Kereső toggle

Kísértés a mélyből

A román kormány mégis beáldozná Verespatakot az aranyért

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A nyár derekán – a turistaszezon közepén – Verespatakon szinte tapintható csend fogadott bennünket. Máskor ilyentájt sokan keresték fel a „halálra ítélt” települést, ezúttal azonban a roham elmaradt. Talán azért, mert úgy tűnt, nyugvópontra kerül az ügy: nem lesz cianidos aranykitermelés, megmenekül a környék, hiszen a román állam pályázatot nyújt be a UNESCO–hoz, hogy világörökségi védelembe vegyék a települést. A csend – akkor még nem tudtuk – vészjóslónak bizonyult, mert a nyár végén a román miniszterelnök, Mihai Tudose bejelentette, visszavonja Verespatak világörökségi pályázatát, mindenféle indoklás és magyarázat nélkül. Az arany újra kezdte a harcát a józan ész ellen.

A bizonytalanságnak a román külügyminiszter, Teodor Meleşcanu két nappal későbbi sajtótájékoztatója vetett véget, ő már indokolta is a döntést, miszerint az akkori kultuszminiszter, Corina Şuteu év elején nem jogszerűen adta be a pályázatot, mert a kormány nem döntött az ügyben, sőt Dacian Cioloş miniszterelnök sem tudott róla. A nagyobbik kormánypárt, a szociáldemokraták vezetője, Liviu Dragnea is megszólalt az ügyben, aki azt mondta, nyitva kell hagyni a bányászat lehetőségét, mert ez az egyetlen dolog, ami évezredek óta munkát ad az ott élő embereknek, és nem szabad, hogy a kitermelést ellehetetlenítsék. A magyarázat gyenge lábakon áll, rögtön reagált is rá a bányanyitást leghevesebben ellenzők köre, Kolozsváron és Bukarestben pedig tüntettek a bejelentés nyomán.

Kalandregénybe illő történet a verespataki aranybánya újranyitásának rengeteg fordulatot tartalmazó sztorija.

Sajátosan kelet-európai, a titkosszolgálatok, a politika, a nemzetközi nagytőke és a kisember vívja harcát egy már tetszhalott állapotban lévő településért, és a még ott élő néhány helybeliért. Igazi szenzációt jelentett, amikor a leköszönő Cioloș kabinet kultuszminisztere Corina Şuteu év elején, az utolsó munkanapján javasolta az UNESCO-nak a szigethegységi település világörökségi listára való kerülését. Március elején már jött is a válasz az UNESCO Világörökségi Bizottságának irodájától, hogy a dokumentáció minden formai követelménynek megfelel, 2018 júliusában a bizottság elé kerül. A döntés előre borítékolható volt, a település az újranyitott bánya helyett világörökségi címet kap, véget ér egy lassan másfél évtizedes küzdelem, a döntés után egy kapavágást sem tehet a nemzetközi kalandorcégnek tekintett Gabriel Resources, illetve romániai leányvállalata, a Roșia Montana Gold Corporation (RMGC).

A tiltakozókat egyesítő Albus Maior egyesület egyik aktivistája, Ion Lupa a Heteknek nyilatkozva elmondta: a román kormány mostani döntése minden előzményt nélkülözött, hiszen mindenki az UNESCO vizsgálatának szeptemberi kezdésére készült, így bombaként robbant a bejelentés. Az aktivista szerint egyszerű ok áll a bejelentés hátterében: a pénz. A bukaresti parlament 2014-ben már elutasította a beruházást elősegítő törvénytervezetet, de román sajtóértesülések szerint nem kizárt, hogy a román kormány most megpróbál peren kívül kiegyezni a kanadai bányacéggel, zöld jelzést adva a ciános technológiát felhasználó aranykitermelésnek. A szándék mögött egyértelmű költségvetési érdekek is állnak, hiszen a Tudose vezette új kormány képtelen előteremteni a pénzt az adócsökkentésre és béremelésre épülő programjára, ezért a kötelező magánnyugdíjakon kívül Verespatak kincséből remél bevételt, vélekedett az aktivista.

Nagy Árpád kolozsvári politológus véleménye szerint a döntésben az is fontos szerepet játszik, hogy a bányanyitást eddig finanszírozó Gabriel Resources beperelte a román államot, 4,4 milliárd dollárt követelve az elmaradt haszon címén. A tét nem kicsi: az éves román GDP 2 százaléka. A bányacég jól áll a perben, mondja Nagy Árpád, hiszen a román kormány nem járt el az ügyben jóhiszeműen – előbb leszerződött egy projektre, amibe a beruházó cég sok pénzt tett bele, majd maga teremtett olyan feltételrendszert, hogy azt a projektet ne lehessen megvalósítani. A per miatt az RMGC számára az UNESCO-döntés „aranyat érne”, ezért a mindenkori román kormánynak könnyebb beáldozni Verespatakot, ráadásul óriási költségvetési hasznot is bezsebelne a bányászatból.

A kormányzati kommunikációs gépezet a bukaresti és kolozsvári tüntetések után szinte azonnal beindult. A kormányfő egy televíziós interjúban igyekezett finomítani álláspontjukat – a politológus szerint azért, hogy csökkentse egy még nagyobb szervezett tüntetés esélyét, hiszen az országos demonstrációk Romániában az elmúlt időszak tapasztalatai alapján könnyen kormányváltáshoz vezethetnek. „Romániának rengeteg olyan helye van, amit védeni kell építészeti, régészeti vagy természeti szempontból. De nem nyilváníthatjuk ebből kiindulva egész Romániát védett területnek. Ahogy a híres verssorok mondják, hegyeink mélyén az aranyunk, s mi házról-házra koldulunk. Nyitva kell hagynunk egy kaput arra az esetre, ha mondjuk 20 év múlva – amennyiben odáig fejlődik a technológia, hogy már nem kell cianidokat és hatalmas ülepítőket használnunk – a kitermelésnek lesz egy másik módja” – idézi a kolozsvári politológus a miniszterelnököt. Tudose hozzátette: „két kézzel szavaztam én is a parlamentben a cianidos kitermelés betiltására”, de meg kell találni a középutat a gyors, cianidos kitermelés és a kitermelés teljes elutasítása között. „Ésszel és természeti-történelmi szempontból nagyon biztonságosan” kell kitermelni az altalajkincseket, vélekedett a kormányfő, hozzátéve, hogy „ha lehet, mi tegyük ezt, és ne mások”. Nagy Árpád szerint egyszerű a helyzet, az arany ott van a mélyben, és folyamatosan hallatja a hangját, amelyet a politikusok nem tudnak figyelmen kívül hagyni.

 

Az Erdélyi Eldorádó

Verespatak az Erdélyi Érchegység legrégebbi és legaktívabb bányatelepülése, ahol a bronzkortól kezdődően az ókoron és középkoron át napjainkig folyamatos volt a bányászat. A településen a kanadai többségi tőkével alapított Roşia Montana Gold Corporation Európa legnagyobb külszíni aranybányájának megnyitását próbálta több mint 15 éven keresztül sikertelenül engedélyeztetni, ahol ciántechnológiás eljárással 300 tonna aranyat és 1600 tonna ezüstöt termelnének ki. A környező hegyek ledózerolását és a kőzet felőrlését feltételező projekt a környezetvédők heves tiltakozásába ütközött. A bányaberuházás ellen 2013-ban Románia-szerte maratoni tüntetéseket szerveztek, amelynek hatására a parlament elutasította a beruházás engedélyezése érdekében kidolgozott törvénytervezetet. 2017 februárjában a kulturális minisztérium és a környezetvédelmi tárca levélben értesítette az UNESCO párizsi világörökség központját, hogy Románia felvette Verespatakot a világörökséggé nyilvánításra javasolt helyszínek listájára. Arra az egyedi kulturális tájra, az ember és környezete közti értékteremtő kölcsönhatásra hivatkoztak, amely a több ezer éves aranybányászat során alakult ki az erdélyi településen.

Olvasson tovább: