Kereső toggle

Minden héten háború

Rejtélyes betegség tartja rettegésben az amerikai futballvilágot

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az Egyesült Államokban az amerikai foci egyfajta vallás. Fiatalok százezrei álmodoznak arról, hogy egyszer a profi ligában játszhatnak, több millió néző tapad a képernyőkre, ha éppen a kedvenc csapata játszik. A dollármilliárdos iparág töretlennek látszó népszerűségén azonban foltot ejt egy rendkívül súlyos probléma: a CTE.

Július végén tette közzé Dr. Ann McKee neuropatológus az eddigi legrészletesebb kutatási eredményt arról a rettegett agyi elváltozásról, ami sorra szedi áldozatait az egykori NFL-játékosok között. A tanulmányban megvizsgált 111 elhunyt amerikai focista felboncolásakor 110 esetben mutatták ki egyértelműen a CTE jeleit. A New York Timesban is publikált adatok megkongatták a vészharangot: sürgősen meg kell találni a megoldást a problémára, mivel mindenki, aki ezt a sportot választja, kiteszi magát ennek az életveszélyes kockázatnak.

Mi az a CTE?

A krónikus traumatikus enkefalopátia (CTE) a demencia egyik formája. Ez egy olyan tünetegyüttes, ami azoknál alakul ki, akik sorozatosan szenvednek agyrázkódást, a fejüket gyakran éri ütés. Sajnos a tudomány ezen a területen még viszonylag gyerekcipőben jár, így csak erős sejtéseket és csekély bizonyítékot tudnak a kutatók felmutatni arra, mi is okozhatja valójában az érintett pácienseknél az értelmi képességek drámai romlását.

Feltételezések szerint a fejre mért ütések deformálják az ember agysejtjeit, megváltoztatva az agy belső működését. Az agy jellemzően mindent megtesz a normális működésért, egy ponton túl azonban nem képes regenerálódni. Ilyenkor a benne található fehérjék, például a tau protein kórosan felhalmozódik és kötegekké áll össze, végül az információáramlás biztosítása helyett az agysejtek ellen fordul. Tehát lassan felemészti az agyat.

Ennek a folyamatnak drámai, hosszú távú és visszafordíthatatlan következményei vannak. A betegség első stádiumában a pácienst figyelemzavar, dezorientáltság és szédüléses fejfájás jellemzi. A másodikban ezek a tünetek fokozódnak, és kiegészülnek emlékezetzavarral és kiszámíthatatlan viselkedéssel. A harmadik és negyedik stádiumban már előrehaladott demenciát, beszédzavart, remegést, mozgászavart, depressziót, agressziót, de még öngyilkos hajlamot is ki lehet mutatni.

A bokszolókkal kezdődött

A CTE-vel kapcsolatos első kutatások közel száz évvel ezelőtt kezdődtek, az ökölvívással összefüggésben. A hosszú távú agykárosodást elsőként 1928-ban mutatták ki, akkor egy orvos „punch drunk” (ütés-részegség) szindrómának nevezte a bokszolókra jellemző agyi elváltozásokat. Húsz évvel később már latin nevet is adtak a betegségnek, a dementia pugilistica annyit jelentett, hogy bokszolói demencia. A mentálisan gyengélkedő ökölvívókat jellemezték ezzel a kifejezéssel. Akkor a kutatók arra gyanakodtak, hogy a fejre mért ütések az agyban mikroszkopikus sérüléseket okoznak. Az idősödő exbokszolók agyának vizsgálatakor olyan elváltozásokra bukkantak, amelyek részlegesen hasonlítottak az Alzheimer-kórhoz. Az érintett pácienseket haláluk előtt elmezavar, remegés és váratlan dühkitörések jellemezték.

A hetvenes évekre a tudományos vizsgálatok odáig jutottak, hogy bizonyítékokkal alátámasztva figyelmeztetni akarták a sportolókat, hogy a rendszeres agyrázkódás rendkívül veszélyes hosszú távú problémákkal járhat. Egy New York-i neurológus 1987-ben már be akarta tiltatni az ökölvívást, látva az egykori ökölvívókon tapasztalt drámai tüneteket. (Ugyanez az orvos az amerikai futball esetében évekig cáfolta a tudományos kutatások eredményeit.)

„A CTE az ökölvívás velejárója. Volt nem egy idős ökölvívó, akit kezeltünk ezzel, ilyen volt például Papp László” – mondta Dr. Schiszler Lajos Gábor sportorvos a reset.hu kérdésére. Eleinte csak a kifejezett kontaktsportokat vették górcső alá, de voltak gyanús esetek a labdarúgásban, a rögbiben, a birkózásban, a jégkorongban, de még a síugrásban is.

Az amerikai futballal kapcsolatos vizsgálatok a kilencvenes években kezdődtek, amikor több tragikus eset is történt agyrázkódást szenvedett játékosoknál. Az NFL a történtek kivizsgálására felállított egy saját bizottságot, amelynek az lett volna a feladata, hogy kiderítse, van-e tudományos bizonyíték arra, hogy a sorozatos fejsérülések hosszú távú betegségekhez vezetnek. A gond csak az volt, hogy a bizottságban egy agykutató sem volt.

Egy nigériai orvos lerántja a leplet

A ligától függetlenül már több agykutató is végzett felméréseket arra vonatkozóan, hogy a többszöri fejsérülést szenvedett játékosoknál mekkora a veszélye a hosszú távú agykárosodásnak. Az ilyen jellegű kutatásoknak azonban nem volt nagy hatása, tekintve, hogy nem biztosítottak elegendő bizonyítékot ahhoz, hogy az NFL gigantikus befolyását megrendítsék. Az első nagyobb hatású botrány akkor robbant ki, amikor egy nigériai származású neuropatológus, dr. Bennet Omalu megvizsgálta a Pittsburgh Steelers váratlanul elhunyt nagyágyújának, Mike Websternek a holttestét 2002-ben.

Az Iron Mike becenévre hallgató ikonikus sportoló 17 évet húzott le a profi ligában, kilencszer volt Super Bowl-válogatott. 1990-ben, 220 lejátszott első osztályú mérkőzés után visszavonult, 38 évesen. A szurkolók akkor döbbentek meg először, amikor öt évvel később be akarták választani a Hírességek Csarnokába, azonban kiderült: az egykori játékos munkanélküli, hajléktalan, elvált a feleségétől, és drogfüggő lett. Az életerős, fegyelmezett példakép pár év alatt idegronccsá vált, aki hol buszmegállókban húzta meg magát, hol a saját kocsijában aludt hetekig. Végül 50 éves korában szívrohamban meghalt, ekkor került Omalu boncasztalára.

A neuropatológus összesen 6 hónapig vizsgálta az amerikai focista agyát, amelyben a demencia eddig feltérképezetlen fajtájára bukkant. Kutatása során arra a következtetésre jutott, hogy az edzések és mérkőzések során elszenvedett sorozatos ütközések olyan reakciót váltottak ki a sztár agyában, ami végzetes leépüléshez vezetett. Tanulmányait 2005-ben egy tudományos szaklapban publikálta. Ezzel azonban nem aratott osztatlan sikert.     u

Tagadás, halogatás, ellentámadás

Annak ellenére, hogy dr. Omalu sorban hozta a bizonyítékokat a drámai módon elhunyt focisták agyának vizsgálatairól, az NFL egészen 2009-ig még azt sem volt hajlandó elismerni, hogy fennáll a veszélye a hosszú távú károsodásnak. A nigériai orvos tanulmányát követően a 10 éven keresztül vegetáló, agyrázkódást vizsgáló liga-bizottság hirtelen elkezdte publikálni az eredményeit, melyek szerint: az agyrázkódás nem számít súlyos sérülésnek, a játékosok ezzel együtt folytathatják az adott meccset, a merev szabályozások helyett a csapatorvosokra bíznák, hogy mennyi pihenést biztosítanak a fejsérülést szenvedett játékosaiknak. (Volt olyan orvos, aki telefonon keresztül mérte fel az eszméletét vesztett játékos állapotát, és küldte vissza a pályára…)

A NFL 2007-ben röplapokat terjesztett a játékosok körében, amelyekben megpróbálták megnyugtatni a sportolókat, hogy nincs ok az aggodalomra a hosszú távú szövődményeket illetően. A liga hivatalos szakvéleményét a tudóstársadalom ízekre szedte. Több orvos úgy vélte, a közzétett jelentés elhamarkodott, elfogult és hiányos. Sok szakember vélekedett úgy, hogy a szövetség megpróbálja leplezni a valós problémát. A bizottság a takargatás és tagadás mellett ellentámadásba is lendült, Omalut azzal vádolták meg, hogy súlyos tévedéseket közölt a lapban, nem nyújtott bizonyítékokat, ezért a tanulmányának visszavonását követelték.

Ám ahogy a csontvázak– szinte szó szerint – dőltek ki a szekrényből, úgy kényszerült meghátrálásra az NFL is. A bizottság tagjait leváltották, majd több millió dollárt adományoztak a CTE kutatására. Először 2009-ben a liga egyik szóvivője ismerte el, hogy fennáll a hosszú távú agykárosodás kockázata, majd 2010-ben egy jóval részletesebb útmutatót küldtek a játékosok számára, amelyben felhívták a figyelmet a potenciális veszélyre. Legutóbb 2016-ban az NFL egyik vezető orvosi szakértője, Jeff Miller pedig már azt is hajlandó volt kijelenteni több politikus jelenlétében, hogy az amerikai futball és a CTE között összefüggés van. Elemzők ezt a történelmi bejelentést ahhoz hasonlították, amikor a dohánygyártó nagyvállalatok hosszú évtizedek tagadása után beismerték, hogy a dohányzás súlyosan károsítja az egészséget.

Dr. Bennet Omalu neuropatológus és a Sérülés c filmbeli megszemélyesítője, Will Smith.
Mit hoz a jövő?

A nyilvánvaló tudományos tények elismerése a liga számára már csak azért sem volt egyszerű, mert perek sokaságára kellett számítania. A sportág történetének legnagyobb jogi csatájára 2012-ben került sor, amikor közel négyezer felperes vádolta azzal az NFL-t, hogy nem védte meg őket a sorozatos agyrázkódások okozta károsodásoktól, mivel nem adott megfelelő tájékoztatást a lehetséges következményekről. Az ügy 2015-ben egy megállapodással ért véget, melynek keretében a liga 75 millió dollárt költött a visszavonult focisták orvosi vizsgálataira, 10 milliót pedig a CTE-kutatásokra.

Az NFL különféle szabálymódosításokkal igyekszik egyre biztonságosabbá tenni a játékot. Szigorítottak a fejjel történő támadások büntetésén, ahogy komolyabb ellenőrzésnek kell alávetniük magukat azoknak is, akik sérülés után vissza akarnak térni a pályára. Emellett egyre kifinomultabb sisakokat is fejlesztenek a gyártók, hogy azok még jobban felfogják az ütközések erejét. Sok profi játékos ezek ellenére is úgy dönt, hogy véget vet a karrierjének. Többen dollármilliós szerződésekről mondanak le, mert aggódnak amiatt, hogy leépülnek. Az egyik legváratlanabb bejelentést Chris Borland tette, aki a liga egyik legnagyobb reménységeként egy év után köszönt el az amerikai futballtól mondván, nem éri meg a kockázatot.

Nem segített az NFL píárjának a 2015-ben megjelent Sérülés című film sem, ami Will Smith főszereplésével az Omalu és a liga közötti harcot, valamint a CTE problémáját dolgozta fel. A filmgyártó Sony a 2014-es hekkertámadás során kikerült e-mailek alapján jóval durvábbra és sokkolóbbra tervezte az alkotást, a vezetőség végül azonban finomított, mert nem akarta magára haragítani az NFL-t. A film így is hatásosra sikerült.

A sorozatos tragédiák, tudományos kutatások és visszavonulások ellenére az amerikai futball továbbra is szent és sérthetetlen az Egyesült Államokban. A sportág rengeteg fiatal számára jelent kitörési lehetőséget, sokan csak a tojásfocin keresztül tudnak továbbtanulni. A dollármilliárdos iparág hatalmas összegeket költ karitatív tevékenységekre, rengeteg embernek ad munkát, óriási a hatása az amerikai gazdaságra. A népszerűségét pedig mi sem szemlélteti jobban, mint hogy a szezon csúcspontjának számító Super Bowl-döntőket világszerte több mint 110 millióan követik figyelemmel.

A csillogás és az álom árnyékában minden résztvevőben ott lapul a dilemma: megéri a kockázatot?

 

Tönkrement életek

Bár még sok megválaszolatlan kérdés van a CTE-t kiváltó okokkal kapcsolatban, az elmúlt 20 évben rengeteg szörnyű haláleset történt egykori amerikaifutball-sztárokkal, akiknél később kimutatták ezt az agykárosodást.
Dr. Bennet Omalu második vizsgált esete Terry Long, a Steelers korábbi támadója volt. A játékos óriási tehetség volt, visszavonulása után viszont 2005-ben megivott egy kanna fagyállót, így lett öngyilkos. Szintén a nigériai orvos vizsgálta Andre Waterst is, ő hosszú évek súlyos depressziója után döntött úgy, hogy fejbe lövi magát. Omalu szerint a férfi 44 évesen úgy nézett ki, mint egy 85 éves, akinél éppen kialakulóban van az Alzheimer-kór.
Justin Strzelczyk rendszeresen őrjöngött, az orvosok bipoláris zavart állapítottak meg nála. Karrierje végeztével egy nap 140 kilométerrel a forgalommal szemben belecsapódott egy tartálykocsiba. 36 évesen lett öngyilkos. A kétszeres Super Bowl-győztes Dave Duerson sms-ben búcsúzott el a családjától, majd mellkason lőtte magát. Négy gyermeket hagyott hátra. Jovan Belcher, a Kansas játékosa, egyik agresszív rohama során megölte a barátnőjét, majd a csapat stadionjához hajtott, ahol az edzők és a tulajdonos előtt vetett véget az életének.
A fenti esetek mindegyikében kimutatták a CTE-t, bár nem bizonyított, hogy ez közvetlen összefüggésben van-e az elkövetett öngyilkosságokkal. Annyi biztos, hogy az NFL-játékosok rettegett betegsége nem csak az idősebb generációt kezdi ki. A legfiatalabb vizsgált áldozat Nathan Stiles volt, aki 17 évesen többszöri agyrázkódás után már nem kelt fel egy fejsérülésből.

 

„Ott ez kőkemény üzlet”

Villáminterjú a Magyar Amerikai Futball Szövetség (MAFSZ) főtitkárával, Bachrathy Kornéllal.
– Mit szólnak a kutatási eredményekhez? Mi az álláspontjuk a CTE-ről?
– Az Egyesült Államokban elképesztően magas szinten, óriási sebességű, tömegű, erejű, pici gyerekkor óta rengeteget edző és ütköző játékosok esetén butaság lenne azt állítani, hogy biztosan nincs semmilyen összefüggés.
– Az NFL sokáig tagadta, hogy lenne összefüggés a futball és a CTE között...
– Egyrészt biztosat nem lehet tudni talán még ma sem, erős sejtések vannak. Másrészt óriási pénzekről van szó, a kártérítési perektől rettegnek odakint, ami érthető. Ott ez kőkemény üzlet, úgy is állnak hozzá.
– Mit tehet a sportág, hogy védelmet biztosítson a játékosok, különösen a fiatalok számára?
– Évek óta sokat dolgoznak ezen a sportágban. Az NFL-ben és a nagy egyetemeken is kifejlesztették az úgynevezett „Heads-Up” blokkoló és szerelő technikákat, amelynek a lényege, hogy a fejet teljesen kiveszik ezekből a cselekményekből. Amerikában is cél, hogy lecsökkentsék minden korosztályban az ütközések erejét és számát. Nyilván a berögzült régi technikákat nem annyira egyszerű adaptálni mindenkinek, de idővel minden edző ezeket fogja oktatni. A sisakot már nem fegyvernek, hanem védőeszköznek tekintik a sportág jövőjét alakító szakemberek. Ha valaki fejre támad védtelen ellenfelénél, nagyon helyesen egyre nagyobb büntetési tételeket kell fizetnie, nálunk eltiltás jár érte.
– Mi a helyzet Magyarországon? A MAFSZ foglalkozott már a kérdéssel?
– Nálunk más a helyzet. Itt még koránt sincs olyan sebessége a játéknak, mint annak őshazájában. A kisebb tömegű játékosok eleve nem tudnak akkorát ütközni. Magyarországon később kezdenek focizni, kevesebb az edzés is, ezáltal töredék terhelést kapnak a játékosok. Jelenleg kétezren amerikai fociznak hazánkban, az egészségük megőrzése számunkra sportági érdek. Mivel szeretnénk a játék minden elemében felzárkózni az Egyesült Államokhoz, ezért erre a problémára nekünk is hangsúlyt kell fektetnünk, meg kell ismertetni az edzőinkkel az új, biztonságosabb technikákat. Ezeket részben már használják is, viszont ez egy folyamat. Szerencsére a sportág hazai 12 éves történetében még egyetlen olyan esetről sem hallottunk, hogy játékosainknak CTE-jellegű problémái lettek volna.

Olvasson tovább: