Kereső toggle

Veszélyeztetett férfiak

Járványszerű meddőség a fejlett világban

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A nyugati férfiak körében a spermiumok száma az elmúlt 40 évben felére csökkent, és a jelenség folyamatos romlást mutat. A fejlett világ járványaként emlegetett meddőség rendkívül összetett jelenség, amely egyformán sújt nőket és férfiakat – ugyanakkor a férfimeddőség csak az utóbbi években került a tudományos kutatások előterébe.

 

A férfimeddőség fokozódó veszélyére hívta fel a figyelmet nemrégiben a nemzetközi sajtó, hivatkozva Hagai Levine, a Jeruzsálemi Héber Egyetem epidemiológusának adataira, melyek szerint a nyugati férfiak körében a spermiumok száma az elmúlt 40 évben a felére csökkent, s a spermadeficit egy folyamatosan romló tendenciát mutat. (Itt nem a funkcionális meddőségről van szó, azaz nem a szexuális teljesítőképességgel van a probléma, hanem a spermaállomány minőségével.)

A legfrissebb eredmények azt mutatják, hogy 1973 és 2011 között a nyugati országokban a férfiak ejakulációjában a sperma koncentrációja átlagosan évi 1,4 százalékkal csökkent, ami összességében több mint 52 százalékos csökkenést eredményezett.

A nem túl biztató adatok egy nemrég publikált nemzetközi kutatás ered-ményei (a híradások a Human Rep-roduction Update című kiadványra hivatkoznak), melynek keretében mintegy 43 ezer férfi bevonásával 185 tanulmányt készítettek el közel négy évtizeden át. A „spermadeficitként” is emlegetett jelenséget nyugati – ausztrál, új-zélandi, észak-amerikai, európai – férfiaknál figyelték meg, más kultúrából származó társaiknál viszont ez nem volt jellemző. Igaz, a szerzők figyelmeztetnek arra, hogy a keleti vagy déli populációk között sokkal kevesebb vizsgálatot végeztek.

Hagai Levine szerint a meddőségi kezelések, elsősorban a lombikbébi kezelés (IVF), csak részben jelentenek megoldást a problémára, mivel a folyamatosan csökkenő spermiumszám hátterében a férfiak romló testi-lelki egészsége áll. „Ez egy óriási közegészségügyi probléma, amire kevés figyelem esik” – állapította meg az epidemiológus, aki szerint nem igazán tisztázott a jelenség háttere, a férfi reprodukciós kutatások ma még meglehetősen gyerekcipőben járnak. Sokrétű problémáról van szó szerinte, ami összefüggést mutat egyebek mellett a mozgásszegény életmóddal, az elhízással, a dohányzással vagy akár a háztartási vegyiárukban található, az endokrin rendszert károsító anyagokkal is.

A szakirodalomban kiemelten szerepel továbbá, hogy a herében a spermiumok termelődése 34 °C hőmérsékleten a legintenzívebb, az ennél melegebb környezet gátolja a folyamatot. Például az ülésfűtés, a felforrósodott autó, a szauna, a szoros ruházat az infertilitás (nemzőképtelenség) szempontjából komoly veszélyeztető tényező.

Hasonló problémát jelent a herezacskó falában futó gyűjtőerek (vénák) tágulata, ami szintén meddőséghez vezethet. A here ilyenkor is melegebb környezetbe kerül, mert a kitágult véna a vér melegsége miatt teremt kedvezőtlen körülményeket a spermiumok termelődéséhez.

A nyugati férfiak spermaromlása nemcsak nemzedékről nemzedékre figyelhető meg – andrológusok szerint ez a fajta nemzőképtelenség genetikai úton öröklődik apáról fiúra –, hanem az eleve mínuszról induló fiatalemberek életkorának előrehaladtával is romló tendenciát mutat. Egy 21 éves férfinél még nem tűnik fel a gyenge nemzőképesség, ám 35 éves korára olyan alacsonyra zuhanhat a spermiumszáma, hogy nemzőképtelenné válhat. Ez manapság, amikor az amúgy is alacsony termékenységű nyugati országokban a férfiak és nők egyre később vállalnak gyereket, különösen aggasztó tendencia. Az életkorral előrehaladva ugyanis eleve romlik az ivarsejtek minősége. 

Meddőségről – a Szülészeti és Nőgyógyászati Szakmai Kollégium meghatározása szerint – akkor beszélhetünk, ha a kívánt sikeres terhesség egy év rendszeres házasélet ellenére is elmarad. Ez a jelenség Magyarországon a párok 10-15 százalékát érinti a szakmai kollégium adatai szerint. A Hungarostudy felmérések alapján ugyanakkor a magyar párok közel 20 százaléka tekinthető meddőnek, azaz a kívánt, tervezett gyerekek legalább egyötödéről van szó.

Jóllehet, a meddőségre vonatkozó kutatások eddig világszerte a női meddőségre fókuszáltak, mára bebizonyosodott, hogy a két nemnél fele-fele arányban vannak olyan problémák, amelyek felelősek a kívánt gyermekáldás elmaradásáért. Ősapay György, a téma ismert kutatója szerint az eddigi vizsgálatokból az derül ki, hogy a párok férfi vagy nő tagjai egyenlő arányban, 40–40 százalékban küzdenek ilyen gondokkal, az esetek 20 százalékában pedig egyidejűleg mindketten. Ősapay számításai szerint, ha nem történik komoly előrelépés a megelőzés és a kezelés érdekében – a férfi meddőség az andrológusok szerint 80 százalékban eredményesen kezelhető, míg a női terméketlenségnél ez az arány 50 százalék – a magyar férfiak nagy része 20 év múlva terméketlen lesz. A meddőségi vizsgálatokra viszont elsősorban a nők mennek el.

A téma egyik hazai kutatója kérdésünkre megerősítette: manapság rengeteg külföldi tanulmány foglalkozik a férfimed-dőség problémájával, azaz a sperma minőségi romlásának, a spermiumszám csökkenésének a lehetséges okaival. Ez ugyanis egy rendkívül összetett, ritkán egytényezős probléma – többek közt genetikai, illetve pszichés zavarok vagy környezeti ártalmak egyaránt szerepet játszhatnak benne–, és a számtalan tényező egymás hatását erősíti. Az elsődleges ok a magasabb családalapítási életkor, ezen túlmenően a spermaállomány minőségét már fiatal kortól kimutathatóan rontja a víz- és a levegőszennyezettség, a vegyszerek, gyógyszerek hatása, az ajzószerek, a testépítő-szerek, különösképp a szteroidok, az alkohol, a dohányzás, a fokozott stressz, az állandó kimerültség, a helytelen táplálkozás, a mozgásszegény életmód, de kimutatták az elektromágneses sugárzás (számítógép, mobiltelefon) káros hatását is – sorolta a szakértő. Ezen túlmenően genetikai vagy hormonális okok is állhatnak a háttérben. „A tömeges meddőség a fejlett országok népegészségügyi problémája, egyértelműen modernizációs jelenség – a világ kevésbé fejlett részein ez jóval elenyészőbb probléma, ergo ott ezt nem is nagyon tanulmányozzák” – tette hozzá a szakember, aki szerint a hazai párok 15-20 százalékos meddőségi aránya egybecseng a nyugati világ arányaival.

Kopp Mária professzor már 2010-ben felhívta a figyelmet a Népesedési Kerek-asztal tematikus ülésén a negatív tendenciákra, mondván: a mai, járványszerű méreteket öltő meddőség összefüggésbe hozható olyan civilizációs ártalmakkal, mint a tartós stresszhelyzet és a környezetszennyezés. Kopp akkori javaslata szerint a meddő házaspárok ellátásának hatékonyságát úgy lehetne emelni, ha OEP-támogatást élveznének az újabb, modern technológiával rendelkező, komplex szemléletű meddőségi központok. Ezeken a helyeken többféle szakember – nőgyógyász, pszichoterapeuta, andrológus stb. – foglalkozik a párokkal, tekintve, hogy a probléma is komplex, és lehet, hogy kevesebb mesterséges megtermékenyítés, beavatkozás lenne indokolt. Ilyen centrumok azonban – egy-két, jellegében hasonló intézménytől eltekintve – a mai napig nem jellemzőek nálunk.

Pedig hazai vizsgálat is alátámasztja a komplex meddőségkezelés szükségességét. Dr. Szigeti F. Judit és Konkoly-Thege Barna 2012-es pilot vizsgálata a meddőség pszichés velejáróit – stressz, szorongás, depresszió – vizsgálta.

Kutatási jelentésükben leírták: ma még nem világos, hogy a terméketlenséggel együtt járó mentális jellemzők okai vagy következményei a nehezített fogamzásnak. A pszichés okok közül a legtöbb bizonyítékot a krónikus stresszre vonatkozó kutatások halmozták fel, amely hormonális úton gyengíti a szaporító funkciókat.

Szigetiék azt mutatták ki, hogy az általuk vizsgált, meddőséggel küszködő magyar nők és férfiak a depresszió, az élet értelmességébe vetett hit és az állapotszorongás tekintetében rosszabb lelkiállapotban vannak az átlagnépességnél. Az eltérés különösen jelentős volt a depresszió és az élet értelmességének érzése tekintetében.

A meddőségi kezeléssel való elégedettség/elégedetlenség szempontjából a legfontosabb eredményük az volt, hogy a válaszadók majdnem fele futószalagon érezte magát ezekben az intézményekben, és hiányolta a pszichológiai támogatást. A szerzők szerint fontos lenne, hogy egy ennyire veszélyeztetett populáció számára – amelynek több mint a fele depresszív tüneteket mutat – a pszichológiai ellátás a meddőségi centrumok falain belül elérhető legyen. Ennek feltétele lenne, hogy a meddőségi kezelések protokolljába hivatalosan is beépüljön a pszichodiagnosztika. A szakemberek kiemelték, hogy kimutathatóan magasabb az IVF-es teherbeesési arány azok körében, akik alacsony distressz-szintet mutatnak. Ez egybecseng Kopp Mária korábbi felvetésével, miszerint külföldön a meddőségi centrumokat a hatékonyság alapján finanszírozzák, nem pedig a beavatkozások száma szerint.

Giuseppe Tritto érsebész, a férfi meddőség specialistája lapunknak korábban úgy nyilatkozott (A civilizáció rákja. Hetek, 2010. december 17.), hogy a járványszerű méreteket öltő meddőség hátterében a promiszkuitás is megtalálható. A számtalan egyéb tényező mellett kihangsúlyozta, hogy a nyugati és keleti kultúrák között mindmáig óriási különbség van a fiatalok jövőképe és családképe között. „A sűrű partnercsere a nemzőképesség szempontjából sem jó. Ha ugyanis egy férfi gyermeket szeretne, ahhoz kell egy nő is, akivel ezt meg szeretné valósítani, és ez együttműködést, összhangot, komoly elköteleződést feltételez. Ha nagyon előtérbe helyezzük a technológiákat, akkor eljuthatunk oda, hogy a férfiak egyszerűen azt mondják, hogy a meddőség a nők gondja, és inkább keresnek egy másik partnert. Így kihal az apaszerep, egyszerűen tömegesen megtagadják a felelősséget” – figyelmeztetett Tritto.

Melege van? Szüljön kevesebbet!

Ma már nemcsak a tudományos és politikai éle-tet szövik át a környezetvédelemmel kapcsolatos viták, hanem az emberek magánéletébe is beszivárogtak, tudományos és kevésbé tudományos lapok hada szeretné környezettudatos életmódra nevelni olvasóit, és csatasorba állítani őket például a globális felmelegedéssel szemben. Bár arról viták zajlanak, hogy a széndioxid-kibocsátás mekkora részben felelős a történelem során egyébként rendszeresen előforduló klímaváltozásért, a „gyógymódok” leginkább erre fókuszálnak. A zöldek ezért elsősorban a társadalom túlfogyasztását szeretnék mérsékelni: ha eladjuk az autónkat, nem utazunk repülővel és vegetáriánus életmódot folytatunk, jelentősen visszafoghatjuk egyéni széndioxid-kibocsátásunkat. A legújabb ötlet szerint azonban semmi sem csökkenti olyan mértékben egy ember ökológiai lábnyomát, mintha kevesebb gyermeket vállal. Az Environmental Research Letters nevű amerikai folyóirat 2017 júliusi számában korábbi kutatásokra alapozva két szerző, Seth Wynes és Kimberly A. Nicholas a környezettudatos élet-vezetési tanácsokat hasonlította össze a hatékonyságuk tükrében, és meglepő eredményekre jutottak. Számításaik szerint a négy leghatékonyabb módja a széndioxid-kibocsátás visszafogásának az eggyel kevesebb gyermek vállalása, az autó nélküli közlekedés, a repülőutak mellőzése és a növényalapú táplálkozás. Az olyan nagy népszerűségnek örvendő környezetkímélő módok, mint az újrahasznosítás és az energiatakarékos eszközök használata a tanulmány szerint tized akkora hatékonysággal bírnak, mint a felsorolt életvezetési döntések. Azok szerint, akik úgy vélik, hogy a globális felmelegedés közvetlen oka a széndioxid-kibocsátás, az emberiség éves széndioxid-kibocsátásának két tonnára kellene süllyednie 2050-ig, hogy elkerülhessük a problémák súlyosbodását. Jelenleg ez az érték az Államokban 16 tonna, Angliában pedig 7 tonna évente. Ehhez képest – legalábbis a számítás szerint –, ha a bolygón mindenki egy gyerekkel kevesebbet vállalna, az 58 tonnával kevesebb széndioxid-kibocsátást jelentene évente. A tanulmány készítőinek sajátos magyarázata szerint a szülők a gyermek egész életében kibocsátott széndioxid mennyiségéért 50-50 százalékban lesznek felelősek, míg az unoka kibocsátásáért 25 százalékban, és így tovább. Így, amennyiben a szülők egy gyerekkel kevesebbet vállalnak, az életük minden egyes évére leosztva közel 60 tonnányi széndioxiddal kevesebb kibocsátásért lesznek felelősek. A szerzők szerint a mai oktatás nagy hibája, hogy az igazán hatékony környezetvédelmi megoldások helyett csupán kis hatékonyságú eszközöket ad a tinédzserek kezébe, ezzel elmulasztja felkészíteni őket a kéttonnás cél elérésére. Tegyük hozzá: oktatási szempontból talán az lenne igazán célravezető, ha az olyan témákat, mint a globális felmelegedés, nem dogmává merevült, politikai felhangú feltételezések alapján, hanem árnyalt módon közelítenének meg. (Cs. A.)

 

Olvasson tovább: