Kereső toggle

Kiégés szó szerint - Burnout szindróma a sejtek szintjén

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A köznyelvben a kiégés leginkább fizikai-érzelmi-mentális kimerültséget jelent, és meghatározott tünetegyüttesei vannak. Ugyanakkor a sejtek szintjén a burnout akkor is jelen lehet, ha nem produkáljuk az összes „klasszikus” tünetet. A tudósok által krónikus, alacsony szintű gyulladásként beazonosított folyamat legfőbb fűtőanyaga a stressz, és összefüggésben áll a táplálkozási és életmódbeli (rossz) szokásainkkal is. Úgy tűnik, számos modern betegség hátterében ez áll.

Amindennapi élet küzdelmei – munka, számlák, gyerekek, háztartás – gyakran egy kegyetlen mókuskeréknek tűnnek. A legtöbbünk valahol érzi, hogy ennek a kimerítő tempónak nem lesz jó vége, mégis „tekerünk” tovább, ügyet sem vetve az esetleges következményekre. Majd a hétvégén vagy a szabadság alatt kialusszuk, kipihenjük magunkat. Ismerős gondolatok? Súlyos árat fizethetünk miattuk. A fizikai és lelki stressz ugyanis olyan káros folyamatot indíthatnak el szervezetünkben, amely komoly egészségügyi problémákhoz vezet: többek között a szívbetegségek, a depresszió, a krónikus fájdalom vagy az idegrendszeri betegségek mögött is gyakran ezt, vagyis a krónikus, alacsony szintű gyulladást kell keresni. Amíg ugyanis a szervezetünket érő támadások nyomán kialakuló gyulladás normális, sőt szükséges immunreakció, addig a stressz ezt a „belső égést” állandó, krónikus szintre emeli.

A téma kutatói szerint a folyamat tudományos megértésének jelentősége a génkutatás eredményeihez mérhető – írja a New Scientist tudományos folyóirat. A gyulladás a szervezetünk első védelmi vonala, amely nélkül végzetesen sebezhetőek lennénk. Mindannyian rendszeresen tapasztaljuk, hogy amikor a testünket sérülés vagy fertőzés éri, akkor az érintett terület bepirosodik, ég, bedagad és fáj. Először a sejtek egy citokin nevű vegyi anyagot kezdenek el kiválasztani, amely növeli a véráramlást az érintett területen, és „riasztja” az immunrendszert, hogy készüljön fel a „harcra”. A hőemelkedés a növekvő véráramlás mellékhatása, a pirosságot és a duzzanatot a véredények kitágulása okozza, amelynek a célja, hogy a fehérvérsejtek elárasszák az érintett szövetet. Ezek a sejtek felfalnak minden behatoló kórokozót, és eltakarítják a „romokat”.

Ez az immunválasz különböző módokon jelentkezhet, attól függően, hogy a szervezetünk milyen kihívással néz szembe. Ha megrándul a bokánk, az ízület bedagad, forró lesz, fáj és nehezen tudjuk mozgatni. Ha megfázunk, a légutakban lévő véredények kitágulnak, nehezítik a légzést, az úgynevezett hisztaminok serkentik a nyálkásodást, és elkezdünk köhögni, tüsszögni. Ha influenzásak vagyunk, a gyulladás nemcsak a légutakban, hanem az egész testben jelentkezik, ízületi és izomfájdalmakat okozva.

Akármi is váltsa ki, a gyulladásnak elvileg időlegesnek kell lennie: amint elhárult a probléma, nincs már rá szükség. A modern élet velejárói azonban könnyen felborítják ezt a finom egyensúlyt. Az elhízás, a stressz, a szennyeződések, a rossz étrend és az öregedés mind olyan körülmények, amelyek nyomán a test szintén gyulladt állapotba kerülhet, illetve abban maradhat. Ez egy alacsonyabb szintű gyulladás, viszont nem korlátozódik meghatározott szövetekre, hanem az egész szervezetet állandó készültségi állapotban tartja egy nem létező fenyegetettséggel szemben.

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható. Keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg online a https://digitalstand.hu/hetek felületen.

Olvasson tovább: