Kereső toggle

Európa elfelejtett áldozatai

Több ezren hordozzák lelkükben és testükben az Iszlám Állam terrorjának emlékét

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Amikor egy terrortámadás történik, az első kérdés mindig az, hogy hányan haltak meg. Az elmúlt két év Iszlám Állam által elkövetett 13 nyugat-európai merényletében összesen 331-en – ugyanakkor a média és a közvélemény fókuszából hamar kiesnek azok a fizikai és lelki sérültek, akik egy életen át hordozzák magukon a terror kitörölhetetlen nyomát. Több ezer gyermek és felnőtt szenved tovább, akikről alig szólnak a híradások. Cikkünkben a francia és angol támadások túlélőinek sorsát mutatjuk be.

Párizsban 130, Brüsszelben 32, Nizzában 86 – és így tovább, az elmúlt években átlag kéthavonta érkezik hír egy újabb nyugat-európai terrorakcióról és azok halálos áldozatairól. A közvélemény ingerküszöbét magasra tolták a radikális iszlámhoz (javarészt az Iszlám Államhoz, egy esetben az al-Kaidához) köthető támadások: a hírek leginkább azokra fókuszálnak, akik életüket vesztették. A támadások sérültjeiről azonban jóval kevesebb szó esik. Ők sokszor csak a másodperc tört részének vagy egy szerencsés reflexnek köszönhetik, hogy nem kerültek bele az előbbi statisztikába – ugyanakkor kénytelenek tovább hordozni magukban a terror nyomait.

Akadozó kártérítés

A fizikai sérültek száma 1400, és további több ezren vannak, akik az átélt sokkhatás miatt súlyos lelki traumákat szenvedtek. Bár az évfordulók és a megemlékezések kapcsán ezekre a váratlanul kisiklott sorsokra is némi reflektorfény kerül, a sérültek jelentős részének nagy kihívást jelentett a hétköznapokba való visszailleszkedés.

Az európai nemzetek közül Franciaországot érte a két legsúlyosabb támadás: Párizsban és Nizzában összesen 216 halott és közel 700 sebesült maradt az utcákon, éppen ezért náluk jelentkezett a drámai események legtöbb szociális és egészségügyi terhe. Ennek súlyát mutatja, hogy a kollektív tragédiák – például repülőgép-balesetek, terrortámadások – áldozatainak segítésére létrehozott állami intézmény, a FENVAC nyilatkozatott adott ki arról, hogy bár az elmúlt évben tízszer annyi emberi és anyagi erőforrást különítettek el az áldozatok részére, még sincs elég kapacitásuk és energiájuk a tömegesen felmerülő szükségek betöltésére.

Ophélie Toulliou, a szervezet munkatársa a Franceinfo magazinnak elmondta, hogy mivel folyamatosan túl vannak terhelve, azon túl, hogy „legszívesebben együtt sírna az áldozatokkal”, nem nagyon tud mit tenni az érdekükben. Az állami segélyek ugyanis továbbra is akadoznak. Ugyan idén júliusban, a nemzeti ünnepen – ami egyben évfordulója is a nizzai gázolásos merényletnek – Emmanuel Macron szép és megindító szavakkal fejezte ki részvétét az érintettek felé, az állami apparátus a háttérben alig 10 százalékát fizette ki a korábban megígért kártérítésnek.

„Bár vannak, akik annak is örülnek, hogy legalább valamennyit kaptak, de az eddigi kompenzáció sokak számára egyszerűen nevetségesen alacsony” – fejezte ki az áldozatok csalódottságát és haragját Sophia Seco, az érdekvédelmükre létrehozott szervezet szóvivője. Pedig a pénz elméletileg ott van, hisze