Kereső toggle

Vallás igen, Isten talán

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A vasfüggöny leomlása után fölerősödött Közép- és Kelet-Európában a vallásosság szerepe. Az egyházak társadalmi elfogadottságában a sok évtizedes üldözés és ellenzéki szerepvállalás is közrejátszott. A térség országaiban a két domináns egyház az ortodox és a római katolikus: míg az előzőt létszámnövekedés, erősödő nacionalizmus és gyenge vallási aktivitás jellemzi, addig a katolikus többségű országokban szekularizáció és a hívek számának csökkenése tapasztalható.

A közép- és kelet-európai országok jelentős részében az ateista rezsimek bukása óta a vallás szerepe fölerősödött, újból a nemzeti és az egyéni identitás egyik meghatározó eleme lett – állapítja meg a Pew Research friss jelentése. Az amerikai kutatóintézet 2015-ös nagyszabású felmérése a régió 18 országában – köztük Magyarországon – vizsgálta a vallásosságot, és annak kapcsolatát a közélettel.

Vallási térkép

Ma, közel 30 évvel a vasfüggöny leomlása után a régió felnőtt lakosságának 83 százaléka azt mondja, hogy hisz Istenben, és nagy részük kötődik is valamelyik valláshoz. Ugyanakkor a valláshoz, illetve egyházhoz kötődőknek egy része nem feltétlenül hisz Istenben – a magyarok például e tekintetben a sereghajtók között vannak.

A régió keleti blokk országainak többségében az ortodox kereszténység a domináns, s ezekben az országokban a megkérdezettek 71–92 százaléka ortodoxnak vallja magát. Úgyszintén a katolikus többségű országokban (Lengyelország, Horvátország, Litvánia) 75–87 százalék katolikusként határozza meg magát – köztük legkevésbé Magyarország, ahol a válaszadóknak csak az 56 százaléka vallotta magát katolikusnak, 22 százalék egyéb (főleg valamely protestáns) valláshoz tartozónak, 21 százalék pedig vallástalannak, illetve valláshoz nem kötődőnek. A térségben a protestánsok kevésbé vannak jelen, bár egyes országokban hangsúlyos a jelenlétük: Észtországban és Lettországban például ötből egy felnőtt evangélikusnak vallja magát, de a kivételek közé tartozik Magyarország is, ahol 20 százalék a nem katolikus keresztények aránya (döntő többségük protestáns).

1991 óta a legnagyobb emelkedés a magukat ortodoxnak vallók arányában következett be: Oroszországban például megduplázódott (71 százalék) a viszonylag alacsonyabb arányuk, míg a katolikusok eleve magas aránya 1991 és 2015 között csökkent.  

A legvallástalanabb ország Csehország (71 százalék vallástalan, 21 százalék katolikus), utána jön Észtország (45 százalék vallástalan), majd Litvánia és Magyarország következik (21-21 százalék vallástalan). A többi 13 vizsgált országban jóval alacsonyabb, mindössze 3-7 százalék között mozog a magukat vallástalanoknak vagy valláshoz nem kötődőknek mondók aránya.

Ennek megfelelően az Istenben hívők aránya a cseheknél, az észteknél és a magyaroknál a legkisebb (29, 44 és 59 százalék), míg az országok átlaga 80 százalék. A naponta imádkozók aránya összességében is alacsony, még azokban az országokban sem éri el az 50 százalékot, ahol közel 100 százalékos az istenhívők aránya (Örményország, Moldávia, Grúzia, Románia).

A vegyes vallási összetételű országok között a jelentős muszlim lakossággal rendelkező Bosznia az egyetlen, ahol magas az istenhívők és a naponta imádkozók aránya, míg a szintén vegyes vallású Litvánia és Észtország e tekintetben az utolsók között van – derül ki a Pew Research jelentéséből.

Tartalmi jellegzetességek

A vizsgált 18 országban az istenhívők fele (40 százalék) hitt abszolút bizonyossággal Istenben. (Az Egyesült Államokban a felnőttek 63 százaléka mondja, hogy teljesen biztos az Istenbe vetett hitében.) Magyarországon ez az arány 26 százalék, így egyike vagyunk az istenhitükben leginkább bizonytalan népeknek.

Számos közép-kelet-európai országban a többség azt mondja, hogy hisz a mennyben, a pokolban, a csodákban, a sorsban és a lélek létezésében. A legtöbb országban a válaszadók között uralkodó vélemény, hogy szent könyvük (a Biblia, a Korán vagy a Tóra) Isten beszéde, bár a válaszok megoszlanak a tekintetben, hogy a szövegek szó szerint értelmezendők-e vagy sem. Az ortodoxok inkább hajlanak a szó szerinti magyarázatra, mint a katolikusok, akiknek legfeljebb egyharmada gondolja így (a lengyelek, horvátok, magyarok mindössze 21-22 százaléka van ezen a véleményen). A muzulmán válaszadók mondták a legnagyobb valószínűséggel azt, hogy a Koránt szó szerint kell venni: Boszniában a muszlimok 63 százaléka nyilatkozott így.

Összességében az is elmondható, hogy a katolikusok nagyobb arányban hisznek a pokolban és főként a mennyben (66, illetve 78 százalék, magyaroknál 40 és 47 százalék), valamint a kereszténységhez általában kapcsolódó tanokban, mint az ortodoxok. Ugyanakkor az ortodox keresztények a katolikusoknál sokkal inkább hisznek a mágiában, a varázslásban vagy a boszorkányságban, azaz olyan természetfeletti jelenségekben, amelyek nem kapcsolódnak a kereszténységhez.

A különbség jóval elenyészőbb a reinkarnációba vetett hit esetében, ami 30 százalék körüli arányban jellemző ortodoxokra és katolikusokra egyaránt.

A csodákban való hit kevésbé elterjedt ezekben az országokban, mint más olyan régiókban, ahol a Pew Research Center ezt a kérdést feltette. A Közép- és Kelet-Európában mért 60 százalék körüli arány (Magyarország: 42 százalék) sokkal alacsonyabb, mint Latin-Amerikában (91 százalék), a Szaharától délre fekvő Afrikában (74 százalék) vagy az USA-ban (79 százalék).

Nemzeti és vallási identitás

A rendszerváltást követően számos közép- és kelet-európai országban a vallás és a nemzeti identitás elválaszthatatlan egymástól – az ortodox többségű országokban 70 százalék, a katolikusokban 57 százalék vélekedik így. Különösen igaz ez az Orosz Föderáció vagy Lengyelország esetében, ahol a többség azt állítja, hogy az ortodox, illetve a katolikus vallás az igazi orosz vagy lengyel identitás elengedhetetlen része. Görögországban, ahol az ortodox egyháznak elévülhetetlen szerepe volt az Oszmán Birodalommal szembeni függetlenség kivívásában, az emberek 76 százaléka vélekedik hasonlóan.

Bár a régióban a vallásnak kiemelt szerepe van a nemzeti identitásban, ez leginkább egyfajta kulturális vonást jelent, tekintve, hogy kevesen élik meg aktívan az egyházhoz tartozásukat, illetve kevesen élik meg személyes hitként a katolicizmust. (Hazánkban 22 százaléknak hitbeli meggyőződést, 71 százaléknak családi hagyományt jelent a vallás, s 12 százalék jár hetente, 8 százalék havonta templomba.)

A magukat ortodoxoknak mondók aránya megnőtt ugyan a régióban, de csak 20 százalékuk jár hetente templomba, és kevesen imádkoznak. Vallásilag aktívabbak ugyan a katolikusok, de létszámuk csökken, a katolikus többségű országokban az elmúlt évtizedekben egy erős szekularizációs folyamat jellemző. E tekintetben a legjelentősebb változás a cseheknél ment végbe, ahol 1991 óta 41 százalékról 21-re csökkent a katolikusok aránya. S bár a katolikusok aránya nálunk 56 százalék, a magyaroknak mindössze 22 százaléka hisz a teremtésben.

A jelentés szerint a túlnyomóan ortodox és a katolikus országok eltérő tendenciái mögött geopolitikai okok is meghúzódnak. A térség ortodox államai (például a Balkánon vagy a volt Szovjetunió területén) Kelet felé, azaz Oroszország vonzáskörzetébe húznak, míg a katolikus dominanciájú országok inkább a nyugati kultúrkör részei. Ez többek között leképeződik a demokratikus berendezkedéshez való viszonyukban is: a régióban a nem demokratikus kormányzást a demokratikusnál jobban preferálók többségben vannak olyan országokban, mint Oroszország, Moldávia vagy Szerbia, míg a sokvallású Boszniában vagy a jellemzően katolikus dominanciájú közép-európai országokban túlsúlyban vannak a demokráciapárti válaszadók.

A katolikusokhoz képest a 10 ortodox többségű országban az ortodox vallásúakra inkább jellemző egy erős nacionalizmus és felsőbbrendűség, többségük Oroszországot minden ortodox hívő védelmezőjének tartja, s az orosz ortodoxok hajlamosak az orosz pravoszláv egyház privilégiumait jogosnak tartani, egyház és állam összefonódását természetesnek tekinteni. 

 

Vallás és gender

Közép- és Kelet-Európában a nyugati társadalmakhoz képest a többség jóval konzervatívabban ítéli meg az olyan társadalmi témákat, mint a homoszexualitás vagy az abortusz. A többség elutasítja az azonos neműek házasságát és úgy véli, a társadalomnak nem szabadna elfogadnia a homoszexualitást. És miközben az abortusz Lengyelország kivételével minden, a felmérésben részt vett országban legális, a közvéleményt – férfiakat és nőket egyaránt – továbbra is megosztja a kérdés.
A 18 vizsgált ország közül 11-ben kétharmados vagy még nagyobb a homoszexualitás elutasítása (Örményországban például 97 százalék). A legkevésbé elutasítóak a csehek (22 százalék), a magyaroknál ez az arány 54 százalék. Az ortodox többségű országokban jellemzően nagyobb a társadalmi ellenállás a homoszexualitással szemben, mint a katolikus társadalmakban, amelyekben a legtöbb esetben körülbelül fele-fele arányban oszlanak meg az elutasító és az elfogadó vélemények.
A vizsgált 18 ország egyikében sem legális a melegházasság (maximum a regisztrált élettársi viszony), és több esetben az alkotmányban rögzítik, hogy a házasság csak egy férfi és egy nő között jöhet létre. Ezen a közvélemény nem is változtatna, kivéve Csehországban, ahol a megkérdezettek 65 százaléka fogadná el a melegházasság legalizálását. Ugyanakkor abban a négy országban, ahol a csehekhez hasonlóan az azonos neműek regisztrált élettársi viszonyt létesíthetnek (Horvátország, Észtország, Görögország és Magyarország) a társdalom több mint kétharmada ellenzi a melegházasságot.
Jellemző, hogy a fiatal felnőttek (18 és 34 év között) nagyobb arányban fogadják el a homoszexualitást és a melegházasságot, bár a legtöbb országban még ez a korcsoport is többségében elutasító.
A kérdésről való véleményalkotást befolyásolja ugyan a válaszadó valláshoz való viszonya, ám a nem vallásos kelet- és közép-európaiak többsége is elutasítja a melegházasságot (kivéve Csehországot és Horvátországot, ahol a vallástalanok körében többségben vannak a támogatók).  
Ami az abortusz megítélését illeti, a törvényi legalitás ellenére a 18 ország közül csupán tízben van többségük a támogatóknak (köztük Magyarországon is, ahol 70 százalék támogatja az abortusz legalitását „minden vagy a legtöbb esetben”). Az országok többségében a nők és a férfiak körülbelül azonos arányban támogatják, illetve ellenzik az abortuszt.
A felmérés szerint összességében az ortodox többségű országokban konzervatívabb módon ítélik meg nemcsak a szexuális, hanem a társadalmi nemekkel kapcsolatos kérdéseket is, mint a katolikus többségű társadalmakban. Az ortodoxok nagyobb arányban vallják, hogy a nők társadalmi felelőssége, hogy gyermeket szüljenek, kevesebb joguk van a munkához, amennyiben szűkösek a munkalehetőségek, valamint mindig engedelmeskedniük kell férjüknek. Érdekes, hogy a szüléssel kapcsolatos társadalmi felelősség terén Magyarország az ortodox mezőnyben is előkelő helyen állna, hiszen a megkérdezettek 77 százaléka – beleértve a nőket is – egyetért ezzel. Ez viszont már nincs így a férjeknek való feltétlen engedelmesség terén: ezzel a magyarok 25 százaléka ért csak egyet – eközben például az ortodox többségű Örményországban és Romániában 82, illetve 72 százalék az ezzel egyetértők aránya (szintén beleértve a hölgyeket is).

Olvasson tovább: