Kereső toggle

„Vajon mit tenne Mohamed?”

Interjú Hazem Farraj exmuszlim aktivistával

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A dzsihádisták vadásznak rá, a családja kitagadta, az interneten tízezrek követik. A Hetek megkereste a keresztény hitre tért szerzőt, hogy meséljen tapasztalatairól, és mondja el véleményét korunk legnagyobb kihívásaival kapcsolatban.

– Palesztin származású amerikai keresztény vagy. Ez azért nem mindennapi kombináció. Mi késztetett az iszlám elhagyására?

– Brooklynban, New Yorkban születtem 1984-ben egy amerikai palesztin családba. A történetem igazából akkor kezdődött, amikor 1997-ben apám visszaköltöztette a családot Jeruzsálembe, hogy ott még jobban elmélyülhessünk az iszlám tanításaiban és kultúrájában. Az identitásunkat ugyanis nem amerikaiként határoztuk meg. Arab muszlimok voltunk, akik egy idegen földön éltek.

A Kelet-Jeruzsálembe való költözés teljesen passzolt az addigi életvitelünkhöz. Izraelben egy angol nyelvű iszlám iskolában tanultunk, valamint aktívan látogattuk a helyi mecseteket minden pénteken, köztük a Szikladómot.

Az áttéréshez vezető út viszont rendkívül nehéz volt. Először elkezdtem őszintén kutatni az iszlám vallás mélyebb értelmét, ami súlyos lelki gyötrődéshez vezetett. Másfél év után rájöttem, hogy az iszlám kultúrával és politikával valami nem stimmel. Édesapám ekkor bérbe adta a házunk második emeletén levő lakást egy keresztény házaspárnak. Megegyeztünk velük, hogy mi beszélünk nekik az iszlámról, ők pedig mesélhetnek a saját hitükről. Mondanom sem kell, hogy míg én csak Korán-idézeteket tudtam felolvasni nekik, ők órákon keresztül sorolták a személyes tapasztalataikat. Én csak a médiából ismert sablonokat ismételgettem, miközben az ő történeteikből valahogyan egy rendkívül mély szeretet áradt. Ez érintett meg.

Nem arra készültem, hogy közszereplő legyek. Sokáig visszahúzódó életet éltem, de egy ponton elhatároztam, hogy félelem nélkül akarok élni. Azon a napon, amikor Moammer Kadhafi (líbiai diktátor, akit az „arab tavasz” során öltek meg – a szerk.) megbukott, a Közel-Keleten élő arabok hozzám hasonló módon sokan meghasonlottak. Sokan vágytak a szabadságra, egy nyitott társadalomra, ahol bárki azt mondhat, amit akar. Azon a napon arccal és névvel felvállaltam magam a Facebookon, és elkezdtem foglalkozni a radikális iszlámmal, valamint a kisebbségek elleni jogsértésekkel. Ez rendkívül érzékeny és konfrontatív téma, nagyon sok szenvedő embert érint. Végső soron értük teszem, amit teszek.

– Napjaink politikailag korrekt világában ritka és veszélyes vállalkozás szembe menni az árral, beszélni a vallási szélsőségekről. Hogyan fogadta a környezeted ezt a vállalkozást?

Hogy őszinte legyek, ez valóban ritka. Mielőtt belevágtam ebbe az egészbe, nem hittem volna, hogy csupán egy maroknyi exmuszlim aktivista hajlandó a tapasztalatait és élettörténetét a nyilvánosság elé tárni. Őszintén reménykedtem abban, hogy az iszlám kultúrából az ellenségeim idővel felismerik, hogy van egy jobb út, és felhagynak a támadásokkal. Tévedtem. Persze ettől még nem adom fel. Sokat segített, hogy azonosulni tudtam Jézus szenvedésével. Hiszem, hogy az ő szenvedése értelmet ad az én szenvedéseimnek, reményt ad, hogy a szörnyű atrocitásoknak egyszer vége lesz. Arra ugyan még várnom kell, hogy a Közel-Kelettel kapcsolatos vágyaim megvalósuljanak, de ez csak inspirál, hogy továbbra is elszántan dolgozzak e nemes ügyért.

– Sokat hallunk áttért muszlimokról, Európában viszont keresztény fiatalok hagyják ott a vallásukat, hogy az iszlám hitet gyakorolják. Mit gondol, mitől ennyire vonzó számukra a muszlim közeg?

– Szerintem a dolgok összefüggnek egymással. Nyilvánvaló, hogy a Nyugaton tapasztalható szabadságjogok nincsenek ingyen, azokért sokan harcoltak évszázadokon keresztül. Miközben némelyek méltósággal viselik e harcban szerzett sebhelyeiket, a Nyugat egy ideje már nem néz szembe ezzel a valóssággal. A többség magától értetődőnek veszi például a vallásszabadságot. A globalizálódó és határok nélküli nyugati társadalmak szeretnék azt hinni, hogy minden vallás egyenlő, de ez nincs így.

Az iszlám vallás népszerűségét egy szóban lehet megmagyarázni: a közösség. Nem kell sokat magyarázni, hogy mennyire vonzó a fiatalok számára, amikor vagánynak érezhetik magukat, és egy menő csapathoz tartozhatnak. Az ilyen közösség rendkívül hívogató és vonzó, különösen a céltalan, elveszett és sebezhető európaiak számára. Rájuk ez olyan hatással van, amihez hasonlót még nem tapasztaltak. Ez nagyon hasonlít ahhoz, amikor valaki egy bandába belép. Az ember közösségi lénynek lett teremtve, így az ilyen csoportok óriási vonzást gyakorolnak ránk.

– Az elmúlt években az iraki és szíriai keresztények száma drasztikusan csökkent, sokan menekülésre kényszerültek, mások brutális halált haltak. Ön számos romos keresztény várost meglátogatott, sok földalatti gyülekezetben is járt. Hogyan látja a közel-keleti keresztények helyzetét?

 – Az egyháztörténeti források azt mutatják, hogy az Egyház akkor is növekedett, amikor nagy üldöztetéseket szenvedett. Sosem felejtem el, amikor az egyik látogatásom során egy keresztény azt mondta nekem: „Hazem, hamarosan az Iszlám Állam fog embereket vezetni Jézushoz”. Akkor még azt hittem, meg van őrülve, csak mosolyogtam a naivitásán.

Egy évvel később azonban, amikor egy iraki underground gyülekezet pásztorával találkoztam, elmondta, hogy az Iszlám Állam előtt a gyülekezete üresen állt. „Nem tudom hogyan, de az ISIS alapítása óta hatalmas ébredést tapasztalunk” – mesélte. Ekkor eszembe jutott, hogy mennyire hitetlenkedve fogadtam a korábbi állítást, ami rendkívül pontosnak bizonyult.

– Akkor ezek szerint van remény a közel-keleti kereszténység számára?

– Persze. Mindig van remény. Sokszor ezt a harcot az embernek magában kell megvívnia. Emlékszem, amikor láttam a Szindzsár-hegyi mészárlás nyomait. Nagyon megviselt. A helyi menekülttáborban sétálva azon gondolkoztam, hogyan lehetnek az emberek ennyire kegyetlenek és gonoszak. Egészen addig gyötrődtem magamban, amíg el nem kezdtem beszélgetni az áldozatokkal. Mindamellett, hogy közvetlenül megtapasztaltam az emberi gonoszságot, mélyen megindított a keresztények és jazidik szilárd jelleme. Ez a közösség volt az, ami helyreállította a hitemet az emberiségben.

– A nyugati világban a „mérsékelt iszlám” kifejezés nagyon divatos mostanság. Létezik ilyen? Ha egy muszlim ember valóban a Korán tanításai alapján igyekszik élni, akkor ő mérsékelt vagy szélsőséges?

– Érthető, hogy népszerűsíteni próbálják a „mérsékelt iszlám” eszméjét. Ha megkérdeznénk akármelyik modernizálódott nyugati muszlimot, akkor lelkendezve mondaná, hogy bizony az iszlám mérsékelt formája az igazi és a mérvadó. Ugyanakkor, ha azt a sejket kérdeznénk meg, aki a bátyámnak azt tanácsolta a megtérésem után, hogy öljön meg engem – na, ő nem értene egyet ezzel az állítással. Úgy találhatjuk meg a helyes választ, ha feltesszük a kérdést: Mit tenne Mohamed? Ha az eredeti iszlám szöveges forrásokat megvizsgáljuk, miben is hitt, milyen életmódot folytatott Mohamed, akkor riasztó képet kapunk. Saját tanulmányaim szerint az iszlám legtisztább formája a VI. században valósult meg Arábiában. Érdemes tehát azt a korszakot megfigyelni.

– Eleve furcsa egyébként az, hogy bizonyos ideológiákhoz az emberek szükségesnek tartják hozzábiggyeszteni azt a szót, hogy „mérsékelt”. Emlékszik bárki is mérsékelt nácikra például?

– Azt remélem, hogy Mohamed tanításait megismerve a muszlim közösség lesz elég bátor, hogy engedjen a belső hangnak. Ha megteszik, akkor a hozzám hasonlók kiállnak és felszólalnak a szélsőségességgel szemben.

– Talán az elmúlt évek legvéresebb ramadánjának lehettünk tanúi az idén, sok terrortámadás történt Európában is. Az esetek többségéről kiderül, hogy az elkövetők muszlimok voltak, erről mégsem lehet nyíltan beszélni a főáramú médiában.

– Nagyon aggasztó látni, hogy milyen elképesztő álláspontot képvisel a szélsőbaloldal. Egyszerűen nincsenek képben a nagyon is valóságos és drámai jelenkori tapasztalatokkal. 2017-et írunk, de sem az Egyesült Államokban, sem Nyugat-Európában nem szabad elmondani az igazságot a történésekről. Nemcsak ostobaság, hanem nyílt tagadás az, ha nem beszélünk a terrortámadások leggyakoribb közös nevezőjéről. Aggasztó mértékben tombol a politikai korrektség.

Minden aggódó európait és amerikait arra bátorítanék, hogy menjenek szembe azzal, amit a washingtoni gépezet igyekezett elhitetni velünk Obama elnöksége alatt. A volt amerikai elnök nem győzte ismételgetni: „Hadd szögezzem le egyértelműen: az Iszlám Állam nem iszlám és nem állam”. Ezzel tulajdonképpen azt mondta a muszlimoknak, „Hadd mondjam el, mit is kellene gondolnotok”. Sajnálatos módon Mohamed szavai jobban hatnak a muszlim közösségre, mint Obama elnök, vagy bármilyen más, politikai érdekektől motivált politikus szavai, akik figyelmen kívül hagyják a jelenlegi válság oka az iszlamista terror.

– Mi a véleménye a tömeges bevándorlásról?

– Csak ismételni tudom, amit nekem Qamis Shamo tábornok mondott. Kérdésemre azt tanácsolta az amerikaiaknak: ne engedjétek be a menekülteket, mert az Iszlám Állam felesküdött, hogy aktivistái elvegyülve közéjük, beszivárognak Európába és a Nyugatra. Ez az ember a kurd hadsereg tábornoka, aki évek óta harcol az Iszlám Állam ellen. Szerintem érdemes megfogadni a tanácsát.

– A migráció következtében párhuzamos társadalmak alakultak ki, sok közterület már no-go övezetként működik Európában. Mi lehet az oka, hogy számos muszlim nem képes integrálódni a keresztény társadalmakba?

– Az arab kultúra alapvetően sémita. Ugyanúgy, mint a zsidó. Így történhetett meg az, hogy Izrael kétezer évig diaszpórában élt a földön, majd egyszer csak újjászületett egy ország egy nyelvvel, egy törvénnyel és egy kultúrával. Hasonló helyzetben vannak az arabok is. Nem része a természetüknek az asszimiláció. A Nyugat számára ez problémát jelent, hiszen a bevándorlók által okozott problémák azoknak a politikusoknak a lelkén száradnak, akik teljesen figyelmen kívül hagyták a biztonsági kockázatot és a jogos fenntartásokat.

– Amerikaiként mi a véleménye Donald Trumpról és a közel-keleti politikájáról?

– Először nagyon szkeptikus voltam Donald Trumppal kapcsolatban, de elnyerte a támogatásomat, amikor nevén nevezte a radikális iszlám terrorizmust. Szimpatikus volt, hogy ennyire egyszerű és földhözragadt. Olyan húrokat pendített meg, amelyeket a demokraták, Obama és Clinton már hanyagoltak egy ideje. Már az eddigi elnöki időszaka alatt is nagy változást hozott a Közel-Keleten. Az előző amerikai elnök „kivárásos” politikája hosszú évekre visszavetette a Közel-Kelet emberi jogi és társadalmi helyzetét. Donald Trump képes volt közös nevezőre hozni a közel-keleti országokat, és hadat üzenni a terrornak. Talán az sem véletlen, hogy az öbölmenti államok elkezdték felelősségre vonni Katart. Bár az még várat magára, hogy ebből mi sül ki.

– Mit szól a beutazási tilalomhoz?

– Lefotóztam a pillanatot, amikor aláírták az elnöki rendeletet. Hosszú évekig éltem úgy, hogy mindig a hátam mögé kellett néznem. Leginkább az elmúlt nyolc év politikája ijesztett meg a legjobban. Trump az egyik beszédében azt mondta: „Űzzük ki őket!” A Korán 2. Szúra 191–192-t idézte. Ez a dzsihádista vers szólítja fel a muszlimokat, hogy űzzék ki a hitetleneket a muszlim közösségekből. A legnagyobb felelőssége Szaúd-Arábiának van, aki az olajból származó bevételeivel olyan iskolákat és politikusokat pénzel, akik ehhez hasonló célokat hajszolnak. A terrorszervezeteket pénzelő fejesek propagandája azonban most a saját fejükre hullt vissza.

– Szinte minden héten hallani arról, hogy milyen véres merénylet történt Izraelben. A zsidók elleni gyűlöletet már egészen kicsi korban, az óvodákban beleoltják a palesztin gyermekekbe.

– Van rendszer ebben az őrületben.

A Koránban több mint száz vers szólít fel a hitetlenek elleni fizikai fellépésre, így a terrorizmusra való uszításnak van ideológiai alapja. A gyűlölködők helyzetét az még jobban megkönnyíti, ha „istent” is bele tudják vonni az aktuálpolitikai eseményekbe.

A palesztinoknak meg kellene érteniük: ahhoz, hogy a nemzetközi közösség komolyan vegye őket, véget kell vetniük a terrornak. Csak úgy lehet ezt elérni, ha lekapcsolják a radikális imámokat, hiszen ők könnyen megtalálják a sebezhető, dühös és izolált embereket, akiknek célt adnak a harcra való buzdítással. Az ilyen prédikációk során a sokat szenvedett palesztin nép úgy érzi, kálváriája igazolást nyer a zsidók elleni dzsiháddal. Ennek véget kell vetni.

– Széles körben elterjedt az úgynevezett BDS mozgalom, az izraeli vitatott területekről származó termékek bojkottja. Mégis úgy tűnik, hogy a korlátozás leginkább az ott dolgozó palesztin munkásokat sújtja.

– A bojkott mozgalom engem a Királyok 1. könyve harmadik fejezetére emlékeztet, ahol két asszony azt állítja, hogy a másik ellopta a kisbabáját. Salamon, mivel bölcs király, tudja, hogy az igazi anya sohasem engedné, hogy a gyermekét bármi bántódás érje, és le is mondana róla, csak hogy élhessen…

A palesztinok olyanok, mint a hazug anya, aki inkább fogadná el a halott gyermek felét, minthogy az élve a másiké legyen. Azért is ítélem el a bojkott mozgalmat, mert a végén senki sem nyer. Még a bojkott élharcosai sem, akik maguknak is és közösségeiknek is hatalmas károkat okoznak csak azért, hogy Izrael jólétében kárt okozhassanak. Ha Izrael jólétben él, akkor a palesztinok is jól boldogulnak. Ezt kellene felfogni.

 

Allah helyett Jézus

Hazem Farraj, egy 33 éves palesztin származású amerikai aktivista, szerző, televíziós személyiség. 15 éves korában az iszlámról áttért keresztény hitre, azóta nem tartja a kapcsolatot családjával. Habár rendszeresen halálos fenyegetéseket kap, a TBN nevezetű keresztény csatorna műsorvezetőjeként minden lehetőséget megragad, hogy hirdesse az evangéliumot a muszlim honfitársainak. Felszólalt az ENSZ-ben és az amerikai törvényhozás előtt is. Munkája során bejárta a Közel-Kelet lepusztult térségeit, meglátogatta az underground keresztény közösségeket. A Facebookon, Youtube-on és Twitteren tízezrek hallgatják, olvassák, mit gondol a világ eseményeiről.

Olvasson tovább: