Kereső toggle

Ahol 15 kiló rizs a minimálbér

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Venezuela a világ egyik leggazdagabb országa lehetne, hiszen gigantikus mennyiségű olajkinccsel rendelkezik. A mesés jóléttől azonban két dolog is elzárja: az egyik az olaj világpiaci árának mélyrepülése, a másik pedig a politikai önkény – vélekedett a Heteknek egy magyar családfő, aki Venezuelába nősült, és több mint tíz éve él a dél-amerikai országban. 

„Külföldi országok sora, és az itteni lakosság 80 százaléka azt állítja, hogy ez már diktatúra. Chávez halála előtt a chavizmus még erős volt, de a halála után megválasztott Nicolás Maduro idején az ország elkezdett csődbe menni – egyrészt az olajárak zuhanása, másrészt a rossz adminisztráció miatt. Olyan emberek kezdték el az országot vezetni, akiknek nem volt meg a képességük az adott feladat ellátásara. Sok privát intézményt és céget államosítottak. Ezek idővel szépen tönkrementek, de a többi állami cég termelése is sok helyen 80 százalékot esett” – mondta Zsolt, aki feleségével és két gyermekével a fővároshoz, Caracashoz közeli kisvárosban él. Mint magyarázta, amíg magas volt az olajár, Venezuela hozzászokott, hogy szinte mindent importból szereztek be, és viszonylag jó áron adták el a lakosságnak – hiszen pénz volt rá. A baj akkor kezdődött, amikor az olaj iránti kereslet elkezdett zuhanni, így nem maradt forrás ennek a kereskedelmi modellnek a finanszírozására. 

„Az üzletekben nehéz hozzájutni az alapvető élelmiszerekhez, ami pedig kapható, az többnyire rettentő drága. Itt a minimálbér 250 000 bolívar, az étkezési utalvánnyal együtt. Eközben 2 liter tej 7000 bolívar, 1 kg sajt 22 000, 1 kg csirkehús 15 000, 1 kg cukor 15 000, 1 kg rizs pedig 18 000” – sorolta Zsolt. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy alapvető élelmiszerek olcsóbban is beszerezhetők – állami forrásból. Ugyanis – ha kisebb mennyiségben is, mint korábban – az állam még mindig importál bizonyos termékeket, amelyeket megfizethető áron kínál a szegényeknek: egy kiló tészta például 15 bolívar, miközben privát importból ugyanez 20 000, egy kiló tejpor pedig 500 bolívar, nem állami forrásból pedig a negyvenszerese. „A szegény embereknek bemagyarázzák, hogy az árak a spekuláció miatt szálltak el. Így a kormány könnyen tud magának híveket toborozni, vagy inkább vásárolni” – tette hozzá Zsolt. 

Az élelmiszerek egyébként még az „olcsóbb” termékek közé tartoznak. Egy átlagos mobiltelefon például 400 000 bolívartól indul, egy garnitúra autógumi 2 millió bolívar. Egy 32-es LCD pedig akár 6 millióba is kerülhet. Valutát egyébként legálisan nagyon nehéz beszerezni, csak a kiváltságos cégek kaphatnak engedélyt valutavásárlásra. Miközben a kormány által meghatározott, hivatalos árfolyam szerint egy dollár 10 bolívart ér, addig a szintén a kormány által árverésre bocsátott dollár 3000 bolívarnak felel meg, miközben a feketepiaci ára több mint 16 ezer bolívar.

A magyar családfő szerint a lopás és a korrupció is hatalmas méreteket öltött. Úgy véli, a kormány elkezdte pénzelni a hadsereg, illetve a választási iroda vezetőit, valamint az alkotmánybíróságot is, bebetonozva saját hatalmát. „Mindenki azt állítja, hogy választási csalás történt. A kormány szerint 8 milliónál többen voksoltak. Ez azért is hihetetlen, mert a szavazóirodák üresek voltak. Azt hallani, hogy az állami dolgozóknak kötelező volt voksolni, és azoknak is, akiknek lakást vagy házat ajándékozott az állam. Állítólag olyan is volt, hogy 100 ezer bolívart fizettek egy szavazatért. Mivel a szavazóiroda és a hadsereg az elnök kezében van, így azt csinálnak, amit akarnak” – vélekedett Zsolt. 

„Ilyen viszonyok között pénzért szinte bármi beszerezhető: fegyver, drog, diploma, jogosítvány, bármi. Nagyon sok céget ellenőriznek, de az ellenőrök a legtöbbször csak a tulajdonos irodájába mennek, és 30 perc beszélgetés után »boldogan« távoznak, mondván, minden rendben van – mondta Zsolt. – Nagyon sokan próbálják elhagyni az országot. Ez azonban nem olyan egyszerű: egy repülőjegy Chilébe 5 millió bolívar. Európába nekem, a feleségemnek és a két gyereknek 13 ezer dollárba került volna a repülőjegy a múlt héten. És ez csak Madridig lett volna elég” – állítja Zsolt, aki azonban egyelőre még fenn tudja tartani a családját.

Középvezetőként dolgozik egy baromfifeldolgozó vállalatnál, ahol próbálják megtartani az embereket, emelik a fizetést, és különböző juttatásokat adnak. Ő egymillió bolívart kap alapfizetésként, plusz hétvégére 34 ezer bolívart, valamint hetente 3 bontott baromfit. „Itt munka nélkül szinte lehetetlen megélni, nincsenek segélyszervezetek, és az utcai koldulás sem jellemző. Vagy bűnöző lesz az emberből, vagy a kukákat guberálja. Sok szegénynegyedben a hadsereget is rendszeresen be kell vetni a bűnbandák miatt” – fogalmazott a magyar családfő.

Olvasson tovább: