Kereső toggle

Hol volt Ősbuda?

Nyomozás Attila és Árpád fejedelmi városa után

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„Nem oda Buda!” – mondta a Benedek Elek-féle Toldi-történet főhőse, amikor útba igazított egy csapat eltévedt katonát, akik a magyar fővárosba szerettek volna eljutni. A szólásból azóta közmondás lett, Gárdonyi nyomán az értelme is megváltozott. („Oda Buda!” - szól az Egri csillagok egyik fejezetcíme, így a mondás új értelme ennek megfordításával „nincs veszve semmi” lett). Az utóbbi időben azonban egyre több kutató véli szó szerint úgy, hogy „nem oda Buda”, mondván nem ott volt a magyarok eredeti székhelye, ahol ma a Duna partján áll a világ egyik legszebb fővárosa áll, és nem is a királyi koronázó városként ismert Székesfehérváron. Most induló sorozatunkban a magyar történelem néhány izgalmas rejtélye nyomába eredünk, elsőként arra keressük a választ, hogy hol terült el Sicambria, vagyis Ős-Buda, ahol hajdan Attila, jóval később pedig Árpád uralmi központja és palotája is állt.

A magyar őstörténet nem csak idehaza olyan népszerű téma, amiről folyamatosan jelennek meg újabb és újabb könyvek, folyóirat és online cikkek, hanem külföldön is egyre nagyobb érdeklődést vált ki. Legutóbb a Travel Channel régész-műsorvezetője, Josh Gates forgatta Magyarországon az Expedíció az ismeretlenbe című sorozatának egyik epizódját, amelyben Attila és Árpád egykori birodalma és az uralkodók temetkezési helye után nyomozott. Miközben a hivatalos akadémiai álláspont nem tartja megalapozott a hunok és a magyarok közötti kapcsolatot, Gates - aki 2015-ben Szulejmán szultán szigetvári sírjáról is forgatott egy dokumentumfilmet - egyértelműen abból indul ki, hogy Attila 5. századi hun birodalma közvetlen elődje volt a középkori magyar királyságnak. Persze, Magyarország angol neve (Hungary) készen kínálja a párhuzamot, de vajon a régészet tud-e ezzel kapcsolatban bármilyen tényt felmutatni?

Pannónia császárai  

A kapcsolatot legegyértelműbben a térképek segítségével lehet bizonyítani, ugyanis keleti irányból mindkét vezető eljutott a Dunán átkelve az egykori római Pannonia tartomány területére. Pannonia a késői római birodalom egyik legfontosabb provinciája volt, miután Tiberius i.sz. 6-ban leverte az itt élő pannonok lázadását, amelyet illír és dalmáciai törzsekkel együtt intéztek Róma ellen. A felkelés erejére jellemző, hogy az Encyclopaedia Britannica szerint „Hannibál támadása óta nem érte ilyen halálos veszély Itáliát”. Tiberius győzelme után a birodalom gyorsan meg is szervezte a provinciát, amelynek a védelmére először három, majd ezt fokozatosan növelve később hét légiót rendeltek. A harmadik századtól kezdve Pannonia provincia legalább tizenkét római császárt - köztük a két legbrutálisabb keresztényüldöző uralkodót, Diocletianust és Maximianust - adott. A pannóniai születésű császárok közül tízen a Száva folyó partján, Sirmiumban születtek. A Belgrádtól nyugatra, a mai Vajdaságban, Szávaszentdemeter közelében álló város a harmadik század végén több mint 100 ezer lakossal rendelkezett, és egyike volt a birodalom négy fővárosának.

Pannonia tartomány keleti természetes határa a Duna vonala volt, ahol állandó híd is állt Ulcisia Castránál, a mai Szentendre magasságában. Ezt Traianus császár építette az 1. század legvégén, és ez nem csak az árukereskedelemben játszott fontos szerepet, hanem az itt álló erőd védelmet is adott a Dunakanyartól délnyugatra fekvő területnek. A róma hídon át vonultak a légiók keletre, a dáciai hadműveletekhez is.

A Duna nyugati partján fekvő két nagy római település Aquincum és Sicambria volt. A barbár törzsek betöréseiben mindkét város súlyos károkat szenvedett, de a pannóniai származású császároknak köszönhetően a negyedik század elejétől újra virágzásnak indultak. Új kolóniák, telepek és villanegyedek épültek fel a Duna partján, a Pilis hegyeinek déli fekvésű lankáin. Annyira népszerű volt a térség, hogy a hadvezérből császárrá választott Galerius életének egy részét, itt, a Dunakanyarban töltötte, Aquincum, Florentia és Sicambria térségében töltötte, még uralkodása alatt (293-305) is megfordult itt. Galerius kulcsfontosságú szerepet töltött be a kereszténység történetében. Bár uralkodása során folytatta az elődei, Diocletianus és Maximianus által csúcsra járatott üldözést, halálos ágyán mindezt visszavonta, és 311-ben kiadta azt a híres türelmi rendeletet, ami egyszer s mindenkorra véget vetett a keresztények elleni hajszának a római birodalomban.

Galerius utódja, Nagy Konstantin hiába építette meg a dunamenti limes megerősítésére az „Ördögároknak” nevezett védelmi vonalat, Pannónia már néhány évtizeddel a nyugat-római birodalom bukása előtt a hunok kezére került. A térséget az 1930-as években alaposan feltérképező Sashegyi Sándor régész-történész ezt írja A magyarföld és emlékei című könyvében:  „450-ben Attila fejedelem hun seregei özönlötték el Pannónia területét s azt birtokukba is vették. A középkori krónikák szerint Attila a Duna mellett, az ősi Sicambria romjai felett épített fényes palotában lakott. Sicambriát ez időkben Attila városának és Etzelburgnak is nevezték. Hosszú időn keresztül Aquincum területét vélték Sicambriának. Azonban ott hun korszakból származó leletanyagra nem igen akadtak s ha Sicambria Aquincum helyén lett volna, más bizonyító leleteknek ezt már igazolniuk kellett volna. A mai Buda helyére is igyekeztek beilleszteni Sicambriát. A mai Buda azonban csak a tatárdúlás után a XIII. században kezd települni. Kézai krónikájában olvassuk, amelyet a XIII. században írt, hogy Sicambria Ősbudával, vagyis Ó-Budával azonos.”

Frankok, avarok, hunok, magyarok

Ez az Ősbuda azonban nem feltétlenül azonos a mai Óbudával, ami Aquincum térsége. Sashalmi kutatásai szerint „a mai Pomáz község területén és annak közvetlen környékén állt a hajdani Sicambria, majd Attila városa, Etzelburg.” Attila halálával a hun birodalom is szétbomlott s nyomába az avarok 200 éves uralma lépett. 800-ban azonban már Nagy Károly császár frank légiói kezében volt Pannónia, egészen a Duna vonaláig. Nagy Károly császár a hun-avar seregek feletti utolsó nagy csatája Pannóniában a Duna észak-keleti könyökében folyt le, ott, ahol Attila városa s egyben az avarok fővárosa, Etzelburg álltott. „Nagy Károly seregei a hun-avar seregek által megszállt várakat, megerősített sáncokat és a pogány templomokat mind elpusztították s a győzelem helyére a Duna közelében, a nagy hegyek aljába, egy jelentéktelen dombon, keresztény templomot építettek. A krónikák szerint ezt a templomot nevezték a későbbi századok folyamán Fehéregyháznak” - amit az utókor (Székes)Fehérvárral kevert össze.

A frank uralom nem tartott sokáig Pannóniában. A népvándorlás során Szvatopluk szláv fejedelem seregei is betörtek Pannónia északi részébe, majd id. u. 900-ban Árpád fejedelem honfoglaló hadai jelentek meg a Dunánál, Megyer (a mai Káposztásmegyer) táján, hogy azon (Békásmegyer-Budakalász felé) átkelve birtokukba vegyék Pannóniát. Sicambria és Aquincum ekkorra már elpusztult és csak a hatalmas romok hirdették hajdani dicső múltjukat. Árpád vezér a Dunán átjöttekor a Pomáz feletti Kőhegyen állította fel először sátrát. Innen kísérte figyelemmel az átkelést és irányította a törzsek elhelyezését. A hegyekkel övezett síkot a Dunánál Árpád fejedelem azonnal megszállta, a hegyek átjáróit megerősítette és a hegyek aljában az elpusztított Attila városában, vagyis Sicambriában tartotta székhelyét, ahol a régi palotákat megújította. Anonymus szerint „Árpád húsz napot töltött Attila városában és ekkor fiait, vitézeit és főbb embereit birtokokkal és várakkal ajándékozta meg.”

Ősbuda az Árpád-házi királyok idején fokozatosan elveszítette a jelentőségét. Az utolsó érdemi esemény, ami itt zajlott, III. Béla királyhoz (1172-96) fűződik, aki a Szentföldre vonuló német Frigyes császárt Etzelburgban, vagyis Ősbudán látta vendégül közös vadászatra. Ebből következik, hogy az ősi fejedelmi szálláshely még a XII. században is királyi palotául szolgált. A tatárdúlás után azonban az Ősbuda már nem nyújtott megfelelő védelmet és ezért IV. Béla király déli irányban, a mai budai várhegyen egy új város építését kezdte meg. Ősbuda azóta is őrzi titkait, amelyet az utóbbi időben több régészcsoport is próbál megfejteni. (folytatjuk)

Olvasson tovább: