Kereső toggle

Lesújtó amerikai külügyi jelentés

A Föld népességének csupán 20 százaléka gyakorolhatja szabadon a vallását

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az amerikai külügyminisztériumnak vallásszabadságról szóló legújabb nemzetközi jelentése szerint „a világ népességének majdnem 80 százaléka korlátozott keretek között gyakorolhatja vallását. Ahol a szabad vallásgyakorlat nem biztosított, ott az instabilitás, az emberi jogok megsértése és az erőszakos radikalizmus nagyobb valószínűséggel ereszt gyökeret”.

Adokumentum 199 országban vizsgálta a vallásszabadság 2016-os helyzetét. Tíz országot nevezett meg „különös aggodalomra okot adóként”: Mianmart, Kínát, Eritreát, Iránt, Észak-Koreát, Szaúd-Arábiát, Szudánt, Tadzsikisztánt, Türkmenisztánt, valamint Üzbegisztánt. A külügyminisztérium nem fogadta el a dokumentumot összeállító bizottság javaslatát arra, hogy a legsúlyosabb kategóriába sorolják Oroszországot, Szíriát, Pakisztánt és Vietnamot.

Kína és Törökország

A jelentés szerint a kínai hatóságok fizikailag bántalmazzák, kínozzák és bebörtönzik a keresztényeket, a tibeti buddhistákat és más ottani vallási kisebbségbe tartozó csoportok tagjait. Zhejiang (Csöcsiang) tartományban – melynek fővárosát, Wenzhout (Vencsou) kínai Jeruzsálemnek is nevezik, mivel az országban a legtöbb keresztény itt található – a dinamikus protestáns növekedésre válaszul betiltották a kórházakban a szabad vallásgyakorlást.

Kétezer templomot, egyházi épületet és hatszáz keresztet megrongáltak vagy teljes egészében meg is semmisítettek tavaly. Az egyik keresztény pásztort élve eltemették, amikor megpróbálta megakadályozni, hogy lerombolják a gyülekezeti épületét. A pásztor végül megmenekült, de a felesége meghalt. Katolikus papok eltűnése is gyakori.

A tibeti buddhistákat érintő vallásüldözés következtében három tibeti felgyújtotta magát, többen pedig öngyilkosságot követtek el kétségbeesésükben, amikor egy hónapja bejelentették, hogy drámaian lecsökkentik a negyvenezer főnek otthont adó tibeti kolostor és akadémia méretét a világ legnagyobb buddhista településén, Larung Gavban.

Rex Tillerson, amerikai külügyminiszter a jelentést bemutató sajtótájékoztatón úgy nyilatkozott, hogy a NATO-tag Törökországban „a hatóságok folytatják a vallási kisebbségbe tartozó bizonyos csoportok emberi jogainak korlátozását”. 

Törökországban a keresztények épületeinek méretét is korlátozzák, a templomok építését akadályozzák. A kötelező iskolai iszlámoktatás alól csak a zsidó és a keresztény származású tanulók kaphatnak felmentést. Andrew Brunsont, a már több mint 20 éve Izmirben dolgozó amerikai pásztort október óta fogva tartják az országban terrorista szervezetekkel való együttműködés vádjával.

Az elmúlt években egyre több papot, lelkészt és templomot támadtak meg. Két éve 15 protestáns templom 20 lelkésze kapott az Iszlám Állam szóhasználatára utaló életveszélyes fenyegetést a világhálón. A samsuni Agape Gyülekezet tagjait idén februárban érte támadás, amikor négy férfi rájuk akarta törni a bezárt kaput.

Az elmúlt évtizedekben elkobzott örmény és görög ortodox templomok, illetve szemináriumok továbbra sem kerültek vissza egykori tulajdonosaikhoz. A török hatóságok ellehetetlenítették, hogy az örmények – az országban élő legnépesebb keresztény közösség – az 1100 évvel ezelőtt még az Örmény Királyság központjának számító Van-tónál lévő Szent Kereszt-templomban istentiszteletet tarthassanak.

A mai Törökország területe a korai kereszténység egyik legfontosabb régiójának számított, és egészen a 20. század elejéig a törökországi keresztény irányzatok tagjai alkották a legnagyobb keresztény közösséget a Közel-Keleten. Az 1915-ös örmény genocídium és a folyamatos üldözések következtében számuk mára a lakosság 0,2 százalékára zsugorodott. Sokan, a kirekesztéstől félve, hitüket csak titokban élik meg. A keresztények munkakeresés esetén vagy köztisztviselői állás megpályázásakor hátrányos helyzetbe kerülnek vallásuk miatt.

A muszlim vallás alavita irányzatába tartozók is hasonló hátrányos megkülönböztetéssel néznek szembe. A Törökország második legnagyobb vallási közösségét alkotó, 20 milliós alavita közösség tagjai például nem kapnak állást a közhivatalokban.

Észak-Korea és az Iszlám Állam

A külügyminisztérium Észak-Koreát a vallásszabadság szempontjából különösen aggasztó helyzetű országok körében az élvonalba sorolja. Bár hivatalosan – az ország 1948-ban készült alkotmányának 14. cikkelye szerint – vallásszabadság van, a kormány szorosan ellenőriz minden vallási tevékenységet, mivel a kommunista diktatúra a hivatalos ideológiáját veszélyeztető elemnek tekinti bármilyen vallás híveit, de közülük is a keresztényeket találják a legfenyegetőbbnek.

Az üldözések, bebörtönzések ellenére a keresztények száma nő, kétszázezer főre teszik jelenleg a számukat. Azok az észak-koreaiak, akik Jézus Krisztusban hisznek, csak földalatti közösségekben gyakorolhatják hitüket, szó szerint életüket kockáztatva. Bibliát vagy külföldről érkező vallási tartalmú irodalmat tilos tartani, akinél Bibliát találnak, rögtön elkobozzák, és az illetőre súlyos büntetés, kínzás vagy bebörtönzés vár, de a kivégzések sem ritkák.

A jelentés előszava hangsúlyozza, hogy az egyik legnagyobb fenyegetést a vallásszabadságra az Iszlám Állam terrorszervezet jelenti a világban. „Az Iszlám Állam nyilvánvalóan felelős az uralma alatti területeken a jazidik, a keresztények és a síita muszlimok elleni népirtásért.” Az amerikai diplomácia irányítója a jelentés előszavában hozzátette: „az Iszlám Állam az ugyanezen csoportok, továbbá egyes esetekben szunnita muszlimok, kurdok és más kisebbségek ellen elkövetett emberiség elleni bűntettekért és etnikai tisztogatásért is felelős. Ezeknek, és más az erőszakos radikalizálódás által veszélyeztetett csoportoknak a védelme a Trump-kormányzat emberi jogi prioritása marad”.

 

A dúsgazdag terrorállam

A jelentésben a vallásszabadságot legjobban veszélyeztető országok között szerepel a világ egyik leggazdagabb országa, Szaúd-Arábia is. Az olajnagyhatalomban a szabad vallásgyakorlást nem biztosítja a törvény. A Hetek a múlt héten számolt be Raif Badawinak, annak a szaúdi bloggernek a történetéről, akit ezer korbácsütésre ítéltek blogján közzétett kritikus szavaiért, amelyből százat már végre is hajtottak a cukorbeteg szaúdi családapán. Ezen felül a férfit tíz év börtönre, valamint egymillió szaúdi riál (körülbelül 71,5 millió forint) megfizetésére kötelezték. A blogger felesége gyermekeikkel Kanadába menekült, onnan kampányol férje szabadon bocsátásáért. Ensaf Haidart az interneten keresztül értük el.
– Miért maradt a férje Szaúd-Arábiában, amikor már sejtette, hogy élete veszélyben forog?
– Amikor 2007-ben kibukott az ügy, megpróbált az Egyesült Államokba utazni, de az amerikai hatóságok Szaúd-Arábiával megegyezve nem engedték be őt. Ennyit jelent az olaj hatalma. Letartóztatásáig, 2012-ig pedig már nem hagyhatta el Szaúd-Arábiát.
– Kanadába érkezésük óta ön kapott már fenyegetést?
– Közvetlenül a szaúdi kormánytól nem, de a családomtól és néhány szaúdi embertől részesültem fenyegetésben.
– Bár a Trudeau-kormány ideiglenes letelepedési engedélyt adott önnek és három gyermekének, illetve a miniszterelnök Raif kiszabadításáért vívott kampányában is támogatja önt, Kanada közismerten Szaúd-Arábia második legnagyobb fegyverszállítója. Ez a két dolog hogyan egyeztethető össze?
– Elsőként Libanonban kaptunk menedékjogot az ENSZ-től, és Kanada volt az az ország, amely leghamarabb elfogadta kérelmünket. Ami a két ország közötti, még az előző kanadai kormány által kötött fegyverüzletet illeti, csak remélni tudom, hogy ezt a megállapodást Trudeau miniszterelnök úr arra is használja, hogy kiszabaduljon Raif.
– Mi most a legnagyobb félelme?
– Az, hogy újra megkorbácsolják a férjemet.

Olvasson tovább: