Kereső toggle

Fogadd el és hallgass!

Szivárványmítoszok: így korlátozza a lelkiismereti szabadságot sok multicég és egyetem (2. rész)

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Előző számunkban összegyűjtöttünk néhány olyan egészségügyi és életmódbeli mítoszt, amit a médiában gyakorta használnak a homoszexualitás és más alternatív nemi  és szexuális orientáció elfogadtatására. (Szivárványmítoszok. Hetek, 2017. július 7.) Ezúttal olyan eseteket válogattunk, amelyek az LGBTQ+ társadalomátalakító programnak a gazdasági életben és az oktatási intézményekben megjelenő hatásait jelzik.

Évek óta a nagy nemzetközi multicégek állnak a melegmozgalom kampányainak az élén, ami együtt jár azzal, hogy gyakran testületileg vonulnak fel a Pride-rendezvényeken. Noha a részvétel a munkavállalók számára nem kötelező, az adott munkahelyen ismert, hogy kik a felvonulók és kik a távol maradók – ahogyan hajdan a munkásmozgalmi demonstrációkon is. A magyarországi Nyitottak vagyunk kampány zömében multinacionális támogatói között van többek között a Google, a Prezi, az Auchan, a BP, a Citibank, a General Electrics, az IBM, az IKEA, a LogMeIn, a Microsoft, a Morgan Stanley, az NNG, a Price Waterhouse, a Starbucks, a Vodafone és persze a magyar média legszivárványszínűbb szereplője, a 444 is.

Felvonulóktól kérték

Vannak azonban a munkavállalók lelkiismereti meggyőződését ennél élesebben célba vevő kezdeményezések is. A JPMorgan Chase multinacionális vállalat (a Forbes Magazin szerint a 4. legnagyobb a világon) munkavállalóit érintő éves felmérése például nemrég új kérdéskörrel bővült. Az általános – mint például a cég hatékonyságára vonatkozó vagy a munkavállalók elégedettségére vonatkozó – kérdések mellett megjelentek a következő kitöltendő rubrikák is:

ÖN: (a) Fogyatékossággal élő személy, (b) Fogyatékossággal rendelkező gyermek szülője, (c) Fogyatékossággal rendelkező személlyel él házastársi/élettársi kapcsolatban, (d) Tagja az LGBT közösségnek, (e) Személyesen nem tagja az LGBT közösségnek, de támogatja.

Számos munkavállaló hezitált, hogyan válaszoljon, ha nem is tagja, de nem is támogatja az LGBT-mozgalmat, mert a cégnél több példa mutatta, hogy egy ilyen kérdésre adott helytelen válasz egyenlő lehet a munkahely elvesztésével – mondták.

Egy másik, szintén a Forbes 100-as listáján szereplő vállalat, az Allstate esetében ez már nem puszta aggodalom, hanem tény is, miután a cég elbocsátotta egyik menedzserét, mert keresztényként nem támogatta a homoszexualitást.

J. Matt Barber a WND című konzervatív hírportálnak elmondta, hogy egy weboldalon megjelent néhány írása, amelyben kritizálta az egyneműek házasságát, valamint kiállt a keresztény értékrend mellett. Több mint egy hónappal a cikkek megjelenése után Barbert behívták egy zárt ülésre, ahol a résztvevők előtt ott voltak kinyomtatva az írásai. Megkérdezték tőle, hogy valóban ő-e a szerzője az írásoknak, majd miután igennel válaszolt, munkaadói elmondták neki, hogy „mi itt az Allstate-nél nagyon nyitott közösség vagyunk”. Barber elmondta, hogy a humán erőforrásokért felelős elnök közölte vele, ezek az írások nem tükrözik az Allstate álláspontját. A menedzsert pénzbírságra kötelezték, és felfüggesztették állásából.

Barber hiába magyarázta, hogy írásaiban soha nem említette az Allstate nevét, és a leírtak személyes álláspontját tükrözik, amihez joga van, három nap múlva felhívták telefonon és közölték vele, hogy elbocsátották.

Van, amikor a cégeket kívülről éri presszió. Egy homoszexuálisokat támogató csoport megtámadta a Mozilla informatikai óriáscéget, amiért olyan vezérigazgatót választottak, aki 1000 dollárt adományozott a tradicionális házasságot támogató 2008-as kaliforniai kampány során.

Az új vezérigazgató nem ejtőernyősként érkezett, sőt igazi legenda az IT-szakmában. Brendan Eich nemcsak a Firefox társalapítója, de a JavaScript programozási kód feltalálója is. A homoszexuális csoportok támadása után egy héttel mégis le kellett mondania vezérigazgatói pozíciójáról. A Mozilla ezenkívül nem győzött bocsánatot kérni a különböző melegaktivista csoportoktól.

„A Mozilla hisz az egyenlőségben és a szólásszabadságban. Egyenlőségre van szükség az értelmes beszédhez, és szólásszabadságra ahhoz, hogy harcolhass az egyenlőségért – mondta Mitchell Baker, a cég egyik vezetőségi tagja, aki hozzátette: – Néha meglehetősen nehéz megtalálni mindkettő számára az arany középutat.” A döntés azonban nem éppen az „arany középútról” szól, hiszen eszerint a Mozilla csak egyfajta szólás-szabadságban hisz, abban, ami a melegaktivistákat támogatja, és ez a szempont felülírja a szakmai alkalmasságot is.

Airbnb-ultimátum

2016. november 1-je után vendégként és lakáskiadóként is kötelező elfogadni az egyik legnépszerűbb közösségi szállásközvetítő oldal ügyfeleinek a következő nyilatkozatot: „Vállalom, hogy az Airbnb közösségéhez csatlakozók iránt – fajtól, vallástól, nemzeti hovatartozástól, etnikumtól, fogyatékosságtól, nemtől, nemi identitástól, szexuális orientáltságtól vagy kortól függetlenül – tiszteletet tanúsítok előítélet vagy elfogultság nélkül.” (Az Airbnb közösségi vállalása)

A közel kétmillió szállásadót tömörítő hálózaton a „homofóbok” mellett törléssel szankcionálják továbbá az ellenőrzés során „rasszistának” vagy „idegengyűlölőnek” talált lakástulajdonosokat is. A rendelkezés mind a 191 érintett államban, így Magyarországon is érvényes.

A fenti vállalás előzetes elfogadása feltétel ahhoz, hogy bárki kiadhassa lakását az Airbnb portálon keresztül, illetve szállást foglaljon ugyanitt. A cég nem hagy kétséget afelől, mi történik, ha valaki nem fogadja el a belépéskor azonnal felbukkanó ablakban olvasható előírást: „Ha elutasítod a vállalást, nem használhatod majd az Airbnb-t vendégfogadásra vagy szállásfoglalásra, és felkínáljuk számodra a fiókod törlésének lehetőségét. A fiókod törlését követően lemondjuk a jövőbeni foglalásaidat.”

De miért lenne más ez az ultimátum, mint a különböző digitális szolgáltatások használatakor megjelenő apró betűs szerződési feltételek, amelyeket szintén kötelező elfogadni ahhoz, hogy használni lehessen az adott oldalt? Egyrészt az Airbnb nem gazdasági-pénzügyi, hanem egyértelműen világnézeti, értékrendbeli állásfoglalásra kényszeríti az ügyfeleit. Nem csak arról van szó, hogy egy lakáskiadó nem utasíthat vissza egy homoszexuális párt vagy akár csoportot, akik az ő ingatlanját szeretnék befoglalni (hasonlóan ahhoz a trendhez, hogy bármely szolgáltató köteles kiszolgálni az értékrendjével ellentétes eseményt, lásd a melegházasságokhoz rendelt torták, fotó és egyéb szolgáltatások körüli pereket).

Az Airbnb azonban ennél is tovább megy: ügyfeleinek tiszteletet kell tanúsítani – előítélet és elfogultság nélkül ! – az LGBTQ+ közösség tagjai iránt. Félreértés ne essék: itt nem az általános, minden embert megillető tiszteletről van szó, hanem kifejezetten a bármely formában gyakorolt szexuális életmód és – transzneműek esetén – a választott nemi identitás feltétlen elfogadásáról. Ez pedig világnézeti kompromisszum kikényszerítését jelenti gazdasági kényszerrel, hiszen választási lehetőség nincs: automatikusan szerződésszegésnek minősül, ha valaki nem veti magát alá az ultimátumnak. Konkrétan egy olyan keresztény vagy zsidó hívő, aki a Biblia alapján bűnnek tekinti a homoszexualitást, nem lehet lelkiismereti konfliktus nélkül az Airbnb ügyfele, hiszen tolerálnia kell a saját otthonában (vagy vendégként a más lakásában) az ilyen életmódot folytatókat.

Mindez nem puszta fikció, hiszen az Airbnb a diszkriminációmentességgel kapcsolatos „gyakori kérdések” oldalán konkrétan meg is válaszolja a felvetést, miszerint „Mélyen vallásos vagyok, és a vallásom nem engedi számomra az LMBTQ-vendégek fogadását. Mit tegyek?” A szállásközvetítő oldal direktívája így szól: „A házigazdák nem utasíthatnak el vendégeket szexuális orientáltságuk alapján. Jóllehet a nézeteid különbözhetnek a vendégeidétől, ne felejtkezz meg arról, hogy Airbnb-házigazdaként nem kell helyeselned a vendégeid hitét, hanem egyszerűen csak tiszteletben kell tartanod azt a tényt, hogy ilyen különbségek léteznek, és légy elfogadó a különbségek ellenére is.”

Értsd: egy keresztény szobakiadó kénytelen eltűrni azt, hogy a lakásában (akár a szomszéd szobában) egy meleg turistapár tölti az éjszakát, gondolhat bármit, még csak jelét sem adhatja ennek, nehogy „tiszteletlennek” minősüljön vendégei szemében (akik bejelentéssel élhetnek a tulajdonossal szemben).

Az ötlet értelmi szerzője egy amerikai jogász-aktivista, Margaret L. Richardson, akiről a TheBlaze című hírportál a Fehér Ház látogatói archívuma alapján kimutatta, hogy 2008 és 2015 között a 19. legaktívabb látogatója volt az elnöki hivatalnak, és Obama nyolcéves ciklusa alatt 281-szer kopogott be a Pennsylvania Avenue-n. Richardson 2015-ben tért vissza az üzleti szférába, és csatlakozott az Airbnb-hez, ahol kormányzati tapasztalata jól jött a cég és a szövetségi állam között zajló adózási és szabályozási vitában. A több száz millió dollárra feltőkésített vállalat jövője ugyanis attól függ, hogy zöld lámpát kap-e az üzleti modelljük, ami a taxitársaságokat kijátszó Uberhez hasonlóan arra épül, hogy a lakástulajdonosok a hálózaton keresztül a drága hotelek alá árazva szállásként adják ki ingatlanjaikat a vendégeknek. New York állama már betiltotta, több amerikai nagyváros pedig tervezi betiltani az Airbnb-t, ami arra kényszerítette a vállalatot, hogy ráerősítsen a fokozott PR- és lobbitevékenységre.

Az új szabályozás kulcsszava a „közösség”, vagyis az, hogy az Airbnb nem „csupán” online szállásközvetítő szolgáltatás, hanem egy közösség, amelyben üzletet csak azok köthetnek, akik előre azonosulnak annak felülről kimondott értékrendjével. „Nemcsak igazságot akarunk teremteni, hanem egy olyan példamutató kezdeményezést elindítani, amit más vállalatok is követnek majd – nyilatkozta a Time magazinnak Brian Chesky, az Airbnb alapító igazgatója, aki kiemelte, hogy úttörőként tekint a cégére: – Előbb-utóbb a törvény is szabályozza majd a területet, de mi nem akartuk ezt megvárni, hanem előre gondolkoztunk.” „A vallásszabadság nem jogosít föl a diszkriminációra” – üzeni a konzervatív keresztényeknek az Airbnb jogi partnere, aki az összes közösségi hálózatra kiterjesztené a kötelező érvényű szabályozást.

A „példamutató kezdeményezés” kiindulópontja egy konkrét eset volt. „Igazán nagyra értékelem az őszinteségét! Szálláskérelmét nem tudom befogadni, de köszönöm, hogy jelentkezett. Tizenhárom éves fiammal élek a lakásban, és mivel éppen most tölti a kamaszkorát, nem akarom, hogy kényelmetlenül érezze magát a saját otthonában. Még egyszer nagyon köszönöm megértését és az őszinteségét” – ezt a válaszüzenetet posztolta tavaly júniusban a Twitteren felháborodva Shadi Petosky, egy ismert amerikai TV-producer, aki Airbnb-profiljában feltüntette, hogy transznemű, vagyis férfi létére nővé operáltatta át magát.

A cég a szálláskiadó – egy egyedülálló anyuka, aki egyébként albérleti díját fedezte azzal, hogy minneapolisi lakásának egyik szobáját meghirdette – fiókját a botrány kitörése után egy nappal törölte, és egyben ígéretet tett arra, hogy a jövőben úgy alakítják át a rendszert, hogy hasonló „sértő megnyilvánulás” többé ne fordulhasson elő.

„Az Airbnb felismerte, hogy egy vállalat sem tűrheti el a rasszizmust és a diszkriminációt. A megkülönböztetés elleni harc még nem ért véget, és ez folyamatos éberséget követel meg mindannyiunktól” – írta válaszlevelében a kaliforniai start-up cég, amely az LGBTQ-közösség felé tett gesztusként az Apple, Facebook, Google és a Microsoft mellett 2016 óta szintén vállalati szinten csatlakozott a San Franciscó-i melegfelvonuláshoz.

Bár az Airbnb új felhasználói feltételeit a rendszerben lévő számos keresztény lakástulajdonos kifogásolta, a cég a „zéró tolerancia” jegyében továbbra is ragaszkodik a közösségi vállaláshoz. Arról sincs hír, hogy tömeges kilépési hullám indult volna, ami azért is aggasztó, mert az Airbnb lépését mások lakmuszpapírnak tekinthetik, hogy meglépjenek-e egy ilyen világnézeti szigorítást. Mint ahogy arról a Hetek egyik olvasója beszámolt, a Facebook egy nyilvános médiaoldalon tett kommentje miatt – ami a HVG egyik Pride-cikkével vitatkozott, egyébként civilizált hangnemben – ideiglenesen, 24 órára letiltotta a közösségi oldal minden aktív funkciójának a használatától, azzal a figyelmeztetéssel, hogy „a Facebook által nem megengedett tartalmak ismétlődő közlése végleges letiltást vonhat maga után”.

Egyetemi kényszer

A LGBTQ+ mozgalom az egyetemeken is tisztogatásba kezdett. Az Illinois Egyetemről elbocsátották Kenneth Howell professzort, miután osztályának azt mondta a Bevezetés a katolicizmusba című kurzusának egyik előadásán, hogy „a homoszexualitás sérti a természetes erkölcsi jogokat”. Howell – miután az órán elmondta a katolikus egyház álláspontját – kiküldött egy kör-e-mailt is a csoportnak, ami viszont nyilvánosságra került, és így az egész campusról bárki megnézhette. A diákok közül néhányan bejelentést tettek az egyetem vezetőségének. A rektori tanács gyűlöletbeszédnek nyilvánította az e-mailt, ami később indokul szolgált a professzor elbocsátására. Howell e-mailjében arra kérte a diákjait, hogy „csupán gondolkozzanak el azokon, amit mondott, mint felnőtt emberek”, és arra buzdította hallgatóit, hogy „sokféle információ birtokában hozzanak döntést”.

Howell elbocsátása csak egy a sok közül, amikor konzervatív professzorokat hurcolnak meg. Egy LGBT-diákcsoport amiatt tiltakozott, hogy egy konzervatív televíziós személyiség, Phil Robertson kapja a lousianai egyetem kitüntetését. A leszbikusokat, homoszexuálisokat és biszexuálisokat tömörítő csoport az ellen tiltakozott, hogy a Duck Dynasty sorozat sztárját elismerésben részesítsék az egyetem öregdiákoknak rendezett eseményén. Az LGBT-közösség azon akadt ki, hogy a sztár interjút adott – az amúgy igencsak liberális – GQ magazinnak, amelyben a szexualitást érintő kérdésekben konzervatív értékeket vallott. A csoport elindított egy hashtag-kampányt is, #NoHonorInBigotry (A bigottság nem tiszteletre méltó) szöveggel, hogy megakadályozzák a kitüntetést. Félsikerrel jártak, hiszen Robertson ugyan nem jelent meg a gálán, de nevében felesége és fia átvette a kitüntetést.

Néhány további példa az intenzív egyetemi beavatkozásokról és lépésekről a Campusreform című honlap gyűjtése alapján: az Oberlin Egyetem új irányvonala „érzékenységi” tréninget biztosítana a transzneműek irányába, az atlétikai osztály számára. Az egyetem számos új szabályt helyezett kilátásba, hogy még elfogadóbbá tegyék az atlétikai osztályt, ahol az edzőknek és a teljes személyzetnek részt kellene vennie az oktatásokon. A tréning annak a programnak a része, amit az iskola transzneműeket képviselő egyesülete adott ki, hogy támogassák az ilyen orientációjú diákok beilleszkedését. Ezt egészítenék ki a szexista nyelvtani elemek eltávolításával (he/him/his/she/her/hers) és ezeket semleges névmásokkal (they/them/theirs) helyettesítenék.

A neves Notre Dame Egyetem pedig rendőri beavatkozással távolíttatta el a diákok tradicionális házasságot támogató transzparensét. A családi értékeket támogató diákszervezet (Traditional Family Property Student Action) az incidenst először a hivatalos weboldalukon közölte, miszerint engedélyt kaptak arra, hogy transzparensekkel kimenjenek demonstrálni egy hivatalos egyetemi diákcsoporttal. De az engedélyt egy mondvacsinált indokkal visszavonták, így amikor a családot támogató prospektusokat kezdtek osztogatni, rendőrök jelentek meg, és hamar véget vetettek a rendezvénynek.

Egy transznemű afroamerikai diák pedig panaszt nyújtott be a George Fox Egyetem ellen, mert nem engedték meg, hogy a fiúkollégiumba költözzön. A nőből férfivá operált diák diszkriminációval vádolta meg a keresztény egyetemet, mert szerinte a teológiai alapelvektől függetlenül meg kellene engedniük, hogy a fiúkollégium lakója legyen. Az amerikai oktatási minisztériumhoz benyújtott kérelemben Jayce M. ügyvédje egy határozatra hivatkozott, ami kimondja, az állami támogatásokból fenntartott iskola köteles egyenlőséget biztosítani a különböző nemek számára.

Jayce édesanyja online petíciót indított el, mert véleménye szerint „a keresztény beállítottságú iskola azt jelenti, hogy ne azt nézzük, milyen szexuális és nemi orientációja volt, hanem azt, hogy szeretjük olyannak, ahogy Isten megalkotta.” Mondjuk, egy átoperált transzszexuális esetében a nemi identitást éppen nem Isten, hanem egy ember döntése határozta meg. (Közreműködött: Nagy Boglárka)

Olvasson tovább: