Kereső toggle

Mr. Fölényes és a klubja

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Magyarország megszakította a nagyköveti szintű diplomáciai kapcsolatot Hollandiával, mert a hamarosan távozó holland nagykövet igen különös dolgokat mondott egy magyar hetilapnak:

 „Autós merénylet bárhol történhet, a legtöbb a Közel-Keleten. És akkor most bombázzuk le a Közel-Keletet? Itt egy csoport, amelynek tagjai a globalizáció vesztesei, ezért a szélsőségesség, a fanatikus vallásosság felé fordultak, mert ez ad nekik biztonságérzetet. Ugyanolyan elv mentén kreálnak ellenséget, mint a magyar kormány.”

Gajus Scheltema, Hollandia magyarországi nagykövete a 168 órának elmondta még azt is: „nem tarthatunk életben egy korrupt rendszert”. Nem Hollandiára vagy az EU-bürokráciára gondolt, hanem az Orbán-kormányra. A magyar felet nem ez háborította fel, hanem az első idézet utolsó mondata. Itt azt jelentette ki a nagykövet, hogy a magyar kormányzat úgy gondolkodik, mint a terroristák.

Először röviden a második kijelentésről. Scheltema azt magyarázta, hogy a holland adófizetők pénzére vigyáz: „Olyan nincs, hogy egyes országok csak profitálnak az EU pénzéből, de nem hajlandók hozzájárulni és segíteni a minket érő kihívásokban”. Fölényes duma. Ha igaz lenne, akkor is fölényes maradna. Csakhogy az nem igaz, hogy Magyarország egy parazita, ahogyan

a szöveg sugallja. Idén februárban nyilatkozott Günther Oettinger, német európai uniós biztos, az EU-s büdzsé felügyeletével megbízott politikus a Global Handelsblattnak. Arról kérdezték, nem kellene-e megbüntetni Lengyelországot és Magyarországot, amiért nem fogadnak be menekülteket. Milliárd eurókat lehetne megspórolni az uniós költségvetésben, ha nem utalnának nekünk több fejlesztési támogatást – vetette fel a lap. A biztos szerint ennek semmi értelme, mert „a strukturális alapok azért vannak, hogy versenyképesebbé tegyék a gyengébb régiókat. És minden eurónak, amit az EU Lengyelországnak ad, nagy része Németországba jön vissza”. Azaz a profit bőségesen jelentkezik a nettó befizetők oldalán is. Gyakorlatilag saját felvevőpiacaik karbantartása a fejlettebb nyugati országok célja a támogatásokkal, nem az önzetlen segítségnyújtás. Ez nem probléma, csak nem kellene ezt a tényt elhallgatni. A korrupciós vádakkal kapcsolatban csak annyi: a magyar választók majd elzavarják az Orbán-kormányt, ha a világátlagnál korruptabbnak ítélik, ez nem a holland nagykövet ügye. Foglalkozzon a holland korrupcióval, de ha mégis más országok ügyeibe beszél is bele, akkor legalább igazat beszéljen.

Most nézzük a botrányt okozó szöveget. Ez az eszement beszéd teljes joggal háborította fel a magyar külügy vezetőit. Gyakorlatilag potenciális terroristának nevezte vezetőinket a hamarosan távozó nagykövet, aki egyben amatőr ornitológus is.

Talán jobb is lenne, ha teljesen átnyergelne a madártanra, különösen, ha figyelembe vesszük a terrorizmus keletkezésére adott ostoba magyarázatát: azért fordulnak a muszlimok a fanatikus vallásossághoz, mert a globalizáció vesztesei. Ha több a pénzük, jobbak a körülményeik, akkor nem lesznek terroristák. Nézzünk egy példát! Ha bárki kicsit is utánanéz Oszama bin Laden életének, akkor teljesen világos, hogy bárminek nevezhetjük, csak nem a globalizáció vesztesének. Kevés gazdagabb ember élt a földön, mint ő. A nagykövet érvelését már ez az egy példa is teljes mértékben cáfolja. Ezen felül valami homályos kapcsolatot próbál érzékeltetni a magyar kormány migrációval kapcsolatos álláspontja és a terroristák gondolkozásmódja között, miközben ilyen kapcsolat nyilvánvalóan nincs. De az sajnos az eddigiekből is kiderül, hogy a derék diplomata gondolataiban nem nagyon érdemes rendszert keresni. Az egésznek az a lényege, hogy a nyugati jófej fickó kioktatja a faragatlan terroristaagyú hunokat. Ahogy a magyar kormány iránti szimpátiával nem igazán vádolható Kovács László volt külügyminiszter fogalmazott: a nagykövet terroristázós mondatára nem lehetett nem válaszolni.

Szijjártó Péter azon mondatával, amely szerint „lehet, hogy eddig a meghunyászkodás politikája megszokott volt, de ez már nincsen így”, nehéz lenne vitatkozni, ahogy Geert Wilders pártjával is, amely kérdéseket intézett a holland kormányhoz, többek között a következőket: „Bocsánatot kérnek-e a magyar kormánytól az elszabadult nagykövet elfogadhatatlan állításaiért? Ha nem, akkor miért nem?”

A diplomáciai vihar egyébként úgy tűnik, megnyugtatóan rendeződik. Bert Koenders holland külügyminiszter  telefonon felhívta Szijjártó Pétert és kijelentette: nyilvánvaló, hogy nem tükrözi a holland kormány álláspontját, amit a nagykövet a terrorizmus és Magyarország összefüggéséről mondott, ettől elhatárolódott, és úgy fogalmazott, „nem boldog” a kijelentés miatt. A holland külügyi vezető azért azt is leszögezte, hogy Hollandia aggodalommal figyel más fejleményeket Magyarországon, mint például a civil szervezetekkel kapcsolatban hozott törvényeket. „A nagykövet jogosult azt bírálni.”

 Az utóbbi megnyilvánulás jól érzékelteti, hogy a követ nyilatkozatát ugyan szerencsétlennek tartják formailag, de a lényegével egyetértenek. A holland diplomácia vezetője utalt arra is, hogy nem tudja elképzelni, hogy a távozó diplomata komoly kapcsolatot tételezne fel a magyar kormány és a terrorizmus között. Pedig szerintem a gondolkodásmód ro-konsága is komoly kapcsolat.

A hollandok tehát a diplomáciai vihar csendesítésén dolgoznak, és ezt jól teszik, de nem ez a lényeg. A legfontosabb: az európai politikai elitben sokan pontosan így gondolkodnak mint Gajus Scheltema.

Azt gondolják, hogy fölényes dumával, durva vádakkal, verbális ostorral kordában tarthatóak a tartományok vezetői. Ez a hozzáállás nem egyedi és nem kivételes, hanem jellemző a globalista elitre. Vergilius Aeneis című híres művében olvasható egy versszak:

„Más faj – elismerem – élethűbb ércszobrokat alkot,

S arcot olyant farag, úgy, hogy szinte beszél az a márvány,

Jobb ügyvéd is akad, s ki leírja a csillagok útját

Mérőbotjával, vagy számontartja kelésük:

Ám a te mesterséged, római, az, hogy uralkodj,

El ne feledd – hogy békés törvényekkel igazgass,

És kíméld, aki meghódolt, de leverd, aki lázad!” (Hatodik ének, fordította: Lakatos István.)

A nagykövet és elvtársai a föderalista internacionáléban nagyon is hasonlóan gondolkodnak, és éppen ezért volt helyes a magyar külügyminiszter erős reakciója. A diplomáciai fejlemények csak a felszín. Nem gondolom, hogy a nagykövet akciója teljesen egyéni kezdeményezés lenne. Egy nyugdíjba vonuló diplomata nyíltabban mondhatja ki azt, amit a főnökei is gondolnak. Szerintem ez a helyzet. Mr. Fölényes és a klubja küldött egy jelzést nekünk. Megértettük, és szóltunk: mi nem ilyen Európát akarunk. Ma sem, és a jövőben sem.

Olvasson tovább: