Kereső toggle

Csirkemell a laborból

A befektetők szerint a „tiszta húsé” a jövő

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Környezetvédő és vegetáriánus szervezetek hada tiltakozik kitartóan az ipari jellegű állattenyésztés ellen, mondván, hogy a látszólagos hatékonyság és méretgazdaságosság hatalmas problémákhoz vezet. Az állatok takarmányozása érdekében erdők és természetes élőviláguk vész oda, nem beszélve a kibocsátott szén-dioxid-mennyiségről. Az emberiség hús iránti igénye folyamatosan emelkedik, 2050-ben már több, mint kilencmilliárd ember ellátásáról kell majd gondoskodnia az élelmiszeriparnak. A megoldás lehet, hogy Amerika nyugati partvidékéről származik majd – bár egyelőre sok az ellentmondás és a vita.

San Francisco tengerpartján találhatók az olyan sikeres startupok székhelyei, mint az Uber, az Airbnb és a Dropbox. Az elmúlt években pár buzgó befektetőnek és kockázatitőke-alapnak köszönhetően az élelmiszerrel foglalkozó biotechnológiai vállalatok száma is megnövekedett a térségben. A Google társalapítója, Sergey Brin 2013-ban lelkes támogatója volt az első, laborban előállított hamburgerhús kísérletének, amit a maastrichti egyetem professzora, Mark Post valósított meg. Ezzel az in vitro körülmények közt tenyésztett hús kilépett a science fiction ijesztő világából, és immár startupok sokasága próbálkozik olyan technológia felmutatásával, amelyek lehetővé teszik, hogy az állati sejtekből tenyésztett hús nagy tömegek számára elérhető legyen.

Brian Wyrwas és Mike Selden két húszas évei közepén járó biológus, akik a túlhalászott tengeri halak sejtjeiből tenyésztenek húst, épp a kékúszójú tonhal előállításán fáradoznak a Finless Foods nevű startup alapítóiként. A termékük, a tenyésztett vagy más néven „tiszta hús”, élő szervezeten kívül keletkezik, laboratóriumi körülmények között, úgynevezett sejtgazdaságok segítségével. Michael Selden azért tartja rendkívül jó ötletnek a halhús laboratóriumi előállítását, mivel a természetben történő növekedéskor sok olyan szerv is létrejön az élőlényben, ami az emberi felhasználás szempontjából fölösleges, például szemgolyók és belek.

A laboratóriumi tenyésztés természetesen nem csupán ebből a szempontból hatékony. A tradicionális állattenyésztés során ugyanis 25 kalória felhasználásával lehet a marhahús tápértékét egy kalóriával növelni. Ehhez a növekedéshez az állattenyésztők hatalmas mennyiségű szóját használnak fel. Felmérések azt is kimutatták, hogy a gabonafélék legnagyobb felhasználója világszinten a szárnyas-, majd a második a sertéstenyésztési ágazat.

Duncan Williamson, a Természetvédelmi Világalap (WWF) élelmezéspolitikai menedzsere szerint a föld lakossága már így is több állati eredetű proteint fogyaszt, mint szükséges. Elmondása alapján a globális biodiverzitás csökkenésének 60 százaléka az emberiség táplálkozására vezethető vissza, mivel a tömeges húsfogyasztás közvetetten káros hatást fejt ki a földekre és a vizekre, valamint jelentősen hozzájárul az üvegházhatás növekedéséhez, az állatok neveléséhez szükséges gabonaalapú táplálék megtermeléséhez pedig további erdős területeknek és élőviláguknak kell eltűnniük a föld színéről. Az ENSZ riportja szerint a tej- és hústermékek előállítására szolgáló állattenyésztés az emberek által okozott szén-dioxid-kibocsátás 14,5 százalékát teszi ki.

Az intenzív és ipari jellegű állattartás eredménye a belefektetett energiák ellenére egyre silányabb, a WWF felmérései kimutatták, hogy 1970-ben egy darab csirkében kétszer annyi omega–3 zsírsav volt megtalálható, mint ma.

A megfelelő tápanyagérték biztosítása a laborban tenyésztett hús esetében is fontos kérdés. A szintén felkapottnak számító – „jobb hús, jobb világ” marketingmondattal operáló – Memphis Meats nevű startup vállalkozás társalapítója elmondta, hogy nagy kihívás olyan szövetet választani az állatból, ami mind zsír- és proteintartalmában, mind ízében és állagában visszaadja a fogyasztóknak az eredeti hús tulajdonságait.

A Finless Foods első termékét, a kékúszójútonhal-kroketteket az angol The Guardian újságírójának már volt szerencséje megkóstolni, viszont cikkében arról számolt be, hogy a krokett íze inkább a krumpliéra hasonlított enyhe hal utóízzel. Ehhez képest a krokett darabonként 200 dollárba került, ami azt jelentené, hogy fél kiló hal ára 19 ezer dollárra rúgna. A laborhús előállítását a magzati marhaszérum teszi rendkívül drágává, amit levágott marhák halott magzatának véréből vonnak ki, mivel rengeteg növekedéshez szükséges anyagot tartalmaz, megfelelő környezetet adva ezzel a tenyésztéshez kiválasztott sejtek szaporodásához. Mivel ennek literje 500 dollárért szerezhető be, a startupok nyilatkozataik szerint már dolgoznak egy olyan helyettesítő szérum előállításán, ami által a termékük árát közelebb tudják hozni a fogyasztói piacokhoz.

A jelenlegi költségek ellenére egyre több nagybefektető áldoz jelentős összegeket a tiszta hús kifejlesztésére, mivel úgy vélik, a környezeti és élelmezési problémák miatt a világ hamarosan az alternatív húsok felé is nyitottabbá válik majd. „Szinte mindenki eszik húst” – emlékeztetett a Good Food Institute igazgatója. A húspiac csupán az Egyesült Államokban egy 200 milliárdos iparágat jelent, nem beszélve a globális piacokról. A befektetők nagyon nagy reményeket fűznek az alternatív hústermékekhez, hiszen a húspiac egyelőre kis szereplőjeként is hatalmas nyereséget realizálhatnak alternatív termékeikkel.

A laboratóriumokban tenyésztett hústermékeket egyelőre nagy titkolódzás övezi, a területen tevékenykedő vállalatok rendkívül hallgatagok a kutatásaikat illetően, viszont annál nagyobb magabiztossággal állítják, hogy az elérhető alternatív termékek piacra dobását követően pár éven belül a sertés- és a tehéntartás már idejétmúlt és elavult technológiák lesznek. 

Olvasson tovább: