Kereső toggle

Helmut Kohl, az örök kancellár

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Szombaton helyezik örök nyugalomra az újraegyesült Németország első kancellárját, Helmut Kohlt, aki június 16-án hunyt el 87 éves korában. Kohl 16 éven keresztül volt kancellár, 1982-től 1998-ig. Ő volt a második világháború utáni (Nyugat-) Németország leghosszabb ideig hivatalban lévő kancellárja, de az egész modern német történelemben is csak Németország első egyesítője, Otto von Bismarck kormányozta hosszabb ideig Porosz-, majd Németországot (összesen 28 évig), mint Kohl. Legfőbb politikai műve Nyugat- és Kelet-Németország újraegyesítése 1990-ben.

A mai felnőtt németek jelentős része kisiskolás és egyetemista koruk között egyetlen egy kancellárt ismertek meg. Mindnyájan Kohl unokái vagyunk – emlékeztek vissza a napokban. A hivatalban lévő kancellár, az egykori NDK-ban született Angela Merkel külön hangsúlyozta, hogy személyesen tartozik hálával Kohlnak, aki a német újraegyesítés erélyes levezénylésével hozzájárult a keletnémetek kiszabadulásához a diktatúra alól.

Kohl a német egység atyjaként az Európa díszpolgára címmel kitüntetett három államférfi egyike volt. Rajta kívül az Európai Unió Tanácsa az „európai egység atyjának”, azaz Jean Monnet francia üzletembernek, az európai szén- és acélközösség megálmodójának, illetve az „euró atyjának”, Jacques Delors-nak adományozott európai díszpolgári címet. Ennek megfelelően az Európai Bizottság elnöke, Jean-Claude Juncker javaslatára Kohlt az unió díszpolgáraként temetik el – búcsúztatása Strasbourgban lesz, majd a holttestet hajóval a Rajnán szállítják vissza Kohl szülővárosába, a Rajna-vidéki Ludwigshafenbe. Mivel az európai temetés a család és az elhunyt elképzelésének is megfelel, úgy tűnik, hogy el fog maradni a kancellárnak járó német állami szintű szertartás. 

Született államférfi

Konrad Adenauerhez hasonlóan Helmut Kohl is egész életében a Rajna-vidékhez kötődött. Helmut Kohl szülei, ugyanúgy mint Adenaueré, ahhoz a konzervatív-katolikus Hitler-ellenes körhöz tartoztak, amely a katolikus Zentrum pártot támogatta. Kohlt tizennégy évesen besorozták a Hitlerjugendbe, ahol katonai kiképzést kapott, de ténylegesen nem kellett harcolnia. A háború után részt vett lerombolt iskolájának újjáépítésében, hogy folytathassa tanulmányait. Tizenhat évesen lépett be az újonnan alakult CDU (Kereszténydemokrata Unió) ifjúsági tagozatába. Jogi és társadalomtudományi diplomát szerzett, és a magánszektorban kezdett dolgozni, miközben folyamatosan emelkedett a helyi politika ranglétráján. 1959-ben a párt ludwig-shafeni körzeti elnöke lett, 1960 és 1969 között a városi tanács CDU-frakciójának vezetője volt. 1961-ben a Rajna-vidék-pfalzi tartományi gyűlés CDU-frakciójának helyettes vezetőjévé, majd 1963-ban vezetőjévé választották. 1966-ban a párt tartományi elnöke, majd 1967-ben, harminchét évesen a CDU országos vezetőségének tagja lett, akkoriban a párt reformszárnyához tartozott. Miután 1969-ben a CDU ellenzékbe szorult, végül Kohl volt az, aki közel másfél évtizednyi szociáldemokrata kormányzás után újra hatalomra juttatta a kereszténydemokrata uniópártokat, miután a Hans-Dietrich Genscher vezette szabaddemokraták kiléptek a szociáldemokratákkal fenntartott koalícióból. Fél évvel hatalomra kerülése után a váltást a választók is megerősítették – Kohl vezetésével első ízben 1983 tavaszán nyertek választást az uniópártok; a kancellár összesen négyszer vezette győzelemre a CDU–CSU-t, míg végül 1998-ban alulmaradt a szociáldemokrata Gerhardt Schröderrel szemben.  

Két sikeres elődjéhez, a kereszténydemokrata Konrad Adenauerhez és a szociáldemokrata Willy Brandthoz hasonlóan Kohl elsődleges célja volt az NSZK európai külkapcsolatainak elmélyítése.  Az Adenauer–De Gaulle-kapcsolat mintájára bensőséges barátságot épített ki Franciaország első szocialista köztársasági elnökével, François Mitterand-nal. 1984. szeptember 22-ei verduni kézfogásuk az első és a második világháború halottairól való közös megemlékezés alkalmából (az első világháború verduni csatájában hétszázezren haltak meg) a két nemzet közti teljes megbékélést jelezte (a híres kézfogásra Kohl visszaemlékezése szerint nem előre tervezetten, hanem spontán módon került sor).

Mitterand és Kohl 1984-es ikonikus kézfogása Verdunben.
A két vezető több közös gazdasági és kulturális projektet indított el (például a kétnyelvű La Sept kulturális német–francia állami tévécsatornát), miközben minden vonatkozásban elmélyült az európai együttműködés (1986-ban az Egységes Európai Okmány megnyitotta az utat az áruk, szolgáltatások, tőke, személyek szabad áramlása előtt). Eközben Willy Brandt „keleti nyitás” politikáját is tovább vitte Kohl. 1987-ben Erich Honecker, az NDK első titkára először utazott az NSZK-ba Kohl meghívására, majd 1988-ban Kohl családjával magánlátogatás keretében első nyugatnémet kancellárként ellátogatott az NDK-ba. Erről az útról később úgy vélekedett, hogy élete egyik legizgalmasabb utazása volt.

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható.

Olvasson tovább: