Kereső toggle

Hajsza a gyermekek ellen

Az idei Pride elé

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Egy érdekes találós kérdéssel kezdem, és a választ is mindjárt meg fogom adni, nem akarom idegesíteni a kedves olvasót, akit a mindennapos hajsza talán amúgy is megviselt. Mondom tehát a kérdést. Ki írta az alábbi idézetet, és milyen rendszert jellemez benne?

„A szülők, a múlt nemzedéke tragikus tehetetlenséggel kénytelen szemlélni, mint iparkodik minden módon és eszközzel elszakítani tőle gyermekét az erőszakos, idegen rendszer. A versenyfutás a gyermek lelkéért, ez a korunkbeli nagy dráma, a világdráma igazi cselekménye. A rendszer tudja, hogy a biztonságát világvonatkozásban csak úgy alapozhatja meg, ha a kihalásra ítélt idősebb nemzedék nyomába lépő ifjúságot minden módon megragadja, elszakítja őket a családtól, a nemzettől, a nyugati műveltség öntudatától, s egy-két janicsármódra nevelt nemzedék feláldozása után olyan ifjúsággal rendelkezik majd, amelynek már idegrendszerében sem élnek a család, a nemzet, a nyugati műveltség reflexei. Ezért a nagy, az erőszakos, a minden módon szorgalmazott hajsza.”

„Ulysses Vasárnapi krónikája következik. Ulysses a magyar irodalom egyik legnagyobb élő reprezentánsának fedőneve. Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja” – hangzott föl először 1951. október 7-én, Münchenben. Márai Sándor volt Ulysses, a fenti idézetrészlet pedig az 1951. december 23-án elhangzott adásból való (olvasható: Márai Sándor: Fedőneve: Ulysses I., Helikon, 2014, 63.). Márai tehát itt a bolsevik rendszert jellemzi.

Ami az igazán megdöbbentő, hogy amit itt a kommunistákról ír, az gyakorlatilag teljesen illik a modern liberalizmusra is. Túlzás lenne ez? Egyáltalán nem. Megmutatom, miért. Láttam nemrég egy videót, amiben az edmontoni közkönyvtárban három nőnek öltözött férfi („drag queen”) tartott mesedélutánt a gyerekeknek.

Michael Brown amerikai publicista is beszámolt olyan esetről , amikor egy ilyen „drag queen” táncolt egy iskolai tehetségkutató programjának részeként több kiskorú előtt. Amit Márai a kommunizmusra vonatkoztatva ír, azt nyugodtan alkalmazhatjuk a mai liberalizmus nyomulására is: „A versenyfutás a gyermek lelkéért, ez a korunkbeli nagy dráma, a világdráma igazi cselekménye.” Azt nem tudjuk, hogyan vélekedne a mai liberalizmusról Márai, de valószínű, hogy nem örülne annak, amit lát.

Zajlik tehát egy erőszakos hajsza, amelynek fő célpontjai a gyerekek és a fiatalok. A mai liberalizmus is azt gondolja, hogy „egy-két janicsármódra nevelt nemzedék feláldozása után olyan ifjúsággal rendelkezik majd, amelynek már idegrendszerében sem élnek a család, a nemzet, a nyugati műveltség reflexei”. Nekünk meg a fő feladatunk az önvédelem és a józanság felmutatása. Van esélyünk a sikerre, mert mi állunk a normalitás pártján. Ahogy Szilvay Gergely írta a Mandineren a Momentum elnökének, aki videóban buzdított a Pride-on való részvételre:

„Szerintünk ez nem konzervatív vagy liberális kérdés, nem jobboldali vagy baloldali téma. Ez inkább arról szól, érti-e valaki a nyolcadikos biológiát. Hisz-e a józan eszének és tapasztalatának, ami azt mondja, hogy férfi és nő máshogy működik, kiegészítik egymást. Hogy az emberi test, mindkét nemé, egyértelműen heteroszexuális jellegű. A férfinak izgalmasak a titokzatos, másmilyen nők; a nőknek izgalmasak a másmilyen, furcsa férfiak.

Ez nem generációs dolog. Már csak azért sem, mert például én magam 34 vagyok. Ismerősi köreim sem mennek ki a Pride-ra, ők is ellenzik. Tizen-, huszonéves fiatalokból álló közösségek. Vagy épp fiatal házasok. De az idősek a családomban is. Egyébként ha az egész arról szólna, érti-e valaki a 21. századot, akkor generációs dolog volna. De ez pusztán a valóság és az emberi természet kérdése. Időtlen dolgoké. Nem a történelemé, nem a 21. századé. Azé, hogy megbukott-e valaki biológiából nyolcadikban.”

Pontosan erről van szó. Illetve arról még, hogy sajnos a genderpropaganda gyermekeinket is gátlás nélkül célba veszi. Ne legyenek illúzióink, ha nem védjük meg magunkat, akkor pár nemzedék múlva már senki nem fog emlékezni a férfiakra és a nőkre, akik valaha az emberiséget alkották. A nagy „sokszínűségben” lesznek majd egy picike alfejezet. Ha hagyjuk.

Olvasson tovább: