaúdiaknak és az amerikaiaknak jól jöttek a vallásos szélsőségesek az afganisztáni háborúban, ugyanezek a csoportok nem oszlottak fel, hanem tovább működtek – ez vezetett a szeptember 11-i merényletekhez, de az Iszlám Állam létrejöttéhez is. Ellentétben a hanbali/vahabi iskola apolitikus iszlámértelmezésével, a politikai iszlamista csoportok nem elégszenek meg a mennyországgal; konkrét elképzeléseik vannak a modern iszlám államról és annak vezetéséről, melybe nem tartozik bele sem a szekuláris/katonai kormányzat, de a királyság intézménye sem. 

Királyság: már a nők is volán mögé ülhetnek Szaúd-Arábiában.

A politikai iszlamizmus beszivárgott még az ultrakonzervatív Szaúd-Arábiába is. A Muzulmán Testvériség mozgalom a királyságban Sahva (Iszlám Ébredés) néven jelentkezett be a ‘60-as években, egyfajta reformmozgalomként, amely szociális és oktatási intézményein keresztül igyekezett megreformálni a szaúdi közéletet. A király és a muftik egészen a ‘90-es évekig tolerálták is jelenlétüket, ekkor azonban már olyan politikai erővel rendelkeztek az országban, hogy a királyság védelmében fel kellett lépni ellenük.

Az igazi bekeményítést a „testvériség” ellen azonban az arab tavasz hozta el.

Imámok százait börtönözték be, mert pénteki beszédeikben a királyság intézménye ellen szólaltak fel, de a szaúdi közélet megtisztítása az ellenzéki mozgalomtól még a mai napig nem ért véget. Helyi politikai elemzők szerint a katari krízis kirobbantásának fő céljai között az is szerepel, hogy megakadályozzák a Muzulmán Testvériség ideológiájának a terjedését az Öböl menti országokban és az arab világban.

Párhuzamosan a koronaherceg olyan intézkedéseivel, mint például a nők vezetésének engedélyezése; a hírhedt vallási rendőrség, a mutava jogköreinek megnyirbálása vagy a koncertek és a filmszínházak engedélyezése, a nemzetbiztonsági szolgálatok több tucat embert letartóztattak, főleg olyan imámokat, akik ismert ellenzékiek, és több ezer követőjük van a közösségi médiában. A letartóztatásokat hivatalosan nem kommentálta a szaúdi állam, de valószínűsíthető, hogy összefüggnek a tüntetésekkel, amelyeket tavaszra és idén őszre szervezett a szaúdi ellenzék, és amelyek - többek között - a letartóztatások miatt maradtak el.

A koronaherceg a szent szövegek és hagyományok magyarázatát központosító intézkedésével tehát nemcsak a nemzetközi terrorizmus vitorláiból próbálja kifogni a szelet, de a rezsim számára ellenséges vallástudósok mozgásterét is szűkíti – nemcsak fizikailag, de ideológiailag is.

Olvasson tovább: