Kereső toggle

Drakula él, és elég jól keres

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A hollywoodi filmek legendás rémalakjáról, Drakula grófról rengeteg film és írás született. Népszerűsége ma Románia egyik legfontosabb turistacsalogatója, de az eredeti személyről, a középkorban élt Vlad „Dracula” Tepesről, és az ő igaz történetéről csak kevesen hallottak. A kegyetlen vajdának szinte semmi köze a Bram Stoker által alkotott vámpírhoz.

Román történészek szerint a havasalföldi fejedelem csupán a lejárató propaganda áldozata, aki a korszaknak megfelelő módon gyakorolta hatalmát. Egyáltalán nem volt szörnye-teg, csak kemény legény, akinek két irányba kellett hadakoznia folyamatosan: a magyarok ellen és a törökök ellen. A hamisított történelmet cáfolni igyekvő modern kori román történetírás ezt a képet igyekszik igazolni a bukaresti Nemzeti Művészeti Múzeumban most megnyílt kiállítással. Festményekkel, korabeli kéziratokkal, levelekkel támasztják alá, hogy semmivel sem volt kegyetlenebb, mint bármelyik korabeli nagyúr vagy uralkodó, csak a Nyugat és Hollywood csinált belőle vérszívó fenevadat. A román történészek szerint a Drakula köré szőtt legendák arra szolgáltak, hogy a félig isme-retlen Kelet-Európát és azon belül Havasalföldet, illetve Besszarábiát, a románság tulajdonképpeni szülőföldjét primitívnek és minden gonosz forrásának mutassák be.

Legenda és valóság

Nagy Árpád kolozsvári történész szerint nehéz lesz a „szerecsenmosdatás”, mert a gróf legendája ma nagyon népszerű, turisták tömegeit vonzza Romániába. A mítosz keletkezése egy találkozással indult: az ír származású Bram Stoker író 1890-ben találkozott Vámbéry Ármin magyar professzorral, aki híres keletkutatóként nagyon is ismert volt Európában. A magyar professzor mesélt neki a havasalföldi uralkodó, III. Vlad, azaz Vlad Ţepeş, a „karóba húzó” legendájáról. A karakter olyannyira rabul ejtette a szerzőt, hogy hatévi kutatómunkával megalkotta az erdélyi vámpír figuráját. Tette mindezt úgy, hogy egyetlen egyszer sem járt Kelet-Európában, így Erdélyben sem. A regény a négy fal közti kutatómunka eredménye – mondja Nagy Árpád. A feljegyzések szerint a British Libraryben és Whitby könyvtárában kutatott, majd 1897-ben jelentette meg misztikusnak szánt írását, ami azonnal hatalmas sikert aratott. Azóta számtalanszor kiadták, illetve filmre vitték a világ legismertebb rémtörténetét, és a Ceaușescu bukása utáni években valóságos turistamágnesként kezdte vonzani a rajongókat Segesvárra és Törcsvárra.

Nagy Árpád szerint volt mire alapozni a sztorit, hiszen az egykori Vlad valóságosan is „tocsogott a vérben”, ha nem is fogyasztotta azt. Dracula egyik saját kezű levelére utal, amelyben így ír: „Asszonyokat, férfiakat, fiatalokat és időseket öltem meg, összesen 23 884 török és bolgár vére folyt, és azokat még nem is számoltam, akik a házaikban égtek” – olvasható az 1462-ben írt levelében. III. Vlad rendre hadjáratokat vezetett országa ellenségei ellen, így Erdélybe is többször betört seregével. Gyűlölt ellensége volt a magyar koronának, de a török porta is életre-halálra üldözte. Halálával kapcsolatban több lehetséges verziót tartanak számon, a legismertebb változat szerint 1476-ban, 45 éves korában került török kézre és karóba húzták.

Az évente mintegy 450 ezer idelátogató turistát nemcsak a törcsvári szorosban épült kastély gyönyörű építészeti megoldásai és impozáns külseje érdekli, hanem a legenda, amely szerint a várat a 15. században Dracula, vagyis Vlad Ţepeş, a hírhedten kegyetlen havasalföldi vajda lakta. A karóba húzatást szinte hobbiként űző férfi nem az enyhe büntetési szokásairól volt híres, ám arra semmilyen bizonyíték nincsen, hogy kegyetlenkedéseinek színhelyéül a kastélyt választotta volna. A sötétség hercegeként is emlegetett Vlad a Dracula nevet apjától örökölte, aki a Sárkány Lovagrendben való tagsága miatt vette fel annak idején a „Dracul” (magyarul sárkány, démon vagy ördög) nevet. Halála után fia megtoldotta ezt egy „a” betűvel, az így kapott Dracula jelentése pedig mindössze annyi: Dracul fia.

Az impozáns épületet nem csak Drakula legendája emelte be a köztudatba – a történelemben játszott szerepe éppolyan fontos, mint a bizonytalan lábakon álló rémtörténet.

A kastély 640 éve, 1377-ben épült I. Lajos magyar király engedélyével. Funkciója a mellette elhaladó, fontos kereskedelmi út ellenőrzése volt, illetve a havasalföldi román vajdák betöréseinek megakadályozására is szolgált – mondja a történész, miközben Brassóból a kastély felé utazunk. Nagy Árpád érdekességként megemlíti, hogy a legenda keletkezésekor, az 1900-as évek elején IV. Károly, az utolsó magyar király, majd felesége, Zita királynő birtokolta a kastélyt. 1918-ban került a vár Mária romániai királynő lánya, Ilona hercegnő kezébe, aki Habsburg Antallal kötött házassága által hozzájárult ahhoz, hogy a vár végül 2009-ben a Habsburgok – Ilona és Antal egyik gyermekének, Habsburg Lotharingiai Domokos főherceg – tulajdona legyen.

A legenda már csak legenda – mondta Ferenczi Zsolt háromszéki újságíró, aki az erdélyi legendák feltárásáról írja készülő kötetét –, teljesen nélkülöz minden történelmi alapot. Megjegyezte, amikor 1897-ben Bram Stoker kiadta az Erdélyben játszódó Dracula című regényét, a rettenetes alakot mindenki Ţepeşsel azonosította, annak ellenére, hogy a havasalföldi származású vajda sosem élt Erdélyben, valamint az író róla feltehetően igen kevés ismerettel rendelkezett. A Dracula nevet is csupán egy Moldváról és Havasalföldről szóló angliai tanulmányból merítette, amelyet valamely utazó rögzített a Transylvániáról írt leírásában. Mivel Vlad Dracula az általa véghezvitt legtöbb borzalmat az ellenséggel – a déli törökökkel és az erős északi magyarokkal – szemben követte el, a mai romániai köztudatba nem véres vámpírként, hanem hősként vonult be. Történészek szerint Dracula nemcsak fanatikus igazságosztó, hanem művelt uralkodó is volt, aki az akkori, kifejezetten enyhe havasalföldi büntetőítéletekkel szemben igen kemény kézzel lépett fel a törvényszegők ellen is. A nevéről elhíresült vár ma múzeumként üzemel, ahol turistalátványosságként még Dracula koporsójába is be lehet feküdni. Sőt, az épületet akár egész éjszakára is kilehet bérelni, persze csak komoly összegért.

Drakula szülővárosa

Segesvár nem Drakula gróf legendája miatt vált a Világörökség részévé 1999-ben, hanem az egye-di arculatát megőrző középkori várnegyede, illetve építészeti és szellemi öröksége miatt – mondja segesvári alkalmi vezetőnk, Pál Sándor, a város egyik elkötelezett lokálpatriótája.

A város főteréről gyönyörű látkép tárul a látogató elé, a középkori várfal közel egy kilométer hosszúságban öleli körül a történelmi várközpontot, és olyan egyedi hangulatot áraszt, amely képes visszavarázsolni a látogatókat a középkorba.

A több száz éves épületek kapualjaiban azonban már a modern kor bazárgiccseit láthatjuk és persze a Drakula-képeket. 1431-ben Vlad Ţepeş itt született a híres Óratorony tövében. A „Vlad Dracul” ház a legrégebbi civil épület a vár területén, napjainkban egy középkori stílusú étteremnek ad otthont, ahol – plusz díj ellenében – még a sejtelmesen berendezett szülőszobába is beléphet a vendég.

Az első élmények után az ember beleszeret a nyüzsgő városba, így nem csoda, ha folyamatosan vissza-vissza térnek a turisták, hiszen a hangulat olyan egyedi, amit még Erdélyben se találni máshol – Drakula nélkül is rabul ejt a vár mindenkit.

Olvasson tovább: