Kereső toggle

Bomba sztori

Másodfokon folytatódik a székely „terroristák” pere

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A román hatóságok szerint robbantani akartak, pedig csak petárdát találtak náluk – Beke István és Szőcs Zoltán, a HVIM kézdivásárhelyi, illetve erdélyi elnöke csaknem egy évet töltött előzetesben. Az ügy még akkor is elképesztő, ha a HVIM megítélése messze nem csak Erdélyben több mint ellentmondásos.

Az egész ügy úgy indult, hogy 2015 novemberében önre rátörték az ajtót maszkos rendőrök és kommandósok, akik házkutatást tartottak. Hogy érezte magát abban a pillanatban? Tudta, hogy mi történik?

– Nem fogtam fel, hogy miről van szó, nem is tudatták velem, hogy mit akarnak. Mivel november 30-a volt, az jutott eszembe, hogy ez valami hatvannégy vármegyés ügy lehet: december 1-jére szerveztük a székely hadosztályról való megemlékezést, gondoltam, van valami, ami nem tetszik a hatóságnak. Az egész házkutatás folyamán azt kérték tőlem, hogy adjam nekik oda a bombát. Mosolyogva vontam a vállam, hogy milyen bombát adjak nektek, normálisak vagytok? A tűzszerész megunta, és a cégünk ajtajában rákérdezett, ha nincs bomba, akkor áruljam el, milyen robbanóanyagom van. Mondtam neki, hogy az irodában van pár darab petárda, amit szilveszterre vásároltunk, azt oda tudom neki adni. Megnézte, félre tette, és tovább kereste a bombát – de mivel nem találták, elvittek Bukarestbe.

A terrorizmus vádjával mikor szembesült?

– Akkor kezdett tudatosulni bennem, hogy mivel vádolnak, amikor az úgynevezett nyilatkozatírásra került sor. Az első tárgyaláson, ami két nappal később volt, el akartam mondani a bírónak, hogy az egész ügy súlyos tévedések sorozata.  Az érveimet azonban meg sem hallgatták. Ahogy folytak a kihallgatások, tárgyalások, egyre jobban éreztem, hogy egy ördögi körbe kerültem. A feleségem, az ügyvédem és az ártatlanságomban bízó emberek, akik hetekig tüntettek, igyekeztek tartani bennem a lelket, de akármilyen kemény legénynek tartom is magam, bevallom, elviselhetetlen súly nehezedett rám ebben az időszakban, főleg az első hónapban. Talán könnyebb egy ilyen vádat elviselni, ha valóban elköveti az ember, és elkapják, mert akkor azt mondhatja magának, hülye voltam, megérdemlem – de én nemhogy terrorcselekményt nem szerveztem, hanem semmilyen törvénytelen cselekedetben sem terveztem részt venni.

Jelenleg milyen szakaszban tart az ügye?

– Alapfokon váratlan döntés született, ugyanis hirtelen felmentettek az alkotmányellenes merénylet kísérletének vádja alól, holott az ügyészség az utolsó percig maximális büntetést kért. A fő vádpont alól felmentettek, de kellett valami, amivel indokolják a házi őrizettel együtt leült tizenegy hónapos fogságomat, ezért a nálam talált – eredeti csomagolásban lévő – petárdák és két tűzijáték okán elítéltek pirotechnikai eszközök jogtalan használatáért. Ezt természetesen megfellebbezzük, hiszen Románián kívül nem tudom, hogy van-e olyan ország, ahol ennyi petárda birtoklásáért letöltendő börtönt adnak.

Így utólag nem gondolja, hogy a Hatvannégy Vármegye Mozgalomban való szerepvállalásért tartóztatták le?

– A letartóztatás pillanatában tisztában voltam azzal, hogy ez az eljárás nem Beke István ellen szól, hanem a mozgalomnak és a székelységnek üzen a román állam rajtam keresztül. Kézdivásárhelyen és környékén a nemzeti oldal, a magyarságtudat eléggé megerősödött az utóbbi években, többek közt az én és barátaim tevékenysége nyomán. Ez egyértelműen nem tetszett a hivatalos szerveknek, ez ellen fel kellett lépni – ennek eredményeképp kerültem börtönbe.

Miért pont ön került célkeresztbe?

– A nemzeti hovatartozásomat és érzelmeimet soha nem rejtettem véka alá, de hangsúlyozom, ez nem gyűlöletet jelentett és jelent számomra. Nekem nem kell utálattal, uszítással és gyűlöletbeszéddel társítanom a meggyőződésemet, mert ezek nélkül is tisztában vagyok azzal, hogy melyik nemzethez tartozom. Épp ezért nem volt félnivalóm senkitől, a nyilvánosság előtt vállaltam a magyarságomat. Utólag egyértelművé vált, hogy zsarolással sikerült egy személyt a baráti körünkbe beépíteni, aki folyamatosan jelentett a hatóságok felé. Ez a személy egy baráti, laza hangulatú beszélgetést rögzített vélhetően a telefonjával, amelyet megvágott valaki, és ennek a vágott anyagnak a román átirata alapján fogalmazták meg a terrorcselekmény elkövetésének vádját ellenem, majd a „bűntársam”, Szőcs Zoltán ellen. Három és fél órás beszélgetés volt ez az ominózus „terrormegbeszélés”, ahol a kutyatáp árától az időjáráson át rengeteg minden szóba került, és ahogy az már lenni szokott, sok poén és rengeteg ökörködés is elhangzott. A bomba szót viszont nem ejtettük ki a szánkon. Miután megvillant a telefon az asztalon, egyikünk – arra gondolva, hogy lehallgatnak – azzal kezdett poénkodni, hogy mi lenne, ha eldobnánk egy petárdát a főtéren a román nemzeti ünnepen, majd a másikunk folytatta, hogy a katonák nyilván hasra vágnák magukat – ezen jót röhögtünk. Ezután tovább fokoztuk: mi lenne, ha sorozatban durrannának a petárdák, de mindez csak vicc volt, és egyúttal próba is, hogy vajon lehallgatnak-e. Az eljárás során a szöveget megvágták, az értelmét kicsavarták. Volt egy ominózus mondat, amiben úgy fogalmaztam, hogy „majd meglátjuk”, ezt románra úgy fordították, hogy „majd megcsináljuk” – ráadásul úgy tűnt, mintha ez a bombára vonatkozna. Ezt értelmezte az ügyészség konkrét szándéknak. Szerencsére sikerült meggyőznünk a bírót, hogy hallgassuk meg a hanganyagot. Megértette, hogy egy dolog a leírt szöveget elolvasni, és más dolog meghallgatni az eredetit, hiszen így egyértelműen megítélhető, hogy egy komoly tervről van-e szó, vagy csak poénkodásból ellőttünk egy ilyen szöveget.

Így utólag nem gondolja, hogy jobban meg kellett volna válogatnia, hogy kikkel miről beszél?

– Utólag mindig okosabb az ember. A nyár folyamán volt egy információnk, ami arra utalt, hogy a terrorelhárítás ősszel egy komoly dobással készül a vármegyéseket megregulázni, de naivak voltunk. Akkor azt sem tudtam, mi az a terrorizmus elleni ügyészség: összenéztünk, mosolyogtunk, hát legyenek boldogok, úgysem akarunk semmi olyasmit csinálni, ami miatt velünk bármit kezdhetnének. Teljesen életszerűtlen, hogy a szülővárosom, Kézdivásárhely főterén álló Gábor Áron-szobrot, a székelyek egyik szimbólumát robbantsam fel. Ott van 50 méterre a saját üzletem, tőle 100 méterre édesapám magángyűjteménye. Melyik terrorista tenne ilyet?

Ön hogy viszonyul a románokhoz? Gyűlöli őket?

– Határozottan nem.  Minden nép között vannak rossz és jó emberek, tehát azért, mert velem egy pár személy így viselkedett, nem fogok gyűlölni egy nemzetet.

Vannak román barátai?

– Természetesen, hiszen napi szinten üzletelünk számos céggel és emberrel, románnal, magyarral vegyesen. A beszállítóim 70 százaléka román. Érdekes módon egyetlen egy ügyfelünk sem fordított hátat a cégünknek azért, ami velem történt. Mindenki kitartott mellettünk, bátorították a feleségemet. Hétköznapi emberek között minden megy úgy, ahogy eddig. Azt, hogy egyesek próbálják szítani ezt az ellenségeskedést, az egy más dolog, de a rendszer mindig is erre törekedett.

Végül első fokon 11 hónap 7 nap letöltendő büntetést kaptak, ami pontosan megegyezik az előzetesben letöltött idővel, tiltott pirotechnikai eszközök birtoklásáért. Szeptemberben elkezdődött a másodfokú bírósági eljárás. Mire számítanak?

– Ezzel az ítélettel az állam a saját jogtalan döntését akarta valahogy igazolni. Az ítélet ellen fellebbeztem én is és az ügyészség is, eddig másodfokon egyetlen tárgyalásunk volt, október 27-én lesz a következő. Bármilyen ítélet is szülessen a végén, az igazunkért a strassbourgi emberjogi bíróságig is elmegyünk, hogy bizonyítsuk, nem vagyunk terroristák, csak a nemzetünk sorsát felelősséggel képviselő hazafiak.

Olvasson tovább: