Kereső toggle

Róma, a narkófőváros

Az olasz főváros a nemzetközi drogkereskedelem központjává vált

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása
A Dél-Amerikából beérkezõ drogot olasz „brókerek” Hollandián keresztül terítik Észak- és Közép-Európában.

Roberto Saviano olasz újságíró több mint 10 éve él rendőri őrizet alatt a maffiáról szóló leleplező írásai kapcsán érkezett fenyegetések miatt. Pár hete a La Republica hasábjain közölt terjedelmes cikket, melyben három, a közelmúltban lezárult rendőrségi nyomozás eredményeit tárta a nyilvánosság elé. Ezek alapján kijelenthető, hogy Róma a nemzetközi drogkereskedelem központjává vált az elmúlt években. A római bűnszervezetek a ’ndragheta (a calabriai maffia) és a camorra (a nápolyi maffia) vezetőivel is kapcsolatban állnak, és évente mintegy 1,3 milliárd eurót kasszíroznak, ami több mint az AS Roma és a Juventus focicsapatok piaci értéke összesen.

A cikk írója először is a politikai elitet korholja rövidlátó, pillanatnyi népszerűségre törekvő, csak a következő választásokra fókuszáló hozzáállásuk miatt, amely megakadályozza őket abban, hogy valóban lényeges problémákkal foglalkozzanak. A feladatuk az lenne – hangsúlyozza Saviano –, hogy például az általa is elemzett rendőrségi jelentéseket tanulmányozzák, és ezek alapján lényegi döntéseket hozzanak. A „Luna Nera”, a „Babylonia” és a „Tempio 2014” nem fantázia tévésorozatok vagy számí-tógépes játékok nevei, hanem olyan rendőrségi akciók, amelyeket a Nemzeti Maffiaellenes Igazgatóság, a csendőrség és a pénzügyőrség közösen koordinálnak az olasz rendőrséggel. Tavaly júniusban ezen akciók keretében egyetlen hét leforgása alatt közel 100 személyt tartóztattak le, valamint több százmillió euró értékű vagyontárgyat foglaltak le, leleplezve számos római illetőségű maffiaszervezetet. A vizsgálatokból nemcsak az derült ki, hogy bizonyos fővárosi bárokban gyakorlatilag a nap 24 órájában drogkereskedelem zajlott, hanem az is, hogy több tucat kereskedelmi egység, kávézók, éttermek, cukrászdák, játéktermek szolgáltak a drogkereskedelemből származó pénz tisztára mosására. Ha valaki egy Rómában töltött nap során betért ezen helyek valamelyikére, akkor biztos lehetett benne, hogy hozzájárult ennek a bűnözők által fenntartott hálózatnak a finanszírozásához.

A kokain fővárosa

Rómában a drogot el lehet adni, Rómában a drog belépő a különböző kereskedelmi ügyletekhez, Rómában a drogból házakat lehet építeni, Róma egy drogvárossá vált – állítja az újságíró. Aki úgy véli, hogy ez túlzás, annak érdemes a következő összehasonlításon elgondolkodnia: csupán a „Tempio 2014” fedőnevű akció során a rendőröknek 578 kilogramm nagyon tiszta, 80 százalékos kokain került a kezére, amit a nyomozók szerint egyetlen római székhelyű bűnszervezet mozgatott. A lefoglalt kábítószer 24 millió adagnak felel meg a kiskereskedelemben, és piaci értéke több mint 1,3 milliárd euró. Hogy elképzelésünk legyen arról, hogy mekkora összegről beszélünk, egy pillanatra játszunk el a gondolattal, hogy ennek az egyetlen szállítmánynak az értékét a labdarúgásba szeretnénk fektetni.

Az olasz tőzsde hivatalos adatai szerint a Juventus piaci értéke 800 millió euró, az AS Roma piaci értéke pedig 183 millió euró, vagyis ennek a drogszállítmánynak a bevételéből kényelmesen meg lehetne vásárolni a két említett csapat valamennyi részvényét. Erről nem sokan beszélnek az olasz politikában, aminek Saviano szerint az az oka, hogy nem ismerik a vizsgálatokat és a számokat; félnek attól, hogy ha a maffiáról beszélnek, akkor elveszíthetik a választásokat; valamint nem akarják lerombolni a biztonságos Olaszországról alkotott képet. „A „Tempio 2014” és a „Babylonia” akciók során olyan dolgok kerültek napvilágra, amelyek mindannyiunk számára figyelmeztetőek, és nyilvánvalóvá vált, hogy Róma a világ drogkereskedelmének központi csomópontja lett. Egyrészt operatív szempontból, hiszen a drogkereskedők Rómában találkoznak, hogy megbeszéljék a kokainnal kapcsolatos ügyleteiket. Másrészt gazdasági szempontból is, hiszen Rómát választották a kereskedelemből származó bevételek tisztára mosásának színteréül is” – nyilatkozta Tullio Del Sette, az olasz csendőrség főkapitánya.

A csendőrség nyomozói néhány héttel ezelőtt zárták le a „Tempio 2014” fedőnevű akciót. A kutatás 2014-ben kezdődött Giancarlo Orsini vallomása alapján, akit egy bolti eladó, Roberto Musci meggyilkolása miatt zártak börtönbe. Valójában egy gondosan megtervezett kivégzés történt. Musci éppen háziőrizetben volt, a gyilkos pedig magát bírósági személynek kiadva megjelent a lakásán, majd hat lövéssel szó nélkül végzett vele. Orsini bevallotta, hogy a Montespaccato városrészben, a Vatikántól nyugatra egy valódi drogkereskedelmi központ alakult ki két rivális csoport vezetésével, akik 50-50 százalékban osztották fel maguk között a területen zajló forgalmat. Az egyik csoport aztán túl nagyra kezdett nőni és egyre nagyobb részt követelt a római drogpiacból. Ezt a szervezetet Costantino Sgambati vezette, akit Orsini Montespaccato új kiskirályának nevezett. Sgambati a nagykereskedelem mellett két római bárban a saját alkalmazottain keresztül kiskereskedelmet is folytatott. Ebben rejlik a Sgambati csoport gazdasági ereje: igyekeznek uralni az egész ellátási láncot és ezáltal hatalmas profitra tudnak szert tenni. Ezt a módszert egy nápolyi maffiavezértől tanulták el, aki a ’90-es években Európa legnagyobb szabadtéri drogpiacát hozta létre Nápolyban.

Giuseppe Pignatone ügyész a következőképpen magyarázta a római bűnszervezetek problémáját: „mostanra eljutottunk oda, hogy nem a délről érkezett bevándorlók által alapított maffiával nézünk szembe, hanem olyan 100 százalékig római illetőségű bűnszervezetekkel, amelyek a délolasz maffia struktúrája szerint építkeznek”. A római csoportok partnerei a ’ndragheta és a camorra – vagyis a calabriai és a nápolyi maffia – tagjai, akiknek célja a Rómába érkező kábítószer elosztása Európa-szerte, miközben helyben meg tudják oldani a pénz tisztára mosását is.

Multikat megszégyenítő üzletpolitika

Sgambatinak római létére sikerült egy olyan piramisrendszerű üzletet felépítenie, amely a legbefolyásosabb délolasz bűnszervezetek elismerését is kivívta. Alatta közvetlenül áll két helytartója, akik személyesen felelnek a külsős és belsős elosztók tevékenységéért. A belsős elosztók a saját üzemeltetésű bárokban dolgoznak, és a kábítószert igyekeznek a legváltozatosabb helyeken elrejteni az öngyújtóktól kezdve a víztartályokig. Az egyik házkutatás során a ’Nduja nevű bárban a rendőrök annak ellenére nem találtak semmit, hogy drogkereső kutyákkal érkeztek. Pedig a kábítószer ott volt, csak éppen Sgambati emberei egy hagymával teli ládába rejtették azt a bár alatt levő zöldségesnél, ami megzavarta még a tapasztalt kutyák szimatát is.

Az ügyfelek SMS-ben adják le a rendelést a dílereknek, melyekben a drogot olyan kódnevekkel illetik, mint „járgány” vagy „pizza”, a mennyiséget pedig asztalban mérik (1 asztal = 1 kilogramm). A különböző minőségű anyagokat ismert márkák védjegyeivel látják el, a márkaneveket kissé eltorzítva. Így létezik krokodilos csomag, alatta „La Coste” felirattal, „Yamaka”, „Louis Vuitton”, „Gucci” és „BMW”. Amikor az új szállítmánynak helyet akar készíteni, akkor Sgambati nagyon alacsony áron ad túl a régi készletein, szinte beszerzési áron, hasonlóan ahhoz, ahogy a nagy áruházláncok kiárusítást tartanak szezonváltás előtt. Amikor azonban az árukészletek csökkenni kezdenek a szervezet raktáraiban (mint ahogy ez történt 2015 nyarán), Sgambati csak a saját elárusítóhelyein értékesíti a kábítószert és szünetelteti a nagykereskedelmi kiszolgálást, vagy, ha valaki nagyon szeretne vásárolni, akkor 20-30 százalékkal magasabb áron tud csak hozzájutni az anyaghoz. Tehát, mint minden piacon, itt is a kereslet-kínálat viszonya határozza meg az árakat. Mielőtt egy új tételt piacra dobna, a viszonteladóknak mindig küld belőle úgynevezett „kóstolót”, hogy meggyőződjenek róla, hogy az áru megfelel az elvárásoknak. Csakúgy, mint a nagykereskedelmi láncok, ő is 100 százalékos elégedettségi garanciát vállal, és ha valakinek nem tetszik az áru, akkor szó nélkül visszaveszi tőle, mert az ügyfél megtartása a legfontosabb számára. A szervezet tehát hatékonyan és olajozottan működik. A SIM kártyák rendszeres cseréjére is hangsúlyt tesznek, hogy megnehezítsék a nyomozók munkáját. Általában gyanútlan indiai vagy bangladesi állampolgárok nevére vásárolnak előfizetéseket. Mint minden maffiaszervezetben, ha valaki rács mögött végzi, akkor itt is a szervezet fizeti az ügyvédeket és gondoskodik az elítélt családjáról.

Facebook lájkok

Felmerül a kérdés, hogy honnan származik ez a rengeteg kábítószer, és hogyan tudja Sgambati az üzleteit úgy bonyolítani, hogy közben nem tagja egyetlen klasszikus maffiaszervezetnek sem. Nos, a válasz a kapcsolatokban rejlik. A maffiavezér jó kapcsolatban áll a ’ndragheta vezetőivel, a Giannini testvérekkel, akik bizalmi emberei Francesco Filipponénak (beceneve „pofaszakáll”), aki a Bellocco di Rosarno nevű befolyásos klán szövetségese. Filippone calabriai származású, de tartósan Rómában él, és nemcsak Rómába, de Európa számos pontjába irányuló drogszállítmányokat koordinál innen. Tulajdonképpen brókerként tevékenykedik, harmadik felek megbízására. Filippone a Bellocco klán római képviselője. Aki hozzá fordul, tudja, hogy olyan, mintha közvetlenül a calabriai szervezettel üzletelne, aminek főleg akkor van jelentősége, ha komoly problémákat kell megoldani.

2015. május 7-én egy római szállítmányozási cégnél – amelynek vezetője Filippone egyik emberének a bátyja – a csendőrség lefoglalt 95 kilogramm kokaint, amit egy elektromos generátor üzemanyagtartályába rejtettek el. A szer csomagolásán a Facebook lájk jele volt, a híres fel-felé mutató hüvelykujjal. A gépezet

Chiléből érkezett, a feladó pedig egy equadori telephellyel rendelkező panamai cég volt, az IIM (International Industrial Machinery). Kiderült, hogy az IIM ezzel egyidejűleg öt másik ugyanilyen generátort adott fel, és mindegyik a livornói kikötő-be érkezett, körülbelül egy hónap-pal korábban. Egyet már elküldtek Amszterdamba, egyet pedig Anzióba. Utóbbi címzettje egy római vastelep vezetője volt, akinek fogalma sem volt a szállítmányról. A másik három készülék még egy raktárban várakozott további sorsára Forlíban. Ebben a három generátorban rögtön megtalálták ugyanazokat a Facebook lájk szimbólummal ellátott kokainos csomagokat, mint amelyeket az elsőben is – összesen 483 kilogramm kábítószert nyomtak. A három generátor közül kettőnek Hollandia lett volna a célállomása, hogy innen árasszák el Észak-Európa utcáit a dél-amerikai származású fehér porral. A lefoglalások során nyilvánvalóvá vált, hogy a teljes szállítmány Filippone szervezetéhez köthető.

A kép úgy állt össze, hogy néhány hónappal korábban Filippone vendégül látott Rómában négy panamai állampolgárt, akik a nyomozók szerint kábítószer-kereskedők voltak, és azért jöttek, hogy felvegyék a szóban forgó szállítmányra az előleget. A panamai szál azonban csak egyike volt a nyomravezető jeleknek. A nyomozók Filippone embereinek számos spanyolországi utazását is nyomon követték, melyek során kolumbiai közvetítőkkel találkoztak. Ennek az üzletnek két különböző címzettje lett volna: egy római és egy nápolyi szervezet. Míg a rómaiak ragaszkodtak a legkiválóbb minőséghez, addig a nápolyiak úgy voltak vele, hogy nekik mindegy milyen, mert Nápoly utcáin a gyengébb minőséget is gond nélkül el lehet adni. Ez a szállítmány végül nem indult el, mert a kolumbiaiak az utolsó pillanatban megemelték az árat.

Ezekből is látszik, hogy Róma egy olyan világszintű elosztóközponttá vált, ahonnan olasz brókerek irányítják a legjelentősebb drogszállítmányokat: a Dél-Amerikából beérkező árut Hollandián keresztül terítik Észak- és Közép-Európában. A Párizs, Nizza, Marseilles, Molenbeek utcáit szó szerint elárasztó kábítószer tehát Rómából érkezik. A peremkerületeken a drogterjesztésbe időnként aztán bekapcsolódnak az ISIS aktivistái is, akiknek, mivel csak a közelmúltban tértek át az iszlámra, szükségük van némi bűnözői háttérre az önéletrajzukban ahhoz, hogy a terrorszervezet befogadja őket. A dílerkedés tehát egyrészt a kiképzés része, másrészt pedig pénzkereseti lehetőség is.

Kokain a Pandában

A nyomozás megállapításaiból adódik egy másik elgondolkodtató dolog. A drogszállítmányok ma már nem Gioia Tauro vagy Nápoly kikötőibe érkeznek, ahol az erős hatósági kontroll miatt nagy a lebukás veszélye, bármilyen ötletes megoldást találnak is ki az áru álcázására. A bűnszervezetek ma olyan kevésbé gyanús kikötőket választanak inkább mint Livorno, Vado Ligure, vagy Genova. Ez utóbbiban tartóztatták le 2015 júniusában Pasquale Furulit.

A férfi Fiat Pandájának csomagtartójában 185 kilogramm kokain volt, amit nem sokkal korábban rakodtak ki egy Peruból érkezett konténerből. Négy hónappal később Genovában a pénzügyőrség letartóztatta Giuseppe Belloccót (aki Furulival azonos bandába tartozott) és másik két társát, akiknél összesen 148 kilogramm kokaint találtak. Kiderült, hogy a banda kikötői munkásokat fizetett le, hogy a konténerekben elrejtett kábítószert félretegyék a számukra.

A „Tempio 2014” fedőnevű akció során nyilvánvalóvá vált, hogy míg régebben a ’ndragheta, a camorra és a cosa nostra különböző érdekek mentén próbált üzletelni Rómában, addig ma már önálló fővárosi bűnszövetkezetek működnek, akik a dél-itáliai maffiaszervezetek módszereit átvéve és azt a helyi adottságokhoz igazítva egyenrangú félként üzletelnek azokkal. A munkamegosztás a következő: a calabriai és nápolyi maffiavezérek több évtizedes szakmai tapasztalatukat és kapcsolatrendszerüket brókerként kamatoztatják, míg a rómaiak feladata az ellátási lánc megszervezése kis- és nagykereskedelemben egyaránt. Ennek a szimbiózisnak a beágyazottsága főleg annak köszönhető, hogy egészen a közelmúltig senki nem tudott róla. Ez egy olyan láthatatlan iparág, amelyet mindenki titkol, aki valamilyen módon hasznot húz belőle, és ez rendkívül nehézzé teszi a nyomozók munkáját.

A három említett akció azonban új frontot nyitott nem csupán Olaszországban, hanem egész Európában is azokkal az olaszországi maffiaszervezetekkel szemben, akik az eddigi nyomozások és rajtaütések alapján még a dél-amerikai kartelleknél is veszélyesebbek. Az egyik leleplezett spanyol közvetítő például a következőt mesélte egy barátjának olasz ismerőseiről: „Ha meglopod az egyiket, akkor egytől loptál, de ha lopsz… hallod, ezek lemészárolják az egész családodat, nem csak egy valakit, érted? Százezer euróért…”

A római bandák a bűnszervezetek egyfajta evolúciójának a termékei.

A délolasz maffiától átvették a vertikális szervezeti struktúrát, a kapcsolatok fontosságát, a megfélemlítő módszereket és a vállalkozói szemléletet, de van ezeken túlmenően egy óriási előnyük a régiekkel szemben. Róma egy szabad város, itt nincsenek meg a régi bandaháborúk, a különböző tiszteletadási szabályok, a vendetta kötelezettsége és a családi kapcsolatok. Itt csak az üzlet van és a profit számít. Az a barátom és szövetségesem, aki nagyobb bevételhez juttat. Semmi más nem számít.

A pénzmosás paradicsoma

Róma azért is ideális választás a bűnszövetkezetek számára, mert itt nincsenek jelen a maffiaviszályok, amelyek magukra hívnák a figyelmet és ebből fakadóan teljesen hiányzik a maffiaellenes kultúra is. Róma ennek ellenére egy olyan metropolisz, ahol a felemelkedéshez vezető út hosszát egy pillanat alatt nullára lehet redukálni egy ajánlás, vagy némi kenőpénz ellenében, így tökéletes tereppé vált azok számára, akik bármilyen illegális tevékenységet folytatnak.

Róma emellett remek lehetőségeket kínál a pénzmosásra: az üzletek, bárok, éttermek sokasága áll csőd szélén, és sok tulajdonos azonnal hajlandó megszabadulni a vállalkozásától, ha valaki kellő pénzt kínál érte. Márpedig megfelelő pénzt azok tudnak kínálni, akiknek nincsenek likviditási gondjaik, vagyis a maffiózók. Más városokkal ellentétben, ahol az ingatlanok vagy kereskedelmi egységek árának hirtelen változása azonnal szembetűnik, Rómában – különösen a turizmus által frekventált kerületekben – szinte korlátlan lehetőség áll fenn arra, hogy feltűnés nélkül lehessen nagy összegeket invesztálni. Ez többek között az olaszországi turizmus szédítő ütemű növekedésének is köszönhető, ami elsősorban a terrorizmus következtében állt elő. Az iszlám terror előretörése ugyanis gyakorlatilag eltüntette a turistákat Egyiptomból és Tunéziából, de Törökországban és Franciaországban is jelentősen megcsappant a számuk. Olaszország viszont továbbra is biztonságos célpontnak számít, és a maffia ebből nagyon jól profitál. Egy cukrászda, amit tavaly egymillió euróért meg lehetett venni, a turisztikai boom miatt ma feltűnés nélkül eladható öt millióért.

A folyamat a következő: a szervezetek alapítanak egy külföldi céget és feltőkésítik a kábítószerkereskedésből származó pénzzel. Ezzel egyidejűleg alapítanak egy olasz céget is, amivel megveszik, majd beindítják az éttermet, bárt vagy másfajta üzletet, egy idő után pedig eladják azt a külföldi cégnek (saját maguknak), és a pénz máris legálisan tér vissza Olaszország területére. Ezek az ügyletek kényelmesek és egyszerűek, és nem hagynak maguk után gyanúra utaló jeleket, hacsak nem lángolnak fel a klánok közötti konfliktusok a bűnözői ingatlanpiacon. Egy ilyen fellángolás vezetett nyomra abban az ügyben is, aminek kapcsán 2017. június 23-án 23 személyt tartóztattak le és 280 millió euró értékű vagyontárgyat foglaltak le a nyomozók. A kiindulópont egy 2012 decemberében kirobbant lövöldözés volt a Babylon Cafe nevű kávézóban. A lövöldözés kapcsán elindult nyomozás során derült ki, hogy a kávézó egy olyan pénzmosással foglalkozó bűnszervezethez köthető, amelynek vezetője Gaetano Vitagliano nápolyi származású római lakos, aki több maffiaszervezettel is közeli kapcsolatokat ápolt. Vitagliano módszere szintén felér egy pénzmosási kézikönyvvel. Első lépcsőben az illegális pénzeket úgynevezett pénzmosodákban tisztítják meg, amelyekbe fiktív számlák kibocsátása által pumpálják bele a pénzt. Az ilyen módon legalizált összegeket fektetik aztán bárok, szórakozóhelyek, éttermek, pizzériák és hasonlók megvásárlásába.

Rendőrségi drogfogás. Sziszifuszi küzdelem.
Vitagliano kevesebb, mint két év leforgása alatt egy kisebb birodalmat épített ki római kereskedelmi egységekből, anélkül, hogy valaha is lett volna bejelentett munkahelye vagy bármilyen hivatalos bevétele. Gaetano módszeréhez hozzátartozik a fontos banki tisztségviselőkkel és igazgatókkal való jó kapcsolat kialakítása is. Az olasz hitel-intézeteknél ugyanis egyre inkább az a szemlélet jellemző, hogy nem az adott projekt adottságai alapján döntenek a finanszírozásról, hanem az alapján, hogy van-e az ügylet mögött egy megbízható kapcsolatuk.

A kapcsolatok ugyanis felülírják a gazdasági jellegű garanciákat, és ha valaki egy bűnszervezethez tartozik, az különösen nagy biztonságot ad a banknak arra, hogy a kihelyezett pénzeket időben visszakapják, mert tudják, hogy igazából a pénzmosás miatt kell nekik a pénz, nem azért, hogy ebből finanszírozzanak egy projektet.

A pénz nevében a legnagyobb bűnszervezetek egyesítik erőiket, hogy ezáltal még nagyobb befolyásra tegyenek szert. Ahogy Pasquale Furuli fogalmazott az egyik brókerrel folytatott beszélgetésében: „Mindannyian egy országhoz tartozunk… mindannyian barátok vagyunk…

Az én házam a ti házatok is.”

Robert Saviano hangsúlyozza: a római drogmaffiáknak ráadásul nincs szükségük arra sem, hogy a politikát manipulálják, hiszen mindenük megvan, amire csak szükség lehet: bankok, közjegyzők, építőipar, üzletek, éttermek. A politikától csak egyetlen dolgot kérnek: figyelemelterelést, hogy az emberek más dolgokkal foglalkozzanak, az ő ügyeikről pedig mindenki hallgasson. Ha így folytatódik, akkor 20 éven belül egész Olaszország egy drogállammá fog válni – véli az újságíró.

 

A kokain számokban

• 156.500 hektáron termesztettek kokaint 2015-ben
• 1215 tonna tiszta kokaint állítottak elő 2015-ben
• 864 tonna kokaint foglaltak le világszerte 2015-ben
• 17,1 millió személy fogyasztott kokaint 2015-ben
• 30 százalékkal nőtt a kokainfogyasztás Európában 2011 és 2015 között
• 18 százalékkal nőtt a kokaültetvények területe 2014 és 2015 között
• 50 százalékkal nőtt 2013 és 2015 között az illegális drogkereskedelem

Olvasson tovább: